A gyülekezetek megújítása bibliai kötelesség

Az USA nagy részén és a világ más részein is evangéliumi gyülekezetekbe botlunk, bárhova megyünk.

Ezek a gyülekezetek sokszor olyanok, mint az utcasarkon hagyott szemét – az emberek inkább átmennek a túloldalra, csak hogy elkerüljék őket. Tagjaik azt vallják, hogy hisznek az evangéliumban, és történelmi hitvallásaik is az evangéliumról tanúskodnak. Jónéhány valódi keresztyén tartozik ilyen típusú közösségekhez. Összességében azonban ezeknek a gyülekezeteknek az élete nem az evangélium üzenetét sugározza. Tápláló eledel helyett, amelyre az embereknek szükségük van, inkább mérgező hulladékkal szolgálnak.

Néhány gyülekezet ebben az állapotában talán menthetetlen. A szomorú azonban leginkább az, hogy úgy tűnik, az evangéliumi hívők beérik azzal, hogy nem törődve ezekkel a gyülekezetekkel egyszerűen újat alapítanak.

A gyülekezetalapítás fontos és stratégiai jelentőségű, és örülök, hogy egyre többen vállalják ezt a munkát. De ha látunk egy gyommal benőtt kertet, beérjük csak annyival, hogy elültetünk néhány szép új íriszt a közepébe? Ha nem hallanánk a híreket a tévében, mert a rádió bömböl, elég lenne egyszerűen csak felhangosítani a tévét?

Az a javaslatom, hogy tekintsünk a gyülekezetek újjáélesztésére – amikor életet viszünk egy haldokló gyülekezetbe a hanyatlás okainak kezelésével és a hűség felépítésével – mint bibliai kötelességre. Azaz amikor azt látjuk, hogy ezek a gyülekezetek Krisztus tanúságtételével ellentétesen működnek, akkor a Szentírás szerint kötelességünk megpróbálni tenni valamit az ügyben. Ez a cikk arra vállalkozik, hogy ezen állítást bizonyítsa.

A gyülekezetek megújítása: apostoli prioritás

Vegyük szemügyre a korintusiakhoz írt első levelet! Pál valamikor Kr. u. 50 körül alapította ezt a gyülekezetet Korintusban, és a hozzájuk intézett levelet alig néhány évvel később írta, válaszul azokra a hírekre, amelyeket a gyülekezetről hallott, valamint néhány kérdésre, amelyeket a gyülekezet tett fel neki. Milyen kérdések indították Pált a levél megírására? Tekintsük át a következőket:

• Megosztottság és pártoskodás: egyesek azt mondták: „Én Pálé vagyok”, mások: „én Apollósé” (1,10-17);
• A szexuális erkölcstelenség eltűrése (5,1-13);
• Pereskedés a gyülekezeti tagok között (6,1-8);
• Zűrzavar a házasság és a szexualitás körül (7,1-40);
• Megosztottság a keresztyén szabadság határaival kapcsolatban a gyülekezetben (8,1-13; 10,1-33);
• Kaotikus istentiszteleti rend (11-14. fejezet);
• És hamis tanítás a feltámadásról (15. fejezet).

Ha kissé hunyorítunk a szemünkkel, és módosítjuk a kulturális sajátosságokat, a Kr. u. 55 körüli korintusi gyülekezet kiköpött mása sok mai evangéliumi gyülekezetnek. Manapság sok közösséget a tévtanítás, az erkölcstelenség, a megosztottság, a belső harcok és úgy általában a világiasság hasonlóan erős ötvözete sújtja. Sok gyülekezetnek ma szintén radikális pásztori műtétre van szüksége, hogy megmentsék az életét és helyreállítsák az egészségét.

Vajon mit tett Pál, amikor szembesült ezekkel a problémákkal Korintusban? Nem azt mondta: „Ezek az emberek reménytelenek. Hamis hívők és büszke, makacs vallásos emberek keverékei. Úgysem akarunk ilyen embereket a gyülekezetben” – majd megbízta Timóteust, hogy menjen és alapítson egy új gyülekezetet Korintusban.

Nem, ehelyett könyörgött nekik. Újra és újra felkereste őket. Megdorgálta, oktatta és elviselte őket. Egyszóval azon dolgozott, hogy megreformálja Isten korintusi gyülekezetét.

Persze Pál helyzete és a miénk között vannak eltérések. Egyrészt ez a gyülekezet volt az egyetlen akkoriban Korintusban. De a lényeg még mindig változatlan: ahelyett, hogy Pál magára hagyta volna a korintusi gyülekezetet, hogy csak hadd főjön a saját – bűnös – levében, inkább azon fáradozott, hogy megjavítsa és helyreállítsa a közösséget. Hasonló javításra és helyreállításra van szüksége ma is számtalan evangéliumi gyülekezetnek.

