Amit egyedül a keresztyénség képes kínálni a transzgender embereknek

Nem telik el nap anélkül, hogy a transzneműekkel[1] kapcsolatos kérdések ne szerepelnének a hírekben. Legyen szó egy érdeklődésünkre számot tartó történetről, melyben valaki nemváltó műtéten esett át, amit a környezete jól vagy rosszul fogadott; legyen szó a transznemű férfiak és nők jogait érintő politikáról, és arról, hogy milyen illemhelyet kellene biztosítani számukra; vagy éppen a transzneműség okairól és a rendelkezésre álló kezelésekről folytatott összetett vitákról. Egy dolog biztos: a téma nem fog egyhamar lecsengeni, és mi, keresztyének nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak úgy kikerüljük.

Mégis sokan közülünk ezt szeretnék majd tenni. Tudjuk, hogy ezzel rendkívül érzékeny talajra lépünk. Tudjuk, hogy olyan területtel foglalkozunk, mely sok férfi és nő számára mély személyes fájdalmat jelent. Ezért óvakodunk attól, hogy mondanivalónkkal tovább fokozzuk a fájdalmukat.

Talán nem tudjuk, mit gondoljunk a körülöttünk zajló politikai vitákról. Talán úgy érezzük, nem tudunk eleget a transzneműségről, hogy véleményt alkossunk róla. Próbáljuk meg fellapozni a konkordanciát a transzgender szót keresve! Nem valószínű, hogy ezzel előrébb jutnánk…

De az evangélium minden időben jó hír – minden embernek. Úgy tűnik számomra, hogy az evangélium két különleges szempontot kínál, melyek a válaszunk kiindulópontját képezhetik.

Az evangélium minden időben jó hír – minden embernek.

1. Elfogadás – egyedülálló módon

A nemi diszfória, azaz a saját testünk nemével kapcsolatos mélységes diszkomfortérzet gyakran rendkívül fájdalmas. Egyeseknél krónikus állapot, akár a korai gyermekkorba visszanyúlóan. Sokak számára jelent elviselhetetlen érzelmi terhet. Senki sem tagadhatja, hogy ezeknek az embereknek a fájdalma valóságos. A keresztyének pedig – valószínűleg egyedülálló módon – képesek magyarázattal szolgálni erre a jelenségre.

Pál apostol kulcsfontosságú betekintést nyújt a világba, melyben élünk, mikor ezt írja:

„A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.”

(Róm 8,20-21)

Tehát valami nincs rendben a teremtett világgal. Látható, fizikai világunk hiábavalóságnak lett alávetve, kudarcra lett ítélve. Nem működik megfelelően. Kizökkent a helyéről. Maga Isten ítélte kudarcra, erről tanúskodik a Biblia tágabb narratívája (nézőpontja). Az ember bűnbeesésének következményeként Isten megátkozta a földet. Más szóval az, hogy a világ nincs rendben, egyrészt következménye, másrészt kifejeződése annak, hogy mi, emberek sem vagyunk rendben!

Ami általában igaz a teremtett világra, az igaz a testünkre is. A test is része annak a fizikai rendnek, mely kudarcra lett ítélve. Számos megnyilvánulását látjuk ennek: vannak, akik szüntelenül egészségügyi problémákban szenvednek, egyesek a testképükkel folytatnak örökös küzdelmet, másoknak diszkomfort érzésük van a saját testükkel kapcsolatban, mert úgy érzik, mintha nem megfelelő testben ragadtak volna. Tény, hogy senkinek nincs teljesen kiegyensúlyozott kapcsolata a testével. Ez az életünk velejárója ebben a világban. Igaz ugyan, hogy mindenki szembesül ezzel a problémával, de magyarázattal szolgálni erre csak a keresztyének tudnak.

A Biblia beszámol arról, hogy a bűn mélységes elidegenedést hozott magával – elsősorban Istentől, és ebből következően minden egyéb dologtól is. Elidegenedtünk egymástól, sőt önmagunktól is. Aminek egésznek és egységesnek kellene lennie – testünknek, lelkünknek és szellemünknek –, az most mind darabokra tört. Úgy érezzük, nem vagyunk összhangban önmagunkkal.

A gyülekezetünknek olyan helynek kellene lennie, ahol az emberek kellő biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy megpróbáljanak szembenézni az érzéssel: valami nincs rendben velük.

Ezen dolgok ismeretében együttérzővé kell válnunk. Bár a világ transzneműséggel kapcsolatos gondolkodásmódja nagyrészt téves, a nemi diszfóriában szenvedők által megélt fájdalom nagyon is valóságos. Nekünk, keresztyéneknek kellene legjobban tudnunk, hogy miért, hiszen mi ismerjük a valódi mélységét annak, hogy mennyire félresiklott ez a világ. A gyülekezetünknek olyan helynek kellene lennie, ahol az emberek kellő biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy megpróbáljanak szembenézni az érzéssel: valami nincs rendben velük.

2. Reménység – egyedülálló módon

A Biblia azonban sosem áll meg a diagnózis felállításánál. Amellett, hogy egyedülálló módon felkínálja a teljes elfogadást, ráirányítja a figyelmet egyedülálló módon a szilárd reménységre is. Mindannyian tapasztaljuk testileg is a bűnbeesés átkát. De a választ testünk problémájára – vagy bármilyen más problémára – sohasem fogjuk önmagunkban megtalálni. Bármit is teszünk a testünkkel annak érdekében, hogy leküzdjük ezeket a problémákat, soha nem leszünk képesek helyrehozni azt, ami valójában az önmagunktól való elidegenedésünk mögött rejlik. Megváltoztathatjuk a külsőnket; kijavíthatunk sok mindent, amiről azt gondoljuk, hogy rossz. De soha nem fogjuk megtalálni a valódi szabadságot, amire oly mélyen vágyunk. Semmi, amit a testünkkel tehetünk, nem segít abban, hogy azt érezzük, valódi önmagunk vagyunk – legalábbis tartósan nem.

De a választ testünk problémájára – vagy bármilyen más problémára – sohasem fogjuk önmagunkban megtalálni.

Nem, testünk megtört állapotának tapasztalatára az egyetlen válasz Krisztus testének megtöretésében található. Ő megtapasztalta a végső szenvedést. Az Ő teste volt az emberek által leginkább gyalázott test. Ő tapasztalta meg a legteljesebben a diszfóriát, ahogy ember valaha megtapasztalhatja, mert Őt, „aki nem ismert bűnt, (Isten) bűnné tette értünk” (2Kor 5,21a). Mi arról beszélünk, hogy nem megfelelő testben élünk. Ő azonban a legteljesebben keresztül ment mindezen – miértünk. Ő megtapasztalta a végső megtöretést, hogy nekünk soha ne kelljen.

A testünkkel kapcsolatos probléma tehát egy nagyobb problémára mutat rá, amely teljes lényünkkel kapcsolatos. Oly módon jelenik meg ez a megtört állapot, ami a mindannyiunkban jelen lévő összetörtségre utal. Mivel elfordultunk Istentől, ezért semmi sem olyan, amilyennek lennie kellene. A keresztyén hit kiindulópontja ez a felismerés: „Boldogok a szellemi szegények” – ahogy Jézus mondja (Mt 5,3), nem pedig az, hogy „Boldogok, akik azt hiszik, hogy úgy nagyjából minden rendben van velük.”

Bármiféle testi összetöretés – ha van szemünk, hogy meglássuk – rámutathat Krisztus megtört testére – és ezen keresztül a végső helyreállításra és gyógyulásra, amely rajta keresztül történik. Krisztus életünkbe való befogadása nem garantálja, hogy az általunk tapasztalt összes testi probléma megoldódik ebben az életben. De biztos és szilárd reményt ad arra, hogy egyszer tökéletes összhangban leszünk a testünkkel az eljövendő világban.

Sam Allberry

www.thegospelcoalition.org/article/what-christianity-alone-offers-transgender-persons/

---

[1] A születéskor meghatározott nemhez képest eltérő nemi önazonosulás.