A megtérés közösségi összetevője
Ha a megtérésről szóló tanításból hiányzik a közösségi elem, akkor egy lényeges darab hiányzik az egészből. A szövetség Feje, Krisztus ugyanis nem jár egyedül, csak a szövetség népével együtt.
ELŐSZÖR A FÜGGŐLEGES, MAJD – ATTÓL ELVÁLASZTHATATLAN MÓDON – A VÍZSZINTES
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a közösségi összetevőt kellene előtérbe helyeznünk. Erről N. T. Wright jól ismert mondata juthat eszünkbe, miszerint a megigazulás „nem annyira a megváltás tanáról, mint inkább az egyháztanról szól; nem annyira az üdvösségről, mint inkább a gyülekezetről” (What Saint Paul Really Said, 119). Douglas Moo majdnem ilyen jól ismert sorai szerint ez világos példája annak, amikor háttérbe kerül az, amit az Újszövetség előtérbe helyez, és előtérbe, amit az Újszövetség háttérbe helyez (idézi D. A. Carson, „Hit és Hűség”).
Addig nem kerülhet sor igazi kiengesztelődésre az emberek között, amíg az egyes bűnösök először meg nem békülnek Istennel. A vízszintes (azaz emberekkel való) kapcsolat szükségszerűen követi a függőleges (Istennel való) kapcsolatot. A gyülekezetről szóló bibliai tanítás szükségszerűen követi a megváltás tanát. Ez azt jelenti, hogy a közösségi összetevőnek nem szabad előbbre kerülnie, nehogy elvesszen a lényeg.
Mégis hangsúlyt kell kapnia. Valójában a közösségi összetevőnek a megtérés tanának keretein belül kell maradnia. A Krisztusban való testvéri egységünk nem csupán a megtérés következménye, hanem része annak. Az Isten népével való megbékélés különbözik az Istennel való megbékéléstől, de elválaszthatatlan attól.
A vízszintes (azaz emberekkel való) kapcsolat szükségszerűen követi a függőleges (Istennel való) kapcsolatot.
Néha mindez elvész, amikor a hangsúlyt a megtérés mechanizmusára helyezzük, például amikor a megtérésről szóló teológiai vitáink nem terjednek túl az isteni szuverenitás és az emberi felelősség kapcsolatán, vagy a bűnbánat és a hit szükségességén. A megtérés teljes körű megértésének azonban tartalmaznia kell azt is, hogy mitől és mi felé mozdulunk el. A megtérés azt jelenti, hogy átmegyünk a halálból az életbe, a sötétségből a világosságba. Ez magában foglalja az elmozdulást a közösség nélküliségből az Isten népéhez való tartozás felé, az elkóbort bárány helyzetéből a nyájhoz való tartozás felé, amikor egy elárvult testrész a Test tagjává válik.
Figyeljük meg, Péter hogyan állítja párhuzamba e kettőt: „akik egykor nem az Ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.” (1Pt 2,10)
Az irgalom elnyerésével (függőleges megbékélés) egyidejűleg megtörténik az Isten népébe való befogadás is (vízszintes megbékélés). Isten irgalmasan könyörül rajtunk azáltal, hogy megbocsátja a bűneinket, melynek szükséges következménye az Ő népébe való bekerülés.
A SZÖVETSÉGEK KÖZÖSSÉGI JELLEGE
Tulajdonképpen megtérésünk közösségi eleme jól látható, ha a Biblia szövetségi struktúrájára tekintünk. Egyrészt igaz, hogy minden Ószövetség idején megkötött szövetség Ábrahám magvában (egyes számban) teljesedik be, hiszen Jézus az új Izráel. Ugyanakkor az is igaz, hogy mindenki, aki az új szövetség által egyesül Krisztussal, Isten Izráelévé és Ábrahám magjává (többes szám) is válik (Gal 3,29; 6,16).
Más szavakkal, a „szövetség Feje” gondolat már eleve magában foglalja azt, hogy egy szövetség népe tartozik hozzá (lásd Róm 5,12kk). Az új szövetséghez tartozni tehát azt jelenti, hogy egy néphez tartozunk.
