A kiegyensúlyozott elme
„Az emberek pedig kijöttek megnézni, mi történt, és félelem fogta el őket, amikor odaértek Jézushoz, és az embert, akiből az ördögök kimentek, felöltözve, ép elmével Jézus lábánál ülve találták.”
(Lukács 8,35)
Ha az Úr Jézus lábához ülünk és hallgatjuk, egy örömteli dolgot tesz velünk: úgy hangolja gondolkodásunkat, hogy hitünk, bizonyságtételünk és viselkedésünk egészséges egyensúlyba kerüljön. Természetünknél fogva hajlunk a végletek felé. Mint az óra ingája, mi is egyik végletből a másikba esünk, de sajnos, az ingával ellentétben, mi hajlamosak vagyunk hosszú időszakokra megragadni a végletek valamelyikében. Mikor aztán felfedezzük, hogy ez mennyire nem kielégítő, nekiiramodunk a másik véglet felé, ahol ismét megragadhatunk. Amire igazán szükségünk van, az egy jól hangolt elme, amely – mint az inga kiegyensúlyozott járása közben – érinti mindkét végletet anélkül, hogy valamelyikben is megragadna.
Ahogyan Mestere, úgy Lukács is törődött azzal, hogy kerek egészként értsük és tapasztaljuk meg a szabadulást, ne pedig egyoldalúan, és ez egy jól hangolt hozzáállást eredményezzen az élethez és a szolgálathoz. Ezt szem előtt tartva, nagy gonddal úgy állította össze Evangéliumát, hogy amint olvassuk, elmélkedünk rajta és szellemileg megemésztjük azt, ezzel egy kiegyensúlyozott étrendet fogadjunk be (akár tudatában vagyunk, akár nem), amely úgy van megtervezve, hogy egészséges szellemi egyensúlyban tartson minket.
Tékozló fiúk és okos sáfárok
Nézzük meg például a tékozló fiú közismert példázatát (Lk 15,11-13). A történet biztosít minket arról, hogy ha valódi bűnbánattal és hittel visszatérünk az Atyához az utolsó pillanatban egy teljesen elpazarolt élet után, Ő fenntartás nélkül fogad majd minket. A fogadtatásunk szempontjából nincs jelentősége annak a ténynek, hogy elpazaroltuk az időnket, energiánkat és képességeinket. Szerető, ölelő karjai biztosítanak arról, hogy Ő teljesen elfogad minket, és hogy örökre biztonságban lehetünk az Ő otthonában és a szívében.
Nem számít tehát, és nem változtat semmin életünk eltékozlása? Nos, valóban nem, ha az üdvösségre és az isteni elfogadásra gondolunk. Ezeket kegyelem által kapjuk, nem függenek korábbi teljesítményünktől. Sőt, ha – mint az idősebb testvér a példázatban – úgy gondolnánk, hogy az Atya szeretetét és az üdvösséget ki kell érdemelnünk, sosem lehetne részünk azokban; még akkor sem, ha arra törekednénk, hogy egy fillért se tékozoljunk el a pénzünkből, vagy egy percet se az időnkből.
Van azonban egy másik oldala is ennek a kérdésnek, és e másik nézőpontból nagyon is számít, ha tékozoljuk az életünket. Hogy ezt hangsúlyozza, és egyensúlyban tartsa gondolkodásunkat, Lukács a tékozló fiú példázata után rögtön a hamis sáfár példázatával folytatja (Lk 16,1-9). Először ez a sáfár tékozolta gazdája vagyonát, de amikor gazdája figyelmeztette, hogy elbocsátja, hirtelen ráébredt a valóságra, és arra használta a hivatalában töltött utolsó napjait, hogy a lehető legjobb jövőt biztosítsa magának. Urunk a következő tanulságot vonja le számunkra:
„Én is mondom nektek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor az elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.”
(Lukács 16,9)
Így hát elég bolondok lennénk, ha eltékozolnánk az életünket és a képességeinket. Kétségkívül nem üdvösséget nyerünk általuk – ami egy ajándék, és nem lehet kiérdemelni vagy megvásárolni –, hanem barátokat. Egy kevés ihletett képzelőerő segíteni fog, hogy meglássuk: milyen nagy áldás lesz, ha különleges barátaink lesznek az örökkévalóságban, és milyen tartós veszteség volna, ha nem lennének. Tegyük fel, hogy amikor az Úr Jézus ítélőszékében ülve számba veszi cselekedeteinket (1Kor 3,11-15; 2Kor 5,10), akkor kiderül, hogy a te önzetlen felajánlásodból vásárolt Újszövetségek vezettek Krisztus hitre egy egész törzset Ecuador erdeiben. Vajon azok az emberek nem fognak-e különleges hálát és barátságot érezni irántad? A teljes örökkévalóságon át sem fogják elfelejteni, hogy mit tettél értük.
De tegyük fel, kiderül, hogy saját, jelentéktelen ügyeimre költöttem a pénzem; nem feltétlenül bűnös dolgokra, hanem egyszerűen a kedvem szerint. Ki fog ezért bármiféle hálát vagy barátságot érezni irántam?