És ez összhangban van Pál tágabb értelemben vett prioritásaival, melyeket apostolként megfogalmazott. Néhány kortárs misszionáriussal ellentétben Pál nem egyszerűen arra törekedett, hogy a lehető legrövidebb időn belül minél több új gyülekezetet alapítson. Ehelyett mit tett az első missziós útja után? „Néhány nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk, hogy megy a soruk” (Csel 15,36). Így hát Pál „bejárta Szíriát és Kilikiát, és erősítette a gyülekezeteket” (Csel 15,41).

Pál annyira aggódott az általa alapított gyülekezetek jóllétéért, hogy – bár a Földközi-tenger térségében még hatalmas területek vártak arra, hogy az evangélium eljusson hozzájuk, és Pálnak az volt a szándéka, hogy ezt a feladatot személyesen végzi el (Róm 15,20) – visszament egy olyan térségbe, ahol már dolgozott, hogy megerősítse a gyülekezeteket. Úgy látom, hogy ha Pál nyomdokaiba akarunk lépni, ahogyan arra a Szentírás hív minket (1Kor 4,17; 11,1; Fil 3,17), akkor terhet kell viselnünk azon gyülekezetek folyamatos egészségéért és erejéért, amelyek a „keresztyén” jelzőt viselik, és azt vallják, hogy ragaszkodnak az evangéliumhoz.

A gyülekezetek nem „komposztálhatók”. És amikor bomlásnak indulnak, olyan bűzt áraszthatnak évekig, évtizedekig vagy akár évszázadokig, amely teljesen elnyomja Krisztus illatát. Ha egy gyülekezet megosztott, akkor azt hirdeti, hogy Krisztus megosztott (1Kor 1,13). Ha egy gyülekezet eltűri az erkölcstelenséget, azt üzeni a világnak, hogy Krisztus nem szent – és hogy a szexuálisan erkölcstelenek, bálványimádók, részegesek és szélhámosok fogják örökölni Isten országát (lásd 1Kor 6,9-11).

Tehát nekünk is, Pálhoz hasonlóan, terhet kell viselnünk a különböző betegségekben lévő gyülekezetek helyreállítása, megújítása és megreformálása érdekében. És nem vagyunk híján ilyen gyülekezeteknek, (különösen Amerikában).

Jézus, a gyülekezetreformátor

A Jelenések könyve 2-3. fejezetében a hét gyülekezetnek írt levelében Jézus maga is azon munkálkodik, hogy megreformálja ezeket a helyi gyülekezeteket. Azért szól ezekhez a közösségekhez, hogy helyrehozza, ami elromlott, hogy meggyógyítsa, ami beteg, hogy megdorgálja, ami hamis, és hogy új életet adjon annak, ami haldoklik.

Íme egy kis ízelítő: Jézus megdorgálja az efézusiakat, akiknél egészséges volt a tanítás, de hiányzott belőlük a szeretet (Jel 2,2-7). Megdicséri a pergamoni gyülekezetet, amiért ragaszkodnak az Ő nevéhez, ugyanakkor megdorgálja őket, amiért hamis tanításokat fogadnak el, és megtérésre szólítja fel őket (Jel 2,13-17). A thiatirai gyülekezetben voltak néhányan, akik hamis tanításhoz ragaszkodtak, és Jézus megígéri, hogy megítéli őket (Jel 2,20-23), de a gyülekezet többi tagját dicséri és kitartásra buzdítja (Jel 2,19, 24-28). A szárdiszi gyülekezetnek pedig azt mondja:

„Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad… De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehér ruhában fognak járni velem együtt, mert méltók rá.”

(Jel 3,1-4)

Ha szükségünk van az Igéből a gyülekezetek megújítása mellett szóló bizonyítékra, akkor a Jelenések 3,2-ben megtaláljuk: „erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak”.

Igaz, hogy ez a vers konkrétan a gyülekezeten belüli helyzetre vonatkozott, de nem kellene-e a testvérgyülekezeteknek és a szolgálatba lépő lelkipásztoroknak példát mutatniuk Krisztus könyörületességéből a szárdiszi gyülekezethez hasonló gyülekezetek iránt? Nem kellene-e nekünk is hasonlóan törődnünk az ilyen gyülekezetekben lévő hívőkkel, akik a hamis tanítók keze alatt szenvednek?

Jézus megreformálta és megújította a gyülekezeteket – csak ebben a két fejezetben hét gyülekezetet! Nekünk is így kellene tennünk.

Isten népe Isten nevét viseli

A Szentírás még egy motivációt ad nekünk a gyülekezetek megreformálásához és megújításához: azt, hogy Isten népe Isten nevét viseli. A keresztyének az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevére merítkeznek be (Mt 28,19). A keresztyének alkotják az utolsó időkben az Úr házát, ők a megtestesítői annak a helynek, ahol Isten az Ő nevét lakozni engedi (1Kir 8,17.19). A Gyülekezet az a nép, amely Isten nevét hordozza, akit az Ő dicsőségére teremtett, formált és alkotott (Ézs 43,7).

