A barátság négy bibliai alapelve

Csak egy emberi kapcsolat van, mely valóban egyetemes: a barátság. Nem mindenkinek van házastársa, gyermeke, testvérei vagy még életben lévő szülei, de barátja bárkinek lehet. Jézus legszorosabb emberi kapcsolatai a barátaival voltak, és a Biblia közel hatszáz alkalommal beszél barátokról és barátságról.

A barátságok háttérbe szorulhatnak, ha a családi kapcsolatok, a munka vagy a szolgálat elsőbbséget élvez. De a Szentírásban való előfordulásából világos, hogy a barátság fontos Istennek, ezért nekünk is fontosnak kell lennie.

Nézzük meg, mit mond a Biblia a barátságról!

Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik (Péld 17,17)

A közelgő golgotai gyötrelemmel szembenézve Jézus magával vitte három legjobb barátját a Gecsemáné kertjébe, és megosztotta velük a bánatát: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!” (Mt 26,38). Teljesen isteni Megváltónk, aki tökéletes közösséget élvezett a Szentháromságban, a legmélyebb szomorúság idején is vágyott emberi barátai társaságára.

Csodálatos, hogy vannak barátaink, akikkel együtt ünnepelhetünk és élvezhetjük az életet, de ennél is fontosabb, hogy legyenek barátaink, akikkel együtt küzdhetünk és gyászolhatunk – barátok, akik segítenek az Úrba kapaszkodni, amikor sötétség vesz körül bennünket.

Az igaz barátság a megpróbáltatások tüzében születik. Mindenkinek szüksége van egy barátra, aki vele együtt sír, meghallgatja, ételt hoz és tanácsot ad neki, hűségesen imádkozik érte, és emlékezteti az Úr jóságára, amikor ő nehezen képes meglátni azt. Ismersz valakit, akinek szüksége van egy ilyen barátra?

David Hubbard írja: „A bajban kitartó barát az egyetlen, akire érdemes szert tenni. Vagy ami még fontosabb a példabeszédek alapján, hogy csak ilyen barátnak érdemes lenni.”

A barátok jó és igaz tanácsokkal élesítik egymást (lásd Péld 27,17)^[1]

Amikor egy barátunk eltávolodik az igazságtól hozzáállásában vagy tetteiben, a mi felelősségünk, hogy „az igazságot szólva a szeretetben”^[2] forduljunk felé (Ef 4,15), még akkor is, ha ez árthat a barátságnak. A Példabeszédek 27,5 azt mondja, hogy a nyílt feddés jobb, mint a titkolt szeretet. Amikor választani kell a barátunk iránti hűség és az Úr és az Ő Igéje iránti hűség között, nyilvánvaló, hogy melyik az első.

Bár úgy tűnhet, hogy szeretetről árulkodik, ha védjük a másik érzéseit, igazából az igazság visszatartása egyáltalán nem szeretet. Amikor félünk elmondani a barátunknak az igazat, valójában jobban szeretjük magunkat és a kényelmünket, mint a barátunkat. Szeretni valakit azt jelenti, hogy Isten akaratát kívánjuk az életére vonatkozóan, ahogy azt az Ő Igéje is mondja.

Dave Furman misszionárius és gyülekezetplántáló Being There (Ott lenni) című könyvében beszámol egy alkalomról, amikor feleségével, Gloriával szeretetteljes és egész életükre hatással lévő feddést kaptak. Egy új gyülekezetalapítás beindításának forgószelében váratlanul érte őket, amikor közeli barátaik két órát autóztak a házukhoz, hogy szembesítsék őket azzal, hogy tűrhetetlen ahogy egymással bánnak:

„Megdorgált, amiért dühös és gonosz voltam [a feleségemmel]. Azt mondták Gloriának, hogy bár igazságtalanul bántam vele, ha nem vágja ki a keserűség gyökerét a szívéből, akkor a keserűség érzése eluralkodik az életében. Ha a dolgok nem változnak, mondták a barátaink, a házasságunk katasztrófával fog végződni. (…) Olyan volt, mintha ezzel mázsás súlyt raktak volna ránk. (…) Ez a beszélgetés volt életem egyik legnehezebb pillanata, mégis örökké hálás leszek érte. (…) Annak ellenére, hogy nem volt könnyű, [a barátaink] úgy döntöttek, hogy barátságunk esetleges veszélybe kerülése ellenére is Isten értékeit fogják képviselni. Jobban szerettek minket, mint a saját kényelmüket. Mi lett volna, ha nem reagálunk jól? Ennek lehetősége nem akadályozta meg őket abban, hogy abban a pillanatban Isten használja őket. Szeretetteljes feddésük a bűnbánat és a változás kiindulópontja lett az életünkben.”