Nem meglepő, hogy az új szövetségre vonatkozó ószövetségi ígéretek egy népre vonatkoznak: „Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre” (Jer 31,34). Az új szövetség megbocsátást ígér (függőleges) és testvérek közösségét (vízszintes).
FÜGGŐLEGES ÉS VÍZSZINTES KAPCSOLAT AZ EFÉZUSI LEVÉLBEN
Ez az egész csodálatosan látható az Efézus 2-ben. Az első 10 vers elmagyarázza a megbocsátást és az Istennel való (függőleges) kiengesztelődésünket: „kegyelemből van üdvösségetek!” A 11-20. vers ezután a vízszintes kapcsolatot mutatja be: „Mert Ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az Ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést” (14. vers).
Figyeljük meg, hogy a 14. vers múlt időben van! Krisztus már eggyé tette a zsidókat és a pogányokat. Pál nem felszólító módot használ. Nem azt parancsolja olvasóinak, hogy törekedjenek az egységre. Ehelyett múlt időben beszél, mivel a cselekvés már lezárult. Azért egyek, mert Isten már eggyé tette őket, és pontosan ugyanott tette ezt, ahol a vertikális megbékélést is elvégezte – Krisztus keresztjén (lásd az Ef 4,1-6-ban).
Krisztus új szövetségének értelmében a megtérés megmutatója a közösségi egység. Megtérni azt jelenti, hogy Krisztus Testének tagjává válunk. Új identitásunk a Gyülekezethez tartozással gazdagodik. Krisztus a Gyülekezet tagjává tett bennünket.
Krisztus új szövetségének értelmében a megtérés megmutatója a közösségi egység.
Íme egy egyszerű módja annak, hogy megértsük ezt. Apa és anya elmennek az árvaházba, hogy örökbe fogadjanak egy fiút. Hazahozzák, és a családi asztalhoz ültetik új testvérei mellé. Fiúnak lenni nem ugyanaz, mint testvérnek lenni. A fiúság az első, a testvéri kapcsolat pedig szükségszerűen ebből következik. Ez azt jelenti, hogy a megtérés után mi is egy család tagjává válunk.
SZEMÉLYES ALKALMAZÁS: CSATLAKOZZ EGY GYÜLEKEZETHEZ
Hogyan alkalmazzuk mindezt az életünkben? Egyszerű: csatlakozzunk egy gyülekezethez!
Igazzá lettél, tehát légy igaz. A Testének tagjává tétettél, tehát csatlakozz ténylegesen a Testhez. Eggyé tétettél, tehát légy egy Isten népével egy konkrét keresztyén közösségben.
KÖZÖSSÉGI ALKALMAZÁS: HELYESEN ALKALMAZOTT MECHANIZMUS
Mit jelent ez a gyülekezeteink számára? Azt jelenti, hogy rendkívül fontos a megtérés fent említett működésének a tanításunkban való helyes megfogalmazása. Határozott felfogásra van szükség mind Isten szuverenitásával, mind az ember felelősségével; mind a bűnbánattal, mind a hittel kapcsolatban. Ha itt nincs egyensúly, az kiegyensúlyozatlan és zűrzavaros gyülekezethez vezet. Amit a megtérés „fazekába” teszünk, az lesz a gyülekezet „főztje”.
Ha a megtérésről szóló tanításunkból hiányzik Isten szuverenitásának határozott felfogása, akkor a prédikáció és az evangelizáció könnyen manipulatívvá és emberek tetszését keresővé válik. A vezetéshez való hozzáállás nagyobb valószínűséggel lesz célvezérelt. Fennáll a kockázata annak, hogy a túlterhelt időbeosztás miatt kiég a vezető és a gyülekezet is. A tagság gyakorlása jogosultság vagy juttatás alapúvá válik (mint egy klub). Az elszámoltathatóság és a fegyelmezés többnyire eltűnnek. Ez pedig azzal jár, hogy kockára tesszük a szentséget. A felsorolás tetszés szerint folytatható.
Ha a megtérésről szóló tanításunkból hiányzik az ember felelősségéről alkotott határozott felfogás, akkor nagyobb valószínűséggel fogunk rosszul sáfárkodni a saját ajándékainkkal, valamint Isten népének ajándékaival. Nagy eséllyel megjelenik az evangelizáció és a prédikáció terén az önelégültségre való hajlam. Kevésbé valószínű, hogy szeretetet és együttérzést mutatunk azok felé, akik szenvednek. Lehet, hogy mások számára keménynek vagy lekezelőnek tűnünk. Lehet, hogy gyenge imaéletet élünk, és így elveszítjük mindazokat az áldásokat, amelyek a miénk lehetnének. Ezzel pedig kockára tesszük a szeretetet. A felsorolás megint csak folytatható.
Ha a megtérésről szóló tanításunkból hiányzik a bűnbánatról alkotott határozott elképzelés, akkor lehet, hogy igyekszünk gyorsan megerősíteni az újonnan megtértek üdvbizonyosságát, de csak vonakodva vezetjük rá őket, hogy számba vegyék Krisztus követésének az árát. Nagyobb valószínűséggel tűrjük el a világiasságot és a megosztottságot a gyülekezetben, és a gyülekezet tagjai talán csak azért tolerálják ezeket a dolgokat, mert sokan közülük megragadtak a hit egy sekélyes szintjén. A névleges keresztyénség is gyakoribb lesz, mert a kegyelem olcsóvá válik. Általánosságban elmondható, hogy a gyülekezet szeret Krisztusról mint Megváltóról énekelni, de nem annyira Krisztusról mint Úrról, ezért nem fog sokban különbözni a világtól.
Ha a megtérésről szóló tanításunkból hiányzik a hitről alkotott erős felfogás, akkor olyan gyülekezetünk lesz, amely tele lesz szorongó, önigazságában bízó, emberek tetszését kereső törvényeskedővel. A gyülekezet fegyelmezettebb tagjai magukat is becsapva jónak fogják érezni magukat, míg a kevésbé fegyelmezettek csendben elrejtik titkos bűneiket, és állhatatosan megtanulják elítélni magukat és neheztelni másokra. Az átláthatóság ritka lesz, a képmutatás gyakori. A kívülállók és a tékozlók nem fogják érezni az igazi kegyelem melegét és könyörületét. A kulturális jellegzetességeket összekeverik a törvénnyel. A gyülekezet szívesen énekel majd Krisztus, a Király missziós parancsáról, de nem annyira a vérrel szennyes Bárányról, akit értük öltek meg.
Persze csak nagy vonalakban lett mindez felvázolva. A dolgok nem mindig pont így jelennek meg. De ezekben a példákban az alapgondolat a megtérés és a Gyülekezet közötti szoros kapcsolatra utal. Ha a megtérés szükségszerűen magában foglalja a közösségi elemet, vagy konkrétabban, ha az egyéni megtérések szükségszerűen egy közös népet eredményeznek, akkor minden más, amit a megtérésről tanítunk, drámaian befolyásolja majd, hogy milyen gyülekezetet kapunk.
Egészséges gyülekezetet akarunk? Akkor dolgozzunk a megtérésről szóló tanításunkon, és tanítsuk meg annak minden oldalát az embereknek! Továbbá győződjünk meg arról, hogy gyülekezetünk struktúrái és programjai összhangban vannak ezzel a sokoldalú és erőteljes tanítással!
Jonathan Leeman
a 9Marks könyvsorozat és a 9Marks folyóirat szerkesztője. Emellett több, a gyülekezetről szóló könyv szerzője is. A szolgálatra való elhívása óta a Southern Seminary-n szerzett hittudományi mesterdiplomát, valamint a Walesi Egyetemen egyházelméletből doktorált. Feleségével és négy lányával a marylandi Cheverlyben él, ahol a Cheverly Baptista Gyülekezet vénje.
9marks.org
Collin Hansen, Jonathan Leeman – A/5, 128 oldal
A gyülekezet újrafelfedezése című könyvben Collin Hansen és Jonathan Leeman arról írnak, hogy miért alapvető fontosságú a gyülekezet a hívők számára és Isten missziójában. Bibliai hivatkozásokon és személyes történeteken keresztül mutatják meg az olvasóknak Isten valódi szándékát a közösségi összejövetelekkel kapcsolatban: szellemileg megerősíteni a tagokat, egyénként és Krisztus Testeként egyaránt.
