A magyarázó igehirdetés öt jótékony hatása a gyülekezetre

Isten Igéjének nyilvános hirdetése Isten imádatának egyik formája (2Tim 2,15), és olyan sáfárság, amelyről számot kell adnunk. Íme öt szempont, miként ékesíti fel a magyarázó (értelmező) igehirdetés Krisztus menyasszonyát. 

1. A magyarázó igehirdetés megtanítja a gyülekezet tagjait a Szentírás értelmezésére.

Azáltal, hogy rendszeresen hallgatnak magyarázó igehirdetéseket, a gyülekezet tagjai fontos értelmezési készségeket sajátítanak el. Hallják, hogy a pásztor ilyeneket mond: 

„Szeretteim, nézzétek meg a szöveget! Mit jelent ez a szó?” – „Segít nekünk a szövegkörnyezet?” – „Mit jelent az »ezért« kötőszó?” – „Mit szeretne a szerző megértetni velünk?” – „Mit gondoltok, az izraeliták hogyan fogadták volna ezt az igét?” – „Miért inspirálta a Szent Szellem a szerzőt arra, hogy négyszer ismételje meg ezt a szót ebben a szövegben?” – „Látjátok, hogy ez a téma, miszerint Isten az ítéleten keresztül menti meg népét, ismét megjelenik, mint ahogy a múlt héten is megjelent a nyolcadik fejezetben?”

Amikor feldolgozunk egy bibliai szöveget, ezáltal arra neveljük a gyülekezetet, hogy a megfelelő kérdéseket tegyék fel.

Amikor feldolgozunk egy bibliai szöveget, ezáltal arra neveljük a gyülekezetet, hogy a megfelelő kérdéseket tegyék fel. A tagok megtanulják, hogy néha egy szakasznak csak akkor van értelme, ha az egész fejezetet vagy könyvet elolvassák. Megtanulják a Szentírás különböző műfajainak értelmezési szabályait.

Megtanítjuk nekik, hogy bármely bibliai szöveg megértésének és alkalmazásának végső soron Krisztushoz kell közelebb vinnie, akire az egész Szentírás mutat. Azt akarjuk, hogy krisztusi módon gondolkodjanak a szöveggel kapcsolatban, mert nem pusztán az engedelmességre törekszünk, hanem a hitből jövő engedelmességre. Ahogy Scott Swain írja: „A Szentírásnak nincs igazi alkalmazása az evangéliumban nekünk ingyen felajánlott Krisztus élő befogadása nélkül.”^[1]

Ha így prédikálunk, a gyülekezet tagjait is jobb evangélistákká tesszük. Nagyobb magabiztossággal tudják az Igét használni, amikor nem keresztyénekkel beszélgetnek. Jobb apologétákká (hitvédőkké) válnak, mert most már tudják, hogy pl. miért szabad nekik disznóhúst enni, és miért nem volt szabad az izraelitáknak. Meg tudják magyarázni, hogy Isten miért használhatta Izraelt Jerikó lerombolására, de miért nem árthatnak a hívők soha embereknek isteni megbízatásra hivatkozva.

Amikor magyarázó módon prédikálunk, megtanítjuk az embereknek, hogyan tanulmányozzák a Bibliát önállóan.

2. A magyarázó igehirdetés megtanítja a gyülekezetnek, hogy néz ki a jó tekintély.

A 16. századi svájci hitvallás, a berni tíz tézis így kezdődik: „A szent keresztyén egyház, amelynek egyetlen feje Krisztus, Isten Igéjéből született, abban marad, és nem hallgat idegen szavára”. Jézus így szólt: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem” (Jn 10,27). Ha a szöveg eredeti szándékát ragadjuk meg, és Isten örök igazságait a hallgatóságunk szívére alkalmazzuk, akkor úgy fognak hallgatni minket, mint akik magának a Jó Pásztornak a tekintélyével beszélnek. 

Nemrégiben az 1Korintus 7,4-ről prédikáltam: „A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége”. Igehirdetésemben kiemeltem: „Az Úr akarata ez… Ez nem az én véleményem, ezt a szöveg mondja”. Hallgatóságomból mindenki lenézett a Bibliájára, és béreaiak módjára bólogatott. A tematikus (egy témát körbejáró) igehirdetés esetén ez nem egészen így érvényesülne.

Azt szeretnénk, hogy a gyülekezet tagjai Isten hatalmába vessék a hitüket, amikor ezeket a szövegeket a megfelelő kontextusukban értelmezik. Ez bizalmat ad nekik, hogy Istentől hallják az üzenetet.  