Ha a szívünket alázatosság jellemzi, mi is részesülhetünk a növekedés áldásából, amely akkor következik be, amikor védekezés helyett hálával fogadjuk a feddést. A barátainknak tudniuk kell, hogy örömmel fogadjuk életadó helyreigazításukat, amikor hibát látnak az életünkben, mert a barátság egyik célja az, hogy „élesítsük” egymást.

A pletyka tönkreteheti a barátságot

Azt szeretem legjobban a legközelebbi barátomban, hogy szilárdan elutasítja a pletykálkodást, és soha nem oszt meg információkat másokról az engedélyük nélkül. Vele való barátságom egyfajta biztonsági zóna számomra – egy olyan kapcsolat, amely teljesen mentes a kísértéstől, hogy negatív dolgokat mondjak vagy hallgassak meg másokról, és mentes a saját gyengeségeim leleplezésétől való félelemtől is.

Számtalan példabeszéd int óva a pletykálástól (lásd Péld 16,28; 17,9), és jó okkal: a pletyka teljesen lerombolja a bizalmat, valójában a szeretet ellentéte, amely épphogy „sok bűnt elfedez” (1Pt 4,8). Thomas Constable azt mondja, hogy amikor kibeszéljük valakinek a hibáit másokkal, akkor a Sátán szerepét játsszuk, aki a testvéreink vádlója.

A Példabeszédek 18,8 a rágalmazó szavait jó falatokhoz hasonlítja, amelyek behatolnak a test belsejébe. A bűnös természet élvezettel hallgatja a másokról szóló kellemetlen híreket. Ha egyszer meghalljuk őket, állandó részévé válnak annak, ahogyan ezekről az emberekről gondolkodunk. Soha ne mi legyünk azok, akik kitálaljuk ezeket a falatokat, és legyen bátorságunk visszautasítani őket, amikor felkínálják nekünk!

Az igazlelkű gondosan választja meg a barátait, és ragaszkodik hozzájuk

Ha hallottad már a mondást, hogy olyanná válsz, mint az az öt ember, akivel a legtöbb időt töltöd, akkor valószínűleg végiggondoltad már, ki ez az öt személy a te életedben. Megfigyelted már, hogy milyen hatással vannak az életedre, jó és rossz értelemben egyaránt? A Példabeszédek 13,20 azt mondja: „Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz.”

Miközben folyton törekednünk kell arra, hogy barátságokat építsünk ki nem keresztyénekkel, és megosszuk velük Krisztust, a „belső körünknek” olyan emberekből kell állnia, akik buzgón követik Jézust. Ha találunk ilyen barátokat, meg kell becsülnünk őket.

David Hubbard írja: „A felszínes barátságokra nem lehet számítani, ezért érdemes kerülni őket, mivel valójában nem alkalmi ismerősökre van szükségünk, akik nem érdekeltek a jólétünk előmozdításában, hanem néhány, talán egyetlen igaz barátra, aki jóban-rosszban mellettünk áll. »A barátság inflációjának« nevezte egy barátom, egy Németországban nevelkedett görög tudós azt az amerikai szokásunkat, hogy gyorsan kötünk barátságot, amit aztán egy idő múlva könnyedén eldobunk. Azok a kötelékek, amelyek két embert összefognak egy baráti kapcsolatban, túl értékesek ahhoz, hogy a kényelem olcsó anyagából készüljenek. Ilyen barátot találni és ilyen baráttá lenni más számára az élet legfontosabb döntései közé tartoznak. Boldogok, akik nagy tisztelettel állnak hozzá ehhez a döntéshez.”

Biblical Eldership Resources

[1] „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.”

[2] Simon Tamás László Újszövetség fordítása

Igazi barátság (Dávid és Jonatán) + Joáb

Gary Inrig + F. L. A. Legrand 

Barátságot kiépíteni az élet legnagyobb előjogai és kihívásai közé tartozik. Hogyan építhetünk ki nagy értékű barátságokat? Isten Igéjének sok mondanivalója van az igazi barátságról.