5 ok, amiért nem érdemes a szívünket követni

5 ok, amiért nem érdemes a szívünket követni

5 ok, amiért nem érdemes a szívünket követni

Steve Jobs, az Apple társalapítója, a fekete garbó rajongója és a Pixar korábbi elnöke egyszer megjegyezte: „Nincs okunk rá, hogy ne kövessük a szívünket.”

Az emberi történelem folyamán különböző módokon viszonyultak az érzésekhez[1]: elfogadták őket, ellenálltak nekik, figyelmen kívül hagyták, ünnepelték vagy épp megzabolázták őket, esetleg elhallgattatták, nevelték vagy megkérdőjelezték őket. Őseink nagyon sokféleképpen bántak az érzelmeikkel. Napjaink „szabadsága” sokkal korlátozóbb. Egy lehetőségünk van, ha a szívről van szó: hogy kövessük azt.

Az önkifejezésre törekvő individualizmus divatos tanításában az élet már nem arról szól, hogy belső énünket a szépség, a jóság és az igazság ritmusára és hangnemére hangoljuk. Hanem arról, hogy megtaláljuk a saját belső dallamunkat, a saját ritmusunkra meneteljünk, és a körülöttünk lévőket is arra utasítsuk, hogy játsszák velünk együtt autonómiánk himnuszát.

Az igazság az, hogy Steve Jobsnak válaszolva, rengeteg jó okunk van arra, hogy ne kövessük a szívünket. Íme öt szempont.

1. A szívünk túlságosan sivár.

Érzéseink visszaigazolása üdítőnek tűnik – eleinte. De végül a saját elménk konstrukcióinak csapdájába esünk. Olyanokká válunk, amit David Foster Wallace úgy nevezett, hogy „apró, koponya méretű királyságok urai, akik egyedül állnak az egész teremtés középpontjában”. A szívünkre hallgatni nem korlátlan szabadságot ad, hanem súlyos klausztrofóbiát okoz.

Ne értsenek félre: nincs kétségem afelől, hogy a szív lenyűgöző. De Isten szívének követéséhez képest – akit úgy jellemzett Szent Ágoston, mint „a létezés végtelen és határtalan óceánja” – a mi szívünkben annyi izgalom rejlik, mint egy mohás akváriumban.

2. A szívünk túlságosan ingatag.

A görög filozófus, Hérakleitosz híres mondása szerint senki sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az szüntelen folyik. A szívünk is állandóan mozgásban van. Egyesek olyan viharosak néha, mint a Gangesz monszun idején, míg mások úgy mozognak, mint a melasz (sűrű cukorszirup) egy hideg napon, de összességében minden emberi szív változásban van.

Amit Isten mond rólunk, az összehasonlíthatatlanul megbízhatóbb, mint bármi, amit bukott érzéseink sugallnak nekünk egyik pillanatról a másikra. Ha nem akarunk krónikus identitásválságba kerülni, ne fogadjunk szót hömpölygő érzéseinknek – inkább hallgassunk Isten szavára. Az Ő örömteli véleménye rólunk valóban megbízható és szilárd, mint a kő.

Ha nem akarunk krónikus identitásválságba kerülni, ne fogadjunk szót hömpölygő érzéseinknek.

3. A szívünk túlságosan megosztott.

A „Kövesd a szíved” szlogen naivan azt feltételezi, hogy a szívünk olyan, mint egy kórus – minden érzelem harmonizál benne az összes többivel. A valóságban azonban a szív egyáltalán nem hasonlít egy kórusra, inkább egy Guitar Center áruház, ahol 50 gitáros 50 gitáron és erősítőn próbálja felülmúlni egymást. Az emberiség felszámolása című művében C. S. Lewis az ösztönök nyelvén ragadja meg a lényeget:

„Azt mondani nekünk, hogy engedelmeskedjünk az ösztöneinknek, olyan, mintha azt mondanánk, hogy engedelmeskedjünk az »embereknek«. Az emberek különböző dolgokat mondanak: az ösztöneink is… Minden ösztön, ha hallgatunk rá, azt fogja követelni, hogy elégítsük ki az összes többi rovására.”

Még Öcsi/Irdatlanka, A hihetetlen család szupergonosz Szilánkja is érti a lényeget. „Mindig azt mondod: »Légy hű önmagadhoz« – panaszkodik Irdatlanka egykori bálványának, Mr. Irdatlannak –, de soha nem mondod meg, hogy melyik részemhez legyek hű!”

4. A szívünk túlságosan romlott.

A szív iránti engedelmességre szóló felhívásnak csak akkor van értelme, ha magunkévá tesszük a francia forradalmár, Jean Jacques Rousseau tételét, miszerint „az emberi szívben nincs eredendő romlottság”; vagy Celine Dion nyilatkozatát: „Ha követed a szívedet, nem hiszem, hogy tévedhetsz”; vagy Joel Osteen tanítását: „a szívnek igaza van”.

