Amikor a presbiter gyermekei megbotlanak

Megjegyzés: Bár ez a cikk elöljárók és más gyülekezeti vezetők számára íródott, reméljük, hogy minden olvasónak hasznára válik, és megosztják másokkal is, akiket esetleg még érdekelhet.

Az istenfélő elöljáró tisztában van felelősségével, hogy jól kell irányítania családi életét, mert tudja, hogy vezetés szempontjából a család gyakorlóterep egy férfi számára, és a családi élet egészsége hatással van a gyülekezet egészségére is.

Ugyanakkor egy istenfélő elöljáró azt is tudja, hogy gyermekei ugyanúgy bűnösek, mint ő. Nincsenek illúziói azzal kapcsolatban, hogy a családját majd elkerülik a problémák, vagy hogy a gyerekei soha nem fognak tévútra térni. Amikor gyermekei vétkeznek – néha súlyos módon –, nemcsak az irántuk érzett aggodalom gyötörheti, hanem annak gondolata is, hogy talán saját szülői kudarca okozta a problémát. Vajon ettől alkalmatlanná váltam az elöljárói tisztségre? – tűnődhet el magában.

A család vezetéséről szóló kétrészes kerekasztal-beszélgetésben (lásd az 1. részt itt és 2. részt itt)  Chuck Gianotti, Alex Strauch és Bob Deffinbaugh az 1Timóteus 3,4-ben és a Titusz 1,6-ban lefektetett előírások fényében azt a kérdést járja körül, hogy mi a teendő, ha egy elöljáró gyermekei bajba kerülnek.

Amikor a jó gyerekek rossz dolgokat követnek el

Az elöljárónak feddhetetlennek kell lennie a közösség és a helyi gyülekezet szemében, különösen, ha a családja irányításáról van szó. Amikor egy presbiter gyermeke tévútra téved, a gyülekezet elöljáróinak és a gyülekezetnek bölcsen kell megítélnie a helyzetet és eldöntenie azt, hogy az elöljáró továbbra is alkalmas-e a feladatra.

A döntés nem mindig egyszerű. Bob Deffinbaugh-nak van egy barátja, aki lemondott a vezetői tisztségéről, amikor a lánya egyetemre ment, és istentelen életet kezdett élni. Ez az ember olyan nagyra becsülte az elöljárói hivatalt, hogy úgy érezte, nem folytathatja a szolgálatát ebben a szerepben – ami jó lecke volt a gyülekezet számára is. Ez egy elfogadható megközelítés, de nem az egyetlen.

„Mindannyiunk gyermekei bűnösök, nincsenek tökéletes gyermekeink – vagy szüleink!” – fogalmaz Alex Strauch. „Szóval lesznek problémák. A kérdés az, hogy kezeljük-e ezeket a problémákat, vagy csak hagyjuk, hogy menjen a család a maga útján. Lelkünk mélyén tudjuk, mi a különbség, ha egy család a káosz vagy az elhanyagolás következtében bomlik szét, vagy ha jelentkeznek a problémák, melyek minden egészséges családban felütik a fejüket, de megbirkóznak velük.”

Az egyik gyülekezetben például volt egy kiváló elöljáró, akinek a tizenéves lánya – aki általában jó kislány volt – rossz társaságba keveredett, és teherbe esett. Ez a presbiter úgy érezte, le kell mondania, de Alex Strauch feltette neki a kérdést: „Miért? Ha példamutatóan kezeled a problémát – a gyülekezet elé viszed, bűnbánatra vezeted a lányodat, jó apaként cselekszel –, miért kellene lemondanod? A gyermekeink vétkeznek! Nem léphetünk vissza minden általuk elkövetett bűn miatt.”

A családunk vezetése nem azt jelenti, hogy biztosítani próbáljuk, hogy gyermekeink soha ne vétkezzenek, hanem azt, hogy biblikus, krisztusi módon kezeljük a bűneiket. „Ilyen értelemben egy gyerek bűnbeesése nem feltétlenül a rossz szülői magatartás következménye” – állapítja meg Alex Strauch. Másrészről Chuck Gianotti hozzáteszi: „Néhány embernek nagyon szelíd gyerekei vannak, ezért nagyszerű szülőknek tartjuk őket, holott ezek a gyerekek valószínűleg más körülmények között is szelídek lennének, függetlenül attól, hogy kinek a családjába tartoznak.”

Ha azonban egy elöljáró gyermekeire kifejezetten jellemző, hogy nehezen kezelhetők, az rossz bizonyságtétel a gyülekezet többi tagja és a nagyobb közösség számára is. Ilyen esetben a gyülekezet tagjai a többi vezetőhöz fordulhatnak aggodalmaikkal, és az elöljáróknak ezeket az aggodalmakat a szóban forgó presbiter elé kell vinniük. Bizonyos esetekben a gyülekezetvezetésnek azt kell mondania az érintett presbiternek: „Szükségesnek látjuk, hogy egy-két évre visszalépj a vezetéstől, és helyette a családoddal foglalkozz. Szeretnénk, ha húsz-harminc év múlva is elöljáróként szolgálnál, de most van egy probléma, amire véleményünk szerint muszáj összpontosítanod.”

„Természetesen a szülői kompetenciának és a gyerekekre való odafigyelésnek megvannak a következményei… De még a legjobb szülőkkel is előfordulhat, hogy lázadnak a gyermekei. Isten Igéjének alapvető tanításait kell alkalmaznunk, hogy bölcs és megértő módon hozzunk ítéletet” – jelenti ki Alex Strauch. Amikor egy elöljáró vezetői szerepe megkérdőjeleződik a gyermeke bűne miatt, sok tényezőt kell figyelembe venni: a szülők viselkedését, a gyermek reakcióját, azt, hogy hogyan kezelték a bűnt. „Ezért kell a gyülekezetben jól ismernünk egymást” – mondja.