Igehirdetők, egy olyan korban, amikor a tekintélyelvűség és a visszaélések gyakran felütik csúnya fejüket, jól tesszük, ha krisztusi alázatot mutatunk, és rendszeresen alávetjük magunkat a Szentírás tekintélyének. Az a gyülekezet, amely rendszeresen hallgat magyarázó igehirdetést, megtanulja felismerni a jó tekintélyt.

3. A magyarázó igehirdetés módszeresen neveli az igehirdető elméjét is.

A Biblia könyveiről való prédikálás rám is hatással volt. Arra indított, hogy meglássam a Szentírás mélységét és magasságát, hogy csodálattal tekintsek Isten szuverén kezére a megváltástörténetben, és hogy meglássam az Ő céljait kibontakozni és beteljesedni Krisztusban. De ez még nem minden. Olyan nehéz szövegekhez is elvezetett, amelyeket soha nem választottam volna egy aktuális igehirdetéshez. A Teremtés könyvéről szóló igehirdetésben olyan részekkel is kell foglalkoznunk, mint pl. az 1Mózes 34. fejezete, amely Jákob lányának, Dinának Sikem általi megerőszakolását írja le. Az ilyen történetek értelemszerűen válaszokat követelnek olyan kérdésekre, mint például: „Miért van itt ez a rész? Mit tanít nekünk ez a rész Istenről?” 

A magyarázó igehirdetés lehetővé teszi számomra, hogy megtanítsam a gyülekezetnek, hogy Isten megdöbbentő kegyelme még a legnehezebb szövegekből is felragyog, és hogy az egész Szentírás valóban hasznos az igazságban való nevelésre. 

„Az egyik módja annak, hogy elkerüljük a mellőzés és a túlhangsúlyozás szélsőségeit, ha állhatatosan végigmegyünk a Biblia könyvein vagy legalábbis egész fejezeteken, mindent kifejtve, semmit sem kihagyva.”

John Stott

Birkózzunk tehát a szöveggel, és könyörögjünk Istenhez, hogy nyissa meg a szemünket, hogy csodálatos dolgokat lássunk meg az Ő Igéjében! A magyarázó igehirdetés alkalmai nemcsak attól fognak megóvni, hogy figyelmen kívül hagyjuk a nehéz részeket, hanem attól is, hogy a kedvenc témáinkról prédikáljunk. John Stott The Preacher’s Portrait [A prédikátor arcképe] című könyvében azt mondja: „Az egyik módja annak, hogy elkerüljük a mellőzés és a túlhangsúlyozás szélsőségeit, ha állhatatosan végigmegyünk a Biblia könyvein vagy legalábbis egész fejezeteken, mindent kifejtve, semmit sem kihagyva.”^[2]

4. A magyarázó igehirdetés erősíti a gyülekezet teológiai immunrendszerét.

Isten Igéjének rendszeres magyarázatát hallgatva a gyülekezetem tagjai kifejlesztették a képességet, hogy amikor hamis tanítást, az Ige helytelen alkalmazását, sőt furcsa egyháztani vagy missziós gyakorlatot hallanak, azt mondják: „Ez nem hangzik jól!”. 

Gondoljunk csak bele: az egyik oka annak, hogy a jóléti prédikátorok úgy tanítanak, ahogyan tanítanak, az, hogy nem tudják, hogyan kell az Ószövetséget prédikálni. Mert ha hűségesen magyarázzuk az Ószövetséget, és segítünk az embereknek megérteni, miként vonatkozik rájuk az Ószövetség mint keresztyén Szentírás, akkor a jólét evangéliuma bizarrul fog hangzani számukra és el fogják utasítani. 

Nemrégiben az 1Korintus 9,1-27-ről prédikáltam, és elmagyaráztam a 22. vers jelentését: „…mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket”. Pál érvelése az előző fejezetben kezdődik, amikor is megszólít bizonyos gyülekezeti tagokat, akik megették a bálványáldozati húst a templomban. Ezek a bizonyos tagok nem vették figyelembe, hogy cselekedeteik milyen hatással vannak a gyengébb testvérekre.