Szerezzünk tehát barátokat e világi vagyonunk eszközeivel; természetesen nem azon a kétséges módon, ahogyan ezt a tékozló fiú tette, elpazarolva vagyonát a távoli vidéken, hanem igaz barátokat, akiknek el nem múló hálája egy új dimenziót ad majd örökkévaló örömünkhöz. Ugyanakkor sose adjuk fel a ragaszkodást az egyensúly másik oldalához, ahhoz, hogy az üdvösség, a szabadulás1 az örök életre, egy teljesen ingyenes ajándék!
Hit és cselekedetek
Figyeljük meg, milyen gondosan hozza egyensúlyba Lukács azt a kettős igazságot, hogy az üdvösséget kegyelemből és nem cselekedeteinkért kapjuk, de ez a szabadítás jó tettekhez vezet.
Evangéliumának hetedik és nyolcadik fejezeteiben számos történetet gyűjtött össze, amelyek szemléltetik nagyszerű szabadulásunk minden különböző vonatkozását. A százados szolgája és a naini özvegy fia úgy példázzák a szabadulást, mint az új élet ajándékát (Lk 7,1-17). A bűnös asszonynak (Simon házában) a szabadítás mindenekelőtt a megbocsájtást, a múlt bűnei alól való feloldozást jelentette, és a visszatérést a tisztességes társadalomba (Lk 7,36-50). A megszállott embernek a megbocsátás önmagában aligha lett volna elég. Neki a gonosz hatalmától való megszabadulásra volt szüksége, és ez volt az, amit a szabadítás elhozott számára (Lk 8,26-39). A vérfolyásos asszony a test erőtlenségéből szabadult meg (Lk 8,43-48), Jairus leánya pedig – mikor az Úr végül megérkezett – a halál álmából felébresztve menekült meg (Lk 8,41-42; 49-56).
Milyen helytálló, hogy Jairus leányának feltámasztása került az utolsó helyre a sorban! Ezzel előremutat a szabadulásunk utolsó szakaszára, mikor az Úr eljövetelekor „feltámadnak a Krisztusban elhunytak” és „Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt” (1Tesz 4,14-16). Figyeljük meg, milyen kiegyensúlyozottan sikerült elénk tárnia Lukácsnak az evangéliumot a hetedik fejezetben. Az első két történet pontosan megfogalmazza azokat a feltételeket és körülményeket, amelyek alapján a százados szolgájának és a naini asszony fiának új élet adatott. Nem cselekedetek, méltóság vagy érdem alapján (Lk 7,4-7), hanem a hit alapján kapták (Lk 7,9). Valójában egy feltétel nélküli ajándék volt (Lk 7,15).
Viszont Lukács e történetek mellé odahelyezi az asszony esetét is Simon házában. Ebben a történetben Urunk rámutat arra, hogy ha valakinek egy hitelező ingyen elengedi a tartozását, akkor ez a valaki szeretni fogja a hitelezőt. Az asszony cselekedetek nélkül kapott teljes és ingyenes bocsánatot. Ez olyan mélységes szeretetet és ragaszkodást eredményezett benne a Megváltó iránt, hogy Jézus az asszony szeretetét és cselekedeteit hozhatta bizonyítékként Simonnak arra, hogy az asszony valóban megmenekült. Vajon a mi cselekedeteink hasonlóan igazolnak-e minket, mikor azt állítjuk, hogy hit által kaptunk üdvösséget?
Lukács két későbbi, vámszedőkről szóló története is hasonló egyensúlyról tanúskodik. A 18,10-14-ben a vámszedő a Templomban, mivel nem tudott dicsekedni semmi jó cselekedettel – nem úgy, mint a farizeus –, bűnbánattal és hittel egyszerűen rábízta magát Isten kegyelmére. Szintén a farizeussal ellentétben, ő úgy ment haza, mint aki megigazult, ingyen ajándékként, ellenszolgáltatás nélkül. A 19,1-10-ben Lukács egy másik vámszedő történetét mondja el. Őt is ingyen és cselekedetek nélkül fogadta be Krisztus, de miután befogadta őt, ez a vámszedő olyan cselekvési tervvel állt elő ‒ kárpótlással és pozitív, jó tettekkel ‒, amely egészen felülmúlta az előbbi farizeusét. Az Úr segítsen minket, hogy hasonló egyensúlyt mutathassunk fel hitünk és a tetteink között gondolkodásunkban, bizonyságtételünkben és magatartásunkban!
David Gooding
A cikk David Gooding előadásait és igehirdetéseit tartalmazó könyvünkből származik:
Térkép az Újszövetség kincseihez
David Gooding – A/5, 240 oldal, füles borító
David Gooding professzor kiváló bibliamagyarázó és történetmesélő képességének segítségével az Újszövetség kincsei tárulnak fel a szemünk előtt. Ebben a kötetben az evangéliumoktól a Jelenések könyvéig találunk hosszab-rövidebb igehirdetéseket, előadásokat.