Chuck Gianotti hozzáteszi, hogy Dávidot nem csak az tette Isten szíve szerinti férfivá, hogy példamutató életet élt, hanem az is, hogy amikor elbukott, tudta, mit kell tennie. Helyes módon kezelte a bűnét, más szóval bűnvallással és bűnbánattal. A párhuzam a szülők számára az, hogy soha nem lesznek tökéletes gyermekeink; de ha nem is tökéletesek, nekünk jól kell kezelnünk a helyzetet.

Bob Deffinbaugh megemlíti, hogy a szülők néha érzékenyen reagálnak, amikor a gyermekük neveléséről kérdezik őket: „Ez az én dolgom; te maradj ki ebből!” Ez elárul valamit a személyiségükről. Az elöljárók nem lehetnek kötekedő természetűek, és a Gyülekezet – mint egy Test – élete azt is jelenti, hogy a gyülekezet szolgálja a családot, mint egyik család a másikat, tehát sok szempontból a család élete igenis a gyülekezet dolga.

Tippek a család helyes irányításához

„A család ma bajban van” – állapítja meg Alex Strauch. „Szükségünk van jó családok példájára, mert a jó családok jó gyülekezeteket alkotnak… Ez alapvető fontosságú az emberi faj számára, az emberi fejlődés szempontjából. Azoknak, akik a gyülekezeteket vezetik, a családi életben is példát kell mutatniuk.”

A BER csapat tagjai megosztottak néhány olyan szokást, amelyek meghatározták a családi életüket, amikor a gyermekeik még növekedtek:

Vacsorázzatok együtt, amilyen gyakran csak lehet! A Strauch család esténként együtt vacsorázott (ritka kivételtől eltekintve), és Alex elhatározta, hogy az estéit szabaddá teszi, nem lesznek találkozók és telefonhívások, hogy másfél órás étkezésük zavartalanul telhessen. A vacsorát a legjobb tányérokon fogyasztották el, majd Alex rövid bibliaórát tartott, kérdéseket tett fel a gyerekeknek a témáról, és imakéréseket kért tőlük. „Azt akartam, hogy lássák, hogy az apjuk szellemileg vezeti a családot” – mondta Alex. 

Kapcsolódjatok ki közösen! Alex Strauch igyekezett minden szombatra szabadságot kivenni, hogy a család együtt töltse a napot, és azt csináljanak, amit a gyerekek akarnak – vásároljanak, túrázzanak, úszanak, élvezzék a természetet. A családdal való törődés középpontjában számára a kapcsolat állt. „Felállíthatsz annyi szabályt és előírást, amennyit csak akarsz, de ha nincs kapcsolatod, kudarcot vallottál” – mondja. „Ha a gyerekeid szeretnek téged, és szeretnek veled lenni, a többi dolog is jön magától.” A Strauch család arra is törekedett, hogy évente kb. négyszer elmenjenek valamilyen nem túl drága utazásra, néha más családokkal együtt. 

Hívjatok meg gyülekezeti tagokat és misszionáriusokat az otthonotokba! Bob Deffinbaugh azt javasolja, hogy családként végezzük a szolgálatot. Ha vendégül látunk különféle embereket az otthonunkban, a gyermekeink is részesei lesznek annak, amit teszünk. Ez a szokás megvédheti a gyerekeket a szolgálattal szembeni neheztelés érzésétől („Miért nem töltenek velem több időt a szüleim?”). Alex Strauch úgy véli, hogy az az idő, amit a gyermekei a felnőttek beszélgetéseinek hallgatásával töltöttek étkezések közben, érettebbé tette őket. „Az emberek érdekesek” – mondja. „Mindig jó kérdéseket tesznek fel: Hogyan tértél meg? Hogyan ismerkedtetek meg? A gyerekek figyelnek. A gyerekeknek nem szabad félniük a felnőttektől és az idősektől – az a jó, ha kényelmesen érzik magukat a társaságukban, ha képesek odaülni hozzájuk és a szemükbe nézni; ez mind része a gyereknevelésnek.” Chuck Gianotti és felesége arra törekedtek, hogy ne válaszolják meg gyerekeik helyett a vendégek kérdéseit, hogy a gyerekek megtanuljanak részt venni a beszélgetésben. 

Vonjátok be gyermekeiteket a szolgálatba! Ha számítunk a segítségükre a vendégfogadásban, az nagyszerű módja annak, hogy bevonjuk őket. Alex Strauch visszaemlékszik arra, hogy lányai hogyan segítettek neki és feleségének szombat este felkészülni a vasárnapi ebédre meghívott vendégek fogadására. A különböző korú gyerekek segíthetnek megteríteni az asztalt, rendet rakni a házban és elkészíteni az ételt, hogy a vasárnap zökkenőmentesen menjen, és mindannyian úgy érezzék, hogy ők is részesei a dolognak. 

Neveljük a gyermekeinket a gyülekezettel közösen! Ha a gyülekezetünk egy családot alkot, az segít a családunk nevelésében is. Alex Strauch azt mondja: „Nagy körültekintéssel válasszuk meg a családunk barátait – óriási hatással lesznek a gyermekeinkre!”

Biblical Eldership Resources

Isten terve gyermekeink nevelésére – A keresztyén szülő szerepe a Biblia fényében

John MacArthur – A5, 164 oldal

A szerző, aki tapasztalt tanító, apa és nagyapa, világosan bemutatja a bibliai alapelveket a szülői szereppel kapcsolatban. Ír a kommunikáció alapelvéről, a bölcs és eredményes fegyelmezésről és a gyermeki szokásokról a keresztyén szülők számára.