Biblikus gondolkodás a testünkről egy zavaros világban
Megjegyzés: Bár ez a cikk az elöljárók feleségeit és más keresztyén nőket szem előtt tartva íródott, reméljük, hogy minden olvasónak hasznára válik, és megosztják másokkal is, akiket esetleg még érdekelhet.
„Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.”
(Zsolt 139,15-16)
Fizikai testünk része annak, hogy Isten képmására lettünk teremtve. A bűnbeesés miatt testünk és lelkünk egy napon a halálban elválik egymástól, de csak ideiglenesen. Isten örökkévaló országában nem felhőkön lebegő, testetlen szellemek leszünk, hanem fizikai emberek, akik együtt uralkodnak Krisztussal az új fizikai földön. A testünkről való bibliai gondolkodás azzal kezdődik, hogy felismerjük, hogy a testünk igenis számít.
Shannon Baker a „10 kérdés, amiből kiderül, hogy véletlenül keresztyén gnosztikus lettél-e” című cikkében ezt írja: „Fizikai testünk az egyetlen eszközünk az Istennel való találkozásra – idegsejtek és ingerületátvivő anyagok nélkül még csak gondolni sem tudnánk Istenre –, és ha nem ragadjuk meg a magunk számára ezt az igazságot, az evangélium összezsugorodik. Ezzel aláássuk Isten elkötelezettségét a teremtése iránt, a feltámadás jelentőségét, valamint annak hatókörét, amit az Úr az életünkben tenni akar – ma és az örökkévalóságban egyaránt.”
Igen, a testünk fontos, mert ebben a sátorban lakunk, miközben Isten életünkre vonatkozó tervét éljük. A testünkkel az Urat szolgáljuk, és azzal tapasztaljuk meg teljesen az általa teremtett világot, amit öt érzékszervünk nyújtani képes.
A testünkkel kapcsolatos hazugságok felismerése
Könnyű elítélni a transzneműséget, mint Isten tervének égbekiáltó megcsúfolását, és mint Teremtőnk nemünk meghatározására vonatkozó kizárólagos jogának tagadását. De vajon felismerünk-e más hazugságokat is a testünkkel kapcsolatban – hazugságokat, amelyek Isten bölcs és jó tervének ugyanilyen elutasítását tükrözik?
Egyrészt azt mondják nekünk, hogy az a test, amit Istentől kaptunk, nem elég jó – így folyamatosan arra kell törekednünk, hogy megváltoztassuk, hogy megfeleljenek a társadalom szépségről alkotott elképzelésének. A kultúránk azt sugallja, hogy értékesebbek vagy kiválóbbak vagyunk, ha egy bizonyos módon nézünk ki, ezért korlátoznunk kell a kalóriákat, edzéssel kell büntetnünk magunkat, ha túl sokat eszünk, vagy ha „rossz dolgokat” eszünk, és folyamatosan arra kell törekednünk, hogy vékonyabbak legyünk. Ez a gondolkodásmód számtalan egészségügyi problémát okozhat, amelyek károsítják az Istentől kapott testünket.
A skála másik végén a testpozitív szemlélet az „egészség minden méretben” elvet hirdeti, és figyelmen kívül hagyja az elhízással, a testmozgás hiányával és az alultápláltsággal kapcsolatos egészségügyi problémákat, amelyek akkor fordulnak elő, amikor a testünk számára szükséges egészséges üzemanyag helyett szemetet tömünk magunkba. Azt mondják nekünk, hogy nem kell vigyáznunk a testünkre; tökéletesek vagyunk úgy, ahogy vagyunk.
Hogyan leljünk rá az igazságra, amikor kultúránk lépten-nyomon hazudik nekünk? Mint mindenben, ebben is Isten parancsának kell engedelmeskedünk: „ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával” (Róm 12,2). Amikor megtévesztő üzenetekkel bombáznak minket, arra kell összpontosítanunk, amit Isten mond a testünkről:
- Isten jónak nevezi a testünket. Amikor megalkotta a férfit és a nőt, teremtésének koronáit, „látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó” (1Móz 1,31).