Azonban Isten féltékeny nevének dicsőségére (Ézs 48,9-11) – és nekünk is annak kellene lennünk.

De ahogy már mondtam, amikor a gyülekezetek a bűntől, a megosztottságtól és a névleges keresztyénségtől szenvednek, Isten neve szitokszóvá válik az emberek között. Az ilyen gyülekezetek szégyent hoznak Isten nevére, ahelyett, hogy dicsőítenék és felmagasztalnák Őt.

Egy hanyatló, bűnnel teli gyülekezet olyan, mint egy világítótorony, amelynek kiégett az izzója – és törött a tükre. Ahelyett, hogy messzire visszatükrözné Isten dicsőségének fényét, hogy a bűnösöket Isten kegyelmének biztonságos menedékébe hívja, az ilyen gyülekezet körül ugyanolyan sötét éjszaka van, mint nélküle lenne – vagy még sötétebb. Olyan, mint egy rádióállomás, amelyet terroristák szálltak meg: függetlenül attól, hogy állításuk szerint mit hisznek, az ilyen gyülekezet az igazság helyett hazugságokat sugároz Istenről.

Az Isten nevével való törődésnek tehát, amelyet népére – és különleges értelemben a közösségi összejöveteleikre (Mt 18,20) – bízott, arra kellene indítania bennünket, hogy megreformáljuk és megújítsuk a gyülekezeteket. Ahogy Mark Dever oly gyakran mondta, a gyülekezetek megújítása „kettő az egyben”: lerombolunk egy rossz tanúságot, és helyette felállítunk egy jót.

Hogyan tovább?

Ha ez a bibliai tézis megállja a helyét, akkor mi a teendőnk? Egyszerűen azt mondanám, hogy amikor azon gondolkodunk, hogyan terjesszük az evangéliumot, és tegyünk tanúságot Isten uralmáról, a gyülekezetek újraélesztésének fontos lehetőségnek kell lennie a többi között. Olyasminek kell lennie, amin a gyülekezeteink gondolkodnak, amiről stratégiát készítenek, és amiért imádkoznak. Azoknak az gyülekezeteknek, amelyek terjeszteni és hirdetni akarják az evangéliumot, Jézushoz és Pálhoz hasonlóan törődniük kell a küszködő gyülekezetek tanúságtételének megerősítésével és helyreállításával.

Gondoljuk végig, hogy helyi gyülekezetünk mit tehet annak érdekében, hogy segítsen más helyi gyülekezeteknek, amelyek esetleg nehézséggel küzdenek! Ismerjük meg őket! Tárjuk fel szükségleteiket! Építsünk velük kapcsolatot! Legyünk nyitottak arra, hogy bármilyen módon segítsük őket, beleértve azt is, hogy ha lehetőség adódik rá, küldjünk pásztort és más segítőket, akik segíteni tudnak a megújítás munkájában!

Ha gyülekezetalapításra törekszünk, fontoljuk meg a gyülekezetmegújítást is mint másik lehetőséget az új létrehozása mellett! Nemcsak azzal dicsőíthetjük Istent és szolgálhatjuk az Ő népét, hogy új gyülekezetet alapítunk (amit lényegében gyakran a gyülekezetreform is takar), hanem azzal is, ha újjáélesztünk egy gyülekezetet, és ezáltal eltakarítjuk a szemetet, amit a testvéreink a városban hagytak. Akárcsak lakókörnyezetünk fizikai kitakarítása esetén, lehet, hogy meglepődnénk, szomszédaink mennyire értékelnének egy szellemileg megújított gyülekezetet. És ki tudja, hány gyülekezetet lehet létrehozni vagy újjáéleszteni megújított gyülekezetekből!

A gyülekezetek megújítása legyen a szívünkön, mert ez a teher ott van Isten szívén is, ahogy az az Úr Jézus Krisztus és Pál apostol személyes szolgálatában is látható. Isten népe az Ő nevét viseli, ezért nekünk is törekednünk kell arra, hogy megerősítsük a többieket, akik halófélben vannak.

Bobby Jamieson

www.9marks.org/article/journalbibles-burden-church-revitalization

Bobby Jamieson (PhD, Cambridge-i Egyetem) a washingtoni Capitol Hill Baptista Gyülekezet segédlelkésze. Tyler Wittmannal együtt a Biblical Reasoning: Christological and Trinitarian Rules for Exegesis (Bibliai érvelés: Krisztológiai és trinitárius szabályok az exegézishez, Baker Academic, 2022) című könyv szerzője.

Efézus, egy nagyvárosi gyülekezet felemelkedése és bukása

Walter Wjst – A-5, 200 oldal

A szerző betekintést nyújt az Újszövetség legtöbbet emlegetett gyülekezetének életébe. Áldás lehet azoknak, akik útmutatás nélküli korunkban a bibliai Gyülekezet titka iránt érdeklődnek.