Nagyon sok tudós és missziológus kiragadja a 22. verset a szövegkörnyezetéből, és azt tanítja, hogy az evangélium igazságait úgy kell átcsomagolnunk, hogy a kultúra által megragadhatóvá és elfogadhatóvá váljon. De ha az egész levelet végigtanulmányoztuk az igehirdetés során, akkor tudjuk, hogy ez az értelmezés ellentétes mindazzal, amit Pál korábban a kereszt bölcsességéről mondott, hogy az bolondság az elvesző világ számára (1Kor 1,18). Megütközés a zsidóknak és bolondság a pogányoknak (1Kor 1,23). Az evangélium Isten szándéka szerint úgy lett megtervezve, hogy minden kultúra számára sértő legyen, hogy amikor valaki üdvözül, Istené legyen a teljes dicsőség. Ha megértjük a kereszt központi szerepét az 1Korintusban, akkor megértjük, hogy a „mindenkinek mindenné lettem” azt jelenti, hogy lemondunk a jogainkról, hogy meghallgatásra találjon az evangélium, és nem módosítjuk az üzenetét, mert az megfosztaná üdvözítő erejétől (1Kor 1,17).

Nos, lássuk, hogyan működik az én gyülekezetem teológiai immunrendszere: ha valaki eljönne a gyülekezetembe, és pl. a bennfentes mozgalom^[3] elveit vagy valamilyen új, erre épülő kontextualizációs stratégiát tanítana, a gyülekezetem azt mondaná: „Ez nem hangzik túl jól!”.

Egy egész bibliai könyv alapján történő prédikálás sokkal jobb módja annak, hogy a kulturális tévhitek elutasítására bátorítsuk tagjainkat.

5. A magyarázó igehirdetés a legtermészetesebb módja annak, hogy szembehelyezkedjünk a mindenkori kultúra gondolkodásunkra gyakorolt hatásaival.

A gyülekezetemben a legtöbb tag ázsiai vagy afrikai környezetből jön, ahol az egyedülállókat lenézik. Az 1Korintus 7-ben azonban Pál nagyra tartja az egyedülállók életformáját, és annak előnyeiről beszél. Egy keresztyén férfi vagy nő élheti az életét egyedül, ugyanakkor Isten dicsőségére. A mi kultúránk arra tanított minket, hogy lenézzük a hajadon nőket vagy a nőtlen férfiakat, mintha másodosztályú keresztyének lennének, vagy mintha nem lennének teljesek. 

Nos, ahelyett, hogy külön csak ezzel a kérdéssel foglalkoznék, sokkal természetesebb, ha azután foglalkozom vele, miután éppen befejeztem a prédikációt az 1Korintus 6. fejezetéről, és a gyülekezet hallotta a következő szavakat: „Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben!” (1Kor 6,20). Sokkal jobb szembesíteni őket a kultúra gondolkodásukra gyakorolt hatásaival, miután hallották az 1Korintus 3,19-ből, hogy e világ bölcsessége bolondság Isten előtt. Úgy tapasztaltam, hogy egy egész bibliai könyv alapján történő prédikálás sokkal jobb módja annak, hogy a kulturális tévhitek elutasítására bátorítsuk tagjainkat, és arra buzdítsuk őket, hogy higgyenek és engedelmeskedjenek Krisztus Igéjének.

KÖVETKEZTETÉS

Ne feledjük, hogy Isten Igéje hatalmas erővel képes átalakítani! Testvérek, engedjük szabadjára Isten Igéjét! Engedjük, hogy Isten dicsősége Jézus Krisztus arcán felragyogjon az Ő vérrel megvásárolt juhaira! Hagyjuk, hogy az Ige végezze megváltó munkáját a hűséges magyarázó igehirdetések által, és Isten üdvözítő bölcsessége megjelenjen a pusztuló világ előtt!

Anand Samuel

Anand Samuel Szaúd-Arábiában és Indiában nőtt fel. A Sharjah-i Grace Evangéliumi Gyülekezet vezető lelkésze. A Knox Teológiai Szemináriumon bibliai és teológiai tanulmányokból szerzett egyetemi diplomát. www.9marks.org/article/5-effects-of-expository-preaching-on-a-church

---

[1] Scott Swain: Trinity, Revelation, and Reading [A szentháromság, a kinyilatkoztatás és az olvasás] (T & T Clark), 135.

[2] John Stott, The Preacher’s Portrait (Eerdmans), 26.

[3] A bennfentes mozgalom nem keresztyén valláshoz tartozó emberek csoportja vagy hálózata, akik Jézus követőinek tekintik magukat, miközben kapcsolati, kulturális és társadalmi szempontból a születésük vallási (pl. muzulmán) közösségének tagjai maradnak.

---

---

---