A szellemi fegyelem meghozza gyümölcsét!

Miután egy életen át megvetettem a testmozgás legtöbb formáját, idén valami olyasmire vetemedtem, ami nem volt jellemző rám: vettem egy kettlebellt (gömbsúlyzót), és elkezdtem heti háromszor erőnléti edzéseket végezni.

Nem mintha nem érdekelt volna a fitnesz korábban. Mindig is szerettem naponta nagy sétákat tenni, és gyakran belevágtam nagy lelkesedéssel valamilyen új edzésprogramba, hogy javítsak az egészségemen és a megjelenésemen. De miután hetekig nem történt észrevehető változás, elgondolkodtam: „Mi értelme?”. Ahogy a motivációm csökkent, úgy vált köddé új szokásom is.

De ezúttal másképp történt. Nem arról van szó, hogy bárki rám nézett volna, és azt mondta: „Hű, biztos súlyt emelsz!”. Külsőleg nem sok minden változott. Ez azonban már nem keserít el, mert tudom, hogy a súlyemelés fegyelmezett gyakorlásának eredménye nem mindig látható kívülről. A vázizomzat egy belső szerv, amely egyensúlyban tartja a hormonokat, és szabályozza a vércukorszintet. Olyan fehérjéket választ ki, amelyek javítják az agy, a szív- és érrendszer és az immunrendszer egészségét. Növeli az egyensúlyérzéket és a csontsűrűséget, ezáltal segít megelőzni az eséseket és a töréseket, így a kor előrehaladtával is mozgékony tudok maradni.

Most, hogy mindezt tudom, az edzéssel járó erőfeszítést még a külső változások hiányában is hasznosnak érzem. Most már inkább arra törekszem, hogy belül erős és egészséges maradjak, minthogy egy bizonyos módon nézzek ki – mindezt azért, hogy még hosszú ideig hasznos lehessek az Úr és a szeretteim számára. Ez nem néhány edzés alatt fog végbemenni, hanem évtizedekig tartó kitartásra lesz szükség.

A szellemi fegyelem hosszú távra szól

Ugye a megszentelődés is ilyen? Nem válunk egyik napról a másikra más emberré. Senki sem jelenti ki rólunk egyszer csak: „Hű, tegnap még olyan éretlen voltál szellemileg, most meg hirtelen olyan bölcs és istenfélő lettél! Mi történt?”. A megszentelődés annak az eredménye, hogy egy életen át Krisztusban maradunk – betöltekezünk az Ő Igéjével, kapcsolatban maradunk Vele az ima által, hagyjuk, hogy munkálkodjon bennünk, miközben igyekszünk engedelmeskedni Neki.

A megszentelődés annak az eredménye, hogy egy életen át Krisztusban maradunk.

Ahogy nekem is elment a kedvem az edzésektől, mert nem tapasztaltam azonnali látványos változást a külsőmön, úgy az embereknek is könnyen elmegy a kedvük a Biblia olvasásától, mert „nem kapnak belőle semmit”. Egy bibliaolvasási terv segítségével belevágnak az olvasásba Mózes első könyvénél, csak azért, hogy végleg abbahagyják az egészet valahol Mózes harmadik könyvénél. A keresztyének „csendesség” fogalma romantikus színezetet kapott: gyertyafény jut eszünkbe róla, gőzölgő kávé, különleges szövegkiemelő, amely nem áztatja el a lapokat, békés csend és minden nap világrengető kinyilatkoztatások. Azokat a részeket tanulmányozzuk szívesen, amelyeket relevánsnak érzünk az életünk szempontjából, és átugorjuk a kevésbé izgalmasakat. Aztán elvárjuk, hogy amikor becsukjuk a Bibliánkat, új emberként távozzunk, akik nem kiabálnak a gyerekeikkel, nem vitatkoznak a férjükkel, és nem panaszkodnak a körülményeik miatt.

De ez nem így működik. Igen, a Biblia olvasása végső soron a Teremtőnkkel és Megváltónkkal való találkozásról szól, és egyes napok valóban izgalmas új felismeréseket hozhatnak (és egy jó csésze kávé is jólesik hozzá). De ez is olyan, mint az edzés. Minden nap erőfeszítéseket teszünk, ami végül meghozza gyümölcsét – lassan, de biztosan.

Tim Keller A házasságról című könyvében felteszi a kérdést, hogy mi történne, ha ezt következetesen gyakorolnánk, megvalósítva Pál apostol arra való figyelmeztetését, hogy Krisztus beszéde lakjon bennünk gazdagon (Kol 3,16).

„Mi lenne, ha annyira elmerülnénk [Jézus] ígéreteiben és parancsaiban, tanácsaiban és bátorításaiban, hogy azok uralnák belső életünket, megragadnák képzeletünket, és egyszerűen spontán módon felbukkannának, amikor valamilyen kihívással szembesülünk? Milyen lenne az életünk, ha ösztönösen, szinte öntudatlanul ismernénk Jézus gondolatait és szívét a bennünket érintő dolgokkal kapcsolatban? (…) Ez persze nem egyik napról a másikra történik. Éveken át tartó rendszeres elmélyülés szükséges hozzá. Fegyelmezett imádságot, bibliatanulmányozást és -olvasást, barátokkal való megszámlálhatatlan beszélgetést és élő gyülekezeti közösséget igényel.”