- Testünk Isten lakóhelye. „Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szent Szellem temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben!” (1Kor 6,19–20)
- Testünk élő áldozat Istennek. „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul.” (Róm 12,1)
- Arra kaptunk elhívást, hogy fegyelmezzük a testünket, hogy Isten céljaira hasznos legyen. „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. (…) megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” (1Kor 9,25–27)
- A hosszú élet csak azért jó, mert lehetővé teszi számunkra, hogy hosszabb ideig szolgáljuk Istent és másokat. Ahogy Pál mondta: „Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak.” (Fil 1,22–24)
- Isten elvárja tőlünk, hogy tápláljuk és ápoljuk a testünket. Istentől való természetes hajlamunk, hogy testünket tápláljuk; Pál felhasználja ezt a tényt, amikor a férjeket arra buzdítja, hogy úgy szeressék feleségüket, mint önmagukat: „Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat” (Ef 5,29).
- A testi öregedés együtt jár a szellemi növekedéssel. „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4,16)
- Testünk egy nap fel fog támadni. Jézus azt mondta: „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” (Jn 6,40)
A testünkről alkotott kép kérdése, valamint az evés és a testmozgás kapcsolódó kérdései a sáfárságra vezethetők vissza. „A testem az az eszköz, amellyel az Urat szolgálhatom” – mondta Chuck Gianotti. „Nem akarom, hogy ez a szerszám tönkremenjen.”
Kit szeretünk igazán?
Ez a kérdés bonyolult, és talán bizonyos mértékig mindig is küzdeni fogunk vele, amíg bukott testben élünk. Jézus parancsa, hogy szeressük Istent és másokat, segíthet abban, hogy hogyan gondolkodjunk ezen a területen. Feltehetjük magunknak a kérdést: „Vajon a hozzáállásom az Isten és mások iránti szeretetemet tükrözi-e?”
Ha jobban szeretjük magunkat, mint Istent és másokat, akkor: A testünket másokhoz hasonlítjuk (akár ismerősökhöz, akár általunk látott képekhez) a kritika, az irigység vagy a büszkeség szellemében. Időt töltünk a testünk tükörben való vizsgálatával, és olyan influenszereket követünk, akik bibliaellenes gondolkodásra ösztönöznek minket. Elutasítjuk a mások által felszolgált ételeket, ha azok nem felelnek meg a normáinknak (még akkor is, ha nincs ételallergiánk). Kerüljük a testmozgást lustaságból – vagy a másik végletbe, a túlzásba vitt testmozgás csapdájába esünk, hogy megfeleljünk valamilyen kulturális esztétikai szabványnak. Megfosztjuk a testünket a tápláléktól a kulturális szépségideál elérése érdekében, és az egészségünk rovására megszállottan számoljuk a kilókat. Túlzásba visszük a gyorsételeket, és úgy élünk, mint „akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent” (2Tim 3,4). | Ha jobban szeretjük Istent és másokat, mint önmagunkat, akkor: Nem akarjuk összehasonlítani magunkat másokkal, hanem inkább értékeljük Isten képmását minden emberben, akivel találkozunk. Időt fordítunk arra, hogy jóra használjuk a testünket, és hálát adunk Istennek azért a számtalan dologért, amivel a testünket felruházta. Hálával élvezzük a nekünk felszolgált ételeket, az örömteli közösség és ünneplés szellemében. Eddzük magunkat a hosszú élet, az erő és a mozgékonyság érdekében, hogy a lehető legtovább szolgálhassuk Istent és másokat. Tápláljuk testünket és élvezzük az ételt, mint Isten jó ajándékát, és segítséget kérünk, ha valamilyen étkezési rendellenesség csapdájába esnénk. Gyakoroljuk az önkontrollt étkezési szokásainkban, bölcsen választva olyan ételeket, amelyek testünk számára előnyösek anélkül, hogy az egészséget bálvánnyá tennénk. |
Biblical Eldership Resources
Dr. S. I. McMillen, Dr. David E. Stern – 135x205mm, 296 oldal
Az orvostudomány felismerte, hogy az izgalom, a félelem, a szomorúság, az irigység, a harag és a gyűlölet számos betegségért felelős. Orvosilag ismerjük a tüneteket, és írunk fel orvosságokat, de a tudatalatti lelki problémákon csak kis mértékben tudunk segíteni. Senkinek sem fog a felírt gyógyszer békességet hozni. Isten sok lehetőséget mutat Igéjében, melyek – amennyiben élünk azokkal – megóvhatnak bennünket a betegségektől.