A Biblia eközben jó adagnyi alázatot és realizmust kínál nekünk. „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!” – mondja a zsidó próféta (Jer 17,9). „Ráadásul az emberek szíve tele van gonoszsággal, és esztelenség van bennük, amíg csak élnek” – szól a zsidó filozófus (Préd 9,3). „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és istenkáromlások” – állapítja meg a zsidó Messiás (Mt 15,19).

A Példabeszédek 28,26 kissé nyersen így foglalja ezt össze: „Aki magában bízik, az bolond”. (RÚF)

5. A szívünk túlságosan megbízhatatlan.

A társadalomtudomány egyik legjobban dokumentált felfedezése az „énvédő torzítás” néven ismert jelenség. Ahogy David Meyers pszichológus igazolta, a legtöbb amerikai intelligensebbnek, etikusabbnak és kevésbé előítéletesnek tartja magát szomszédainál és kortársainál. A főiskolai professzorok 94 százaléka úgy véli, hogy jobb, mint átlagos kollégái. A College Board egyik felmérése 829 000 középiskolás végzőst kérdezett meg arról, hogy mennyire képesek kijönni a többiekkel. És bizony 100 százalékuk „átlag felettinek” minősítette magát. A tudomány ezen a ponton igazolja azt, amit a Szentírás állít: „Minden útját helyesnek tartja az ember” (Péld 21,2).

A Biblia eközben jó adagnyi alázatot és realizmust kínál nekünk.

Az „énvédő torzítás” ad magyarázatot arra, hogy miért nem tűnik annyira abszurdnak a szívünk követésére való felszólítás, mint amennyire valójában az. A bizonyítékok azonban ellenünk szólnak.

1961-ben a Yale Egyetem alagsorában végzett kísérlet során Stanley Milgram megállapította, hogy a hétköznapi emberek többsége hajlandó lenne egy idegen ember testét potenciálisan halálos feszültséggel megrázni (szerencsére az áramütés áldozatai színészek voltak, és valójában nem sültek meg élve). Egy évtizeddel később jött a vitatott stanfordi börtönkísérlet. Philip Zimbardo két tucat pszichológiailag alkalmas fiatal férfit választott ki egy szimulált börtönkörnyezetben végzett kéthetes kísérletre. 24 órán belül az „őrök” tűzoltó készülékekkel fújták le a „foglyokat”, meztelenre vetkőztették őket, elvették a matracukat, és a kezelhetetleneket magánzárkába küldték. A következő napok olyan brutalitást hoztak, hogy a hatóságoknak le kellett állítaniuk a kísérletet.

Ha még mindig kételkedsz az emberiség embertelenségre való képességében, vegyél részt egy éjfélkor kezdődő Black Friday akción! Az emberi szívek ezredmásodpercek alatt képesek átfordulni a hálából a mohóságba. Még mindig nem vagy meggyőzve? Nézz meg egy olyan műsort, amelyben magukból kifordult anyák versenyeztetik a lányaikat! Vagy vegyél részt egy az egyház által szervezett húsvéti tojásvadászaton! Vagy nézz magadba 15 őszinte másodpercre!

Barátaim, váljunk eretnekekké az önimádat és az önkifejezésre törekvő individualizmus manapság felkapott kultuszával szemben! Ne kövessük sivár, ingatag, megosztott, romlott és megbízhatatlan szívünket! Kövessük Istent inkább!

Thaddeus Williams

Thaddeus Williams (PhD, Vrije Universiteit, Amszterdam) a szisztematikus teológia docense a Biola Egyetemen. Feleségével és négy gyermekével Dél-Kaliforniában él.

www.thegospelcoalition.org/article/reasons-not-follow-heart/


[1] A szív azonosítása az érzelmekkel a mai kultúrára jellemző. A Bibliában a szív sokkal tágabb értelmű, az ember belső világát jelenti az értelmet és az akaratot is beleértve.



Példabeszédek – Áhítatos kommentár a hónap napjaira

Példabeszédek – Áhítatos kommentár a hónap napjaira

William MacDonald – A/5, 208 oldal

Ez a könyv a bibliai Példabeszédek könyve harmincegy fejezetének minden verséhez fűz rövid magyarázatot, melyek segítik az szöveg fölötti elmélkedést.

Nagy szükség van ma a Példabeszédek könyvének bölcsességére. Oly sok hatás éri a mai társadalmat és a családot; könyvek, filmek, dalok és az internet révén! Nem mindegyik hatás jó. Oly sok út nyílik meg előttünk, de melyik a helyes? A Példabeszédek könyve segít helyesen döntenünk, hogy győztesen kerüljünk ki az élet harcaiból, elkerüljük az akadályokat, és megértsük a társadalomban terjedő téves elveket.


Share this post