Használjuk ki a családi szokások erejét 2022-ben!

Családi szokások ereje

Használjuk ki a családi szokások erejét 2022-ben!

Néhány évvel ezelőtt írtam egy cikket, amelyben kifejtettem, hogy a szokásoknak miért van sokkal nagyobb szellemi hatása, mint az elhatározásoknak. Most, hogy gyakorló szülő vagyok, ezt igazabbnak tartom, mint valaha.

Az év fordulóján nyomatékosan felhívnám a szülők figyelmét: szokásokat alakítsunk ki, ne pedig fogadkozzunk!

Miért ne fogadkozzunk?

A fogadalmak remek érzést keltenek. Amikor kijelentjük, hogy abbahagyjuk a szundi gomb nyomogatását ébredéskor, lefogyunk idén húsz kilót, és egy év alatt elolvassuk az egész Bibliát, egy pillanatra elragadtatással tölt el, ahogy a vadonatúj önmagunkra gondolunk. A gond csak az, hogy az egész csupán egy álom terv nélkül. Egy kis hazugság, amit azért mondunk magunknak, hogy egy pillanatra jól érezzük magunkat. Februárra mindent elfelejtünk majd.

A változás utáni vágyakozás beépült a „szellemi DNS”-ünkbe. A fogadalmak azonban nem tartják tiszteletben azt a módot, ahogyan a változás általában történik – kis léptékű, fokozatos, közösségi növekedésen keresztül. Amire szükségünk van, azok a szokások.

Miért jók a szokások?

A szokások azok az apró dolgok, amelyeket újra és újra megteszünk anélkül, hogy gondolkodnánk rajtuk. És a szokások kicsiny és tudattalan természete teszi őket hatékonnyá. Miért? Mert ezek alakítják ki a „normális” életünket. A normális élet az, ami januártól decemberig velünk marad. A normális élet az, ami formálja a gyerekeinket, a testünket, a napirendünket és a szívünket.

A háztartásunk szokásai a család szellemi formálódásának motorjai.

Vizsgáljuk meg idén a hétköznapi életünket!

Mielőtt az új évben új szokásokat alakítanánk ki, legyünk gyakorlatiasak!

Az elmúlt év során, amikor a szokásokról és a szülői magatartásról szóló könyvemen dolgoztam (A háztartás szokásai: Isten vezetésének gyakorlása a mindennapi családi szokásokban),kezdtem rájönni, hogy minél hétköznapibbnak tűnik egy szokás, annál rendkívülibb az ereje. Végül fejezeteket írtam a hétköznapok megszokott pillanatairól, mert leginkább ilyenkor történik a tanítvánnyá nevelés a családban. Íme néhány példa, amely meggyőzött és elgondolkodtatott!

Ébredés: Milyenek a reggeli szokásaink? A telefon lapozgatása az első dolgunk, vagy a szellemi gyakorlatokat helyezzük előtérbe? A rohanás jellemzi a napirendünket? Több figyelmet fordítunk a médiára és a hírekre, mint a gyerekekre?

Étkezés: Milyen gyakran eszünk együtt? Vannak olyan kérdéseink, amelyek segítenek bevonni a gyerekeket a beszélgetésbe és a családi kapcsolatok építésébe? Szoktunk-e vendégeket és szomszédokat meghívni magunkhoz?

A fegyelmezés pillanatai: Hogyan bánunk ösztönösen a gyerekeinkkel a mindennapokban, amikor rosszul viselkednek? A szoba másik végéből üvöltözünk feléjük vezényszavakat? Vagy megállunk, és egy pillanatra imádkozunk a fegyelmezés előtt?

Képernyőidő: Mennyit szoktuk a képernyőt nézni otthonunkban? Ez olyan dolog, ami összehozza a családot, vagy inkább az elkülönülést okozza? Megválogatjuk, hogy mit olvas, hallgat vagy néz a családunk? Vagy a tech-cégek algoritmusai választanak helyettünk?

Családi áhítatok: Mikor van alkalma a családtagoknak együtt imádkozni? Mikor van alkalmunk beszélgetni a gyerekeinkkel arról, hogyan halad a Jézussal való kapcsolatuk? Ez egy kínos, komor alkalom, amikor a gyerekeknek azt mondjuk, hogy maradjanak csendben és figyeljenek, vagy a nap megszokott része, amibe a gyerekek bekapcsolódhatnak és kérdezhetnek?

Gyülekezet és istentisztelet: A világjárvány normálissá tette a gyülekezeti alkalmak kihagyását vagy a kiscsoportból való elmaradást? Törekedtünk-e arra, hogy ezeket visszaállítsuk, ha korlátozva voltunk is az alkalmak látogatásában? Ne feledjük, hogy a szülőknek hihetetlen hatalmuk van arra, hogy kialakítsák, mi a normális a gyermekek életében! Lehetetlen túlbecsülni azt az ajándékot, amit azáltal adunk, amikor azért küzdünk, hogy a közös istentisztelