Az evangélium a konceptuális művészetben
A Guernica című képet Picasso festette párizsi otthonában 1937 júniusában válaszul arra, hogy a nácik lebombáztak egy baszk falut, melyről a műalkotás a nevét kapta. Van egy anekdota arról, hogy a megszállt Párizsban egy Gestapo tiszt behatolt Picasso lakásába, rámutatott a festményről készült fotóra, és azt kérdezte: Te követted el ezt? Mire Picasso így felelt: Nem, ti követtétek el.
Picasso többnek tekintette a művészetet egyszerű dekorációnál. Azt mondta, hogy a rajz és a színek az ő fegyverei, melyekkel elmondhatja az embereknek, mit tart igaznak, helyesnek és jónak. Picasso rendkívül érzékletesen festette meg a légi bombázások brutális vérengzését. Elnézve ezeket a figurákat az embernek az az érzése, hogy Picasso nem csupán a történelem egy konkrét eseményét festette meg, hanem magát az emberi természetet (pl. a gonoszságot, a romlottságot), a halált és a remény keresését. Ezek bibliai gondolatok, bár maga Picasso nem volt vallásos ember.
Néhány évvel ezelőtt, amikor a Guernicát nézegettem a művészettörténeti könyvemben, Jézus szavai jutottak eszembe a hegyi beszédből. Jézus a következőképpen jellemezte, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a menny polgárának: az ilyen ember legyen só és világosság. Jézus szavai arra bátorítottak, hogy eszközként használjam a művészetet arra, hogy megosszam az evangéliumot a körülöttem élő emberekkel. Érdekes módon, Jézus arra biztat minket, hogy világosság és só legyünk abban a világban, melynek a művészeti galériák is a részét képezik, ahol művészek és művészet iránt érdeklődő emberek találkozhatnak, megláthatnak és meghallhatnak valamilyen fontos üzenetet (a mi esetünkben az evangéliumot) a művészeten keresztül.
Az elmúlt években jártam a művészeti galériákat, hogy rajzoljak, fessek és szobrokat készítsek. Ezek az alkalmak számos Jézusról szóló beszélgetést eredményeztek. Nemrég visszamentem a nápolyi képzőművészeti egyetemre, ahol sok évig tanultam. Mivel a portás emlékezett rám, megengedte, hogy az egyik osztályteremben rajzoljak. A rajz 2,5×1,5 méteres volt, ezért felakasztottam a terem falára. Az ott tanuló diákok is látták, köztük sok dél-koreai diák is. Meglepő módon nem ismerték a témát, amit rajzolni szándékoztam. A téma Jézus keresztre feszítése volt, mely által lehetőségem nyílt elmondani nekik az evangéliumot.
Hasonló dolog történt, amikor elmentem a híres firenzei Dóm-múzeumba, ahová minden évben emberek ezrei látogatnak el. Feltűnt, milyen sok látogató tesz fel kérdéseket a múzeum idegenvezetőjének a szobrokról, melyek Krisztus életének egyes jeleneteit mutatják be. Egyértelmű, hogy a művészet nagyon jó eszköz lehet az evangélium megosztására, még inkább, ha az evangélium üzenetét a kortárs művészet nyelvén közvetítjük.
Én magam konceptuális művészettel[1] foglalkozom, a művészetnek azzal a formájával, mely 1917-ben jött létre, és melynek fontosabb a művészeti alkotás mögött lévő gondolat (elképzelés, üzenet), mint maga a kész műtárgy. Úgy vélem, hogy a kortárs művészet hasznos lehet nekünk, keresztyéneknek, mivel számunkra is fontosabb az üzenet, mint annak hordozója.
Azt szeretném, ha a szobraim Krisztus-központúak lennének. Ezeken a fotókon a legutóbbi művészeti kísérletezéseim láthatók. Ezek a műalkotások olyan szobrok, melyek agyagból, ebből a természetes földi anyagból készültek. Amikor az agyag nedves, azt mondják rá, hogy „élő anyag”, mert könnyű alakítani és formázni. Amikor az agyag kiszárad, kemény lesz, mégis törékeny. Az agyag víz nélkül csak halott anyag, nehéz alakítani; de ha vizet kap, újra élővé válik, újra alakítható lesz, bár nemrég még száraz (halott) volt.
Szobraimat ebből az anyagból készítem, hogy általuk elmondjak valamit életről és halálról, az élő vízről és a kemény szívekről, az emberi természetről, a törékenységről és a víz iránti szomjúságról, az újjászületés szükségességéről.
Ezek a szobrok arról beszélnek, hogy akkor vagyunk élők, ha kapcsolatban vagyunk az élet vizével, az élet Ajándékozójával, de mivel mi jobban szeretjük a repedt falú víztárolókat (Jer 2,13), mi is repedtek, sérültek vagyunk. Ám ha Jézus, az élő víz belép az életünkbe, újra élővé leszünk.
Hihetetlenül lenyűgöz, milyen mértékben képes Isten Igéje felhasználni az agyag és a víz nyelvét, hogy illusztrálja a Vele való kapcsolatot, az üres vallásosságot, emberi állapotunkat, életet és halált. Témák és nyelv gyakran inspirálta a művészetet a történelem során, mint például a vanitas (latin: hiábavalóság [Préd 12,8] a festészetben a csendélet egy alműfaja, melynek motívumai olyan témákat dolgoznak fel a szimbólum eszközeivel, mint az emberi törekvések hiábavalósága vagy a halandóság), vagy a memento mori (koponyát és homokórát ábrázoló festmények, melyek emlékeztetnek minket a halálra, melyben mindenki egyenlő).
Ahogy látható a borítóképen, ha hagyom, hogy a szobraim szárított agyaggá váljanak, az nagyszerűen kifejezi az emberi lények valóságos állapotát Jézus nélkül, és az élet vizének szükségességét, mely elengedhetetlen az újjászületéshez. Ezek a szobrok bemutatják az embereknek, hogy halottak, sérültek, törékenyek vagyunk, nem tudunk megváltozni (átformálódni) vagy élni az élő Víz, Krisztus nélkül.
Azt szeretném, ha a művészetem Biblia-központú lenne. Az 1., 2. és 3. képek egy sorozatot alkotnak, melynek címe: „Próféták”. Remélem, sikerül kiállítanom ezt a sorozatot egy keresztyén barátommal, Giovanni Pellettierivel, akivel szeretnénk művészeti tematikájú szolgálatot indítani Olaszországban Specchio Contemporaneo (Kortárs tükör) címmel. Ezt a prófétákról készült sorozatot az a hit inspirálta, hogy Isten szól (Zsid 1,1). Mai világunkban szükségünk van rá, hogy tudjuk: Isten szól. Világunknak szüksége van üzenetre, szüksége van bibliai kijelentésekre – különösen egy olyan világnak, melyet mélyen érintett a Covid-19 és az ukrajnai háború. Az embereknek tudniuk kell, hogy a világ Isten kezében van, és nem a tavalyi Glasgow-i klímacsúcs részvevőinek a kezében.
Tehát ezek az agyagszobrok a prófétákat és az ő üzenetüket ábrázolják. Az orr, a száj és az áll csak kis részben van kidolgozva. A koncepció az volt, hogy a figyelmet a próféták szájára irányítom. Azáltal, hogy nem formázom meg az arc többi részét, azt szerettem volna elérni, hogy az emberek elgondolkodjanak az üzeneten, Isten Igéjén, mely a műalkotás hátterében lévő fő gondolat vagy elképzelés. Ezek a szobrok a közönség bevonásának céljából készültek, mindegyik más-más hangot ad ki a szájnyílásnak köszönhetően. Ha a néző a próféta szájához tartja a fülét, minden szoborból üregességének és alakjának köszönhetően különböző hangot hallhatunk, ugyanúgy, ahogy egy kagylóból is a fülünkhöz tartva. Az elgondolás a Zsidókhoz írt levél 1,1-et követi, ahol arról van szó, hogy Isten különböző módokon szólt. Például Jeremiás a szívről beszélt, Ézsaiás Isten szentségéről, Hóseás Isten feltétel nélküli szeretetéről és így tovább.
Ezek a szobrok, melyek száraz agyagból vannak, az emberi lények Isten előtti múlandó természetét sejtetik – ezt az üzenetet közvetítette minden próféta. A Zsidókhoz írt levél azt mondja, hogy Krisztus Isten utolsó üzenete, szava… ez a mi üzenetünk is!
Ha érdekel a Specchio Contemporaneo nevű projekt, vagy szeretnél többet megtudni a keresztyén művészetről, és arról, hogy milyen művészi tevékenység zajlik éppen, megtalálsz minket az Instagramon: @illiano-art, @Specchiocontemporaneo.
Luca Illiano
GLO e-vision Summer 2022
Luca Illiano Olaszországban él feleségével és gyermekükkel. Gyülekezetplántáló szolgálatot végez, és emellett foglalkozik a képzőművészeti tevékenységgel.
[1] A konceptuális művészet, azaz fogalmi, gondolati művészet szakít a művészi kommunikáció hagyományos tárgyias formáival, és a gondolati tényezőket helyezi előtérbe
Gaál Éva – A5, 104 oldal
A vizuális művészetek sem semlegesek: az ábrázolások mögött különféle elmélet, filozófia vagy hit rejtőzik. A legtöbb látvány nem ártatlanul mutogatja magát: a saját képére, ízlésére szeretne minket alakítani. Nem mindegy, miben gyönyörködünk, vagy mi vált ki belőlünk ellenérzést.
A Biblia hitelesíti a művészetet, és nem pedig fordítva. A hívő más értéket keres az alkotásokban, mint a világ, mert a vizuális ábrázolások fölött is Jézus Krisztus uralkodik.
