A vezetők legyenek elmélyült olvasók!

Henry Kissinger 99 éves, de nemcsak él és virul, hanem aktívan könyveket ír. Kissinger szolgált Nixon és Ford elnöksége alatt, de sok más amerikai elnökkel is együtt dolgozott. Hosszú élete során a huszadik század legismertebb politikusaival került kapcsolatba. Új könyvében, melynek címe A vezetés: Hat tanulmány a globális stratégiáról, Konrad Adenauer, Charles de Gaulle, Richard Nixon, Anvar Szadat, Margaret Thatcher és Lee Kuang-jao szingapúri elnök életéből von le tanulságokat (ez utóbbi számomra különösen érdekes személyiség).

Kissinger könyvének utolsó fejezete mesterien foglalja össze mindezeket a tanulságokat. Kissinger rámutat, hogy mi volt a közös ezekben a nagyszerű vezetőkben. Továbbá fájlalja, hogy a mai világ valószínűleg nem fog az ő kaliberükhöz hasonló vezetőket kinevelni.

Kissinger szerint az egyik akadálya ennek a technológiai környezetünk. Azt írja:

„A mai világ az emberi tudat olyan mértékű átalakulásának kellős közepén van, amely annyira áthat mindent, hogy szinte észrevehetetlen. Ez a változás – amelyet a világról szerzett tapasztalatainkat és információszerzésünket közvetítő új technológiák idéznek elő – nagyrészt anélkül alakult ki, hogy hosszú távú hatásait – beleértve a vezetésre gyakorolt hatásait is – megértettük volna. Ilyen körülmények között egy összetett könyv figyelmes elolvasása és a róla való kritikus gondolkodás ugyanolyan kultúraellenes cselekedetté vált, mint egy epikus költemény bemagolása a régi, nyomtatáson alapuló korban.”

Kissinger megjegyzi, hogy minden új technológiához nyereségek és veszteségek is társulnak. Általában a nyereségek könnyen észrevehetőek, a veszteségek nem annyira.

Az egyik veszteség, amelyet megnevez, a „mély olvasottság” hiánya. Ezt a kifejezést Kissinger Adam Garfinkle-től kölcsönözte. A mély olvasottság magában foglalja a „terjedelmesebb írásművekkel való foglalkozást oly módon, mely révén képesek vagyunk előre látni a szerző irányát és szándékát”. A könyvben bemutatott hat vezető egy olyan korban nőtt fel, amikor a mély olvasottság olyan volt, mint a „háttérsugárzás”. Következésképpen mindannyian rendelkeztek a megfelelő műveltség, a tanultság és a komoly gondolkodás jellemzőivel.

Miért kellene a vezetőknek ezt a fajta olvasást előnyben részesíteniük?  Kissinger elmagyarázza:

„A politika terén a mély olvasottság biztosítja azt a tulajdonságot, amelyet Max Weber »arányérzéknek« nevezett, vagyis »azt a képességet, hogy a belső nyugalom és higgadtság megőrzése mellett hagyjuk, hogy a valós események hatást gyakoroljanak ránk«.  Az intenzív^[1] olvasás segíthet a vezetőknek abban, hogy kialakítsák a külső ingerektől való mentális távolságot, valamint egy olyan személyiséget, amely képes az arányérzék fenntartására. Ha ez reflexióval és a memória fejlesztésével párosul, akkor a részletes és szemléletes tudás olyan tárházát is biztosítja, amely által a vezetők képesek megtanulni analóg^[2] módon gondolkodni. Ennél is lényegesebb, hogy a könyvek olyan valóságot kínálnak, amely észszerű, következetes és rendezett – egy olyan valóságot, amelyet el lehet sajátítani, vagy legalábbis kézben lehet tartani gondolkodással és tervezéssel. És ami talán a legfontosabb a vezetés szempontjából, az olvasás létrehozza a »generációk közötti beszélgetés fonalát«, amely a szélesebb perspektíva érzését nyújtva tanulásra ösztönöz. Végül az olvasás az inspiráció forrása. A könyvek figyelmeztetésként rögzítik az egykor nagyot álmodó vezetők tetteit, valamint azokét, akik túl nagyra vágytak.”

Talán érdemes még egyszer elolvasni ezt a bekezdést. Ragyogóan érzékelteti az olvasás fontosságát, nemcsak a politikai vezetők, hanem az egyházi és gyülekezeti vezetők számára is. Minden, amit mond, alkalmazható egy lelkész, egy gyülekezeti elöljáró vagy egy diakónus olvasáshoz való hozzáállására is.

A gyülekezeti vezetőknek szükségük van arányérzékre és perspektívára is. A mély olvasás biztosítja ezt. Meg kell tanulnunk analogikusan gondolkodni – olvasunk valamiről, ami bizonyos körülmények között történt, tehát talán nekünk is valami hasonlót kellene kipróbálnunk a jelenlegi helyzetben (vagy nem). A jó teológiai művek intenzív olvasása olyan valóságot tár elénk, amely jól megalapozott, rendezett és egymásra épülő. Amikor a keresztyének a múlt műveivel foglalkoznak, kapcsolatba kerülnek az előző nemzedékek problémáival, és azzal, hogy ők hogyan birkóztak meg ezekkel. És igen, az olvasás mindenképpen ihletforrás a keresztyén vezetők számára is.

Ahogy Albert Mohler és mások rámutattak: „a vezetők olvasók”^[3]. Kissinger egy lépéssel tovább megy: a vezetők elmélyült olvasók, sőt intenzív olvasók.

Wes Bredenhof

bredenhof.ca/2022/09/08/leaders-are-deep-readers

A kép forrása: Freepik

[1] Nagy odaadással végzett tevékenység, ami sok erőfeszítést, figyelmet kíván.

[2] Két vagy több jelenség hasonló vonásainak felismerése és a hasonlóság alapján következtetések levonása.

[3] Leaders are readers – szójáték az angolban.

Árral szemben – Dániel inspiráló példája a relativizmus korában

John C. Lennox – A/5, 412 oldal

„Ez a könyv kiválóan példázza azt a feladatunkat, hogy megértsük Isten Igéjét és a kultúrát, melyben élünk, majd megteremtsük a kettő közti kapcsolatokat. John Lennox páratlanul tehetséges módon tud ebben segíteni nekünk, miközben olyan témákat tárgyal, mint Isten történelemben végzett munkája, az erkölcs szerepe, az emberiség természete, a hitünket érő kihívások, a Szentírás megbízhatósága és az elhívásunk az igazság bármi áron való hirdetésére.” – Jonathan Lamb