A köszönetmondás ereje
A köszönetmondás gyakorlatilag nem kerül sem időbe, sem energiába, sem pénzbe, de óriási hatással lehet a körülöttünk lévő emberekre és a gyülekezetek jólétére. De hogyan?
„Bátorítani az embereket szó szerint azt jelenti, hogy bátorságot öntünk beléjük” – írja John Ankerberg. Azok az emberek, akiknek az erőfeszítései észrevétlenek, vagy nem értékelik őket a gyülekezetben, azt gondolhatják, hogy a munkájuk nem számít, vagy nem végzik túl jól. Lehet, hogy kételkedni kezdenek az ajándékaikban, még akár ott is hagyhatják az egészet, ha a szolgálat túlságosan megterhelővé válik számukra. Az emberek erőfeszítésének felismerése és megköszönése az egyik nagyszerű módja annak, hogy bátorságot öntsünk beléjük, hogy folytassák a szolgálatukat. A bátorítást nem véletlenül nevezik a „lélek oxigénjének”.
Természetesen nem jó, ha az emberek dicséretéért és elismeréséért élünk. Az Úr munkáját akkor is folytatnunk kell, ha nem veszi észre senki. De nincs okunk rá, hogy fukarok legyünk mások elismerésében – osszuk bőkezűen elismerő szavainkat. A Zsidókhoz írt levél arra figyelmeztet minket, hogy „egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk” (Zsid 10,24). A köszönetmondás talán a legegyszerűbb módja ennek.
Képzeljük el, hogyan éreznék magukat az alább felsorolt emberek, ha ezen a héten csak egy személy (talán te!) észrevenné őket, és hangot adna irántuk érzett megbecsülésének! Ha ezt hétről hétre hűségesen gyakoroljuk, az megváltoztathatja a gyülekezet kultúráját, mivel az új szokás ragályos példaként terjed.
Íme néhány egyszerű ötlet!
Szánjunk tíz percet arra, hogy e-mailben megköszönjük az elöljáróknak a kemény munkájukat!
A vének gyakran csak akkor kapnak visszajelzést az emberektől, amikor panasz érkezik – amitől könnyen úgy érezhetik, miután éveket töltöttek azzal, hogy pásztorolták az embereket zűrös és nehéz küzdelmeikben, tanították őket, imádságban fáradoztak értük, és végezték a mindennapi szolgálat feladatait, hogy ez az utolsó csepp a pohárban. A köszönet szavai bátorítják azokat, akik „vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak” – mondja a Zsidók 13,17. „Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.”
A prédikáció után köszönjük meg az igehirdetőnek a szolgálatot!
Ha szavai hatására bűnbánatra jutottunk, vagy amit mondott, bátorító volt számunkra, mondjuk el neki – vagy egyszerűen csak mondjuk azt, hogy köszönjük a mai tanítást, amikor összefutunk vele. Még ha nem is ez volt a legkáprázatosabb prédikáció, amit valaha hallottunk, az igehirdetőnk valószínűleg órákat töltött a felkészüléssel, amikor mással is foglalkozhatott volna. Ha elismerjük a munkáját – még ha pár szóban is –, az emlékeztetni fogja arra, hogy megéri.
Mondjunk köszönetet a gyerekalkalmat tartó szolgálóknak, amikor találkozunk velük – és tanítsuk meg erre a gyermekeinket is!
Miután egész héten a leckén gondolkoztak és készültek, ezek a drága emberek azzal töltik a vasárnapjaikat, hogy szellemileg táplálják a gyermekeinket, ahelyett, hogy magukat táplálnák. Sok szülő szokása karácsonykor ajándékot adni a gyerekei tanítóinak, ami nagyszerű dolog, de még nagyobb jelentőséggel bírhat, ha minden héten szóban köszönetet mondunk nekik, pláne, ha megemlítünk valamit abból, amit a gyerekeink megtanultak vagy különös módon élveztek az órából. Amikor a vasárnapi iskolában tanítottam, az egyik kedves testvérpár mindig ezzel köszönt el tőlem: „Köszönjük, hogy tanítottál minket!” – amennyire tudom, édesanyjuk tanította őket erre kitartóan. Szavaik friss levegőt jelentettek számomra egy mindig vidám, de kihívásokkal teli óra után, melynek során egy osztálynyi gyereket kellett tanítanom, akik fel voltak pörögve a fánk gondolatától, ami az alkalom után várt rájuk.
Mondjunk köszönetet azoknak az embereknek, akik a háttérben dolgoznak!
A konyhai dolgozók és a legkisebbek felvigyázói korán kelnek, hogy mindent előkészítsenek, vagy kihagyják az istentisztelet vagy a közösségi alkalom egy részét, hogy szolgálhassanak minket. Ugorjunk be hozzájuk, amikor éppen mosogatnak vagy a játékokat pakolják, és fejezzük ki irányukba, hogy értékeljük az általuk végzett kemény munkát!
Mondjunk köszönetet azoknak az embereknek, akik az évek során hozzájárultak szellemi jólétünkhöz!
Pál ezt írta a tesszalonikaiaknak: „Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket. Munkájukért nagyon becsüljétek és szeressétek őket! Éljetek egymással békességben!” (1Tesz 5,12-13). Szánjunk egy percet arra, hogy küldünk egy e-mailt, SMS-t, Facebook-üzenetet vagy kézzel írt üzenetet régi mentorunknak vagy vasárnapi iskolai tanárunknak, és mondjuk el nekik, hogyan segítettek konkrétan nekünk! Jó érzés az adott pillanatban megbecsülést kapni, ám néha csak évek múlva érezzük meg teljesen valakinek a hatását. Ha ezt megosztjuk velük, segíthetünk nekik meglátni, milyen örökkévaló hatással bírtak az általuk végzett erőfeszítések az életünkre.
Biblical Eldership Resources
A gyülekezet – Útmutató Isten családjához
Stephen McQuoid – 124x183mm, 144 oldal
Miért alkotnak a keresztyének közösséget? Mi tesz egy gyülekezetet gyülekezetté? Miért legyek egy gyülekezet tagja?
Stephen McQuoid a keresztyének közösségének, a gyülekezetnek a kérdését járja körül ebben a könyvében. Minden héten keresztyének milliói gyűlnek össze, hogy imádják Istent és közösségben legyenek egymással. Nem csak azért tesznek így, mert szeretnek együtt lenni, noha kétségkívül jól érzik magukat az összejöveteleiken, hanem mert felismerték, hogy valami nagyon mély jelentősége van, ha valaki része egy gyülekezetnek.