Ezt a változást végzi el bennem a rendszeres igetanulmányozás. Persze vannak izgalmas pillanatok az évek során – izgalmas kinyilatkoztatások, bensőséges beszélgetések Istennel, napok, amikor mélységes hatást gyakorolt rám az Ő Igéje. De a legtöbbször csak kitartóan araszolok előre, megtöltöm elmémet a Szentírással, és várom, hogy Isten valahogy felhasználja azt, akár ma, akár később. És Ő használja is. Az Ő Igéje irányított engem, amikor megosztottam az evangéliumot másokkal, konfliktusokat oldottam meg, tanítottam a gyerekeimet, bátorítottam és tanácsot adtam a barátaimnak, és szembenéztem a próbákkal és kísértésekkel.

Idővel Isten Igéje átformál minket – és mi nem is látjuk, hogy ez történik.

A testi és szellemi fejlődés lassú, de folyamatos

Fizikai erőnlétem fejlődése lassú volt, de idővel elkezdtem észrevenni, hogy már képes vagyok nehezebb súlyokat is felemelni több ismétlésszámmal, és a mindennapi feladataim, például a gyermekem cipelése is könnyebbé vált. Hosszú út áll még előttem, de érzem, hogy a munka kifizetődik. Régebben úgy gondoltam az edzésre, mint egy eszközre a cél eléréséhez – legyen az az ideális farmerméret, testsúly vagy testalkat. De most már nincs előttem ilyen célszalag. Ha a lehető legtovább egészséges akarok maradni, nincs más választásom, mint kitartóan folytatni.

Ugyanez az elv érvényes a szellemi életemre is. Természetesen, amikor hívő lettem, azonnali változások következtek be az életemben, mivel egy szempillantás alatt új teremtéssé váltam Krisztusban (2Kor 5,17). De a megszentelődés ezt követő folyamata során kellett szellemi izmaimnak lassan és folyamatosan megerősödniük Isten Igéjének befogadása által. Húsz év elteltével azt tapasztalom, hogy sokkal világosabban és sokkal kevesebb aggodalommal tudom megosztani az evangéliumot. Nagyobb kitartással tudom kezelni a nehézségeket. Nagyobb érettséggel tudok hozzáállni a konfliktusokhoz. De még mindig van hová fejlődnöm, ezért nem állhatok meg.

Sok mindent el fogunk felejteni abból, amit olvasunk – és ez így van rendjén

Csüggesztő tud lenni, hogy bár időt fektetünk az olvasásba és a tanulásba, mindennek végül az az eredménye, hogy a legtöbbjét elfelejtjük annak, amit magunkba szívtunk. De, ahogy Austin Carty bölcsen megjegyezte, hiba lenne az olvasást ahhoz a folyamathoz hasonlítani, amikor adatokat töltünk fel egy merevlemezre:

„Az olvasás elsődleges célja, (…) hogy folyamatosan finomítsuk a lencsénket, amelyen keresztül a valóságot látjuk. Még ha az olvasottak 90 százalékára nem is emlékszünk, az olvasottak mégis belénk ivódnak – oly módon és olyan mértékben, hogy nem is gondolnánk. Állandóan gazdagítja a szűrőnket – még akkor is, ha nem vesszük észre, hogy ez megtörténik.”

„Az olvasott könyvekre éppúgy nem emlékszem, mint az elfogyasztott ételekre; mégis általuk lettem azzá, aki vagyok.”

Ralph Waldo Emerson

Carty nézetei Ralph Waldo Emerson híres mondásában is visszaköszönnek: „Az olvasott könyvekre éppúgy nem emlékszem, mint az elfogyasztott ételekre; mégis általuk lettem azzá, aki vagyok”. 

Ha ez igaz a közönséges régi könyvekre, mennyivel inkább igaz Isten élő és tevékeny Igéjére (Zsid 4,12), mennyivel inkább számíthatunk arra, hogy Isten Igéje megváltoztat minket? És a legtöbb könyvvel ellentétben a Bibliát újra és újra el fogjuk olvasni életünk során. Nem kell minden részletre emlékeznünk minden nap. Egyszerűen csak a lehető leghűségesebben szívünkbe kell zárnunk.

Folytassuk hát eltökélten a mindennapi bibliaolvasást – még akkor is, ha nem izgalmas, akkor is, ha feledékenyek vagyunk, akkor is, ha a csendességünk minden, csak nem csendes!

„Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből,

   és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet,

termővé és gyümölcsözővé teszi;

   magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,

 ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön:

   nem tér vissza hozzám üresen,

hanem véghezviszi, amit akarok,

   eléri célját, amiért küldtem.”

(Ézs 55,10-11)

Erica Fitzgerald

Biblical Eldership Resources

---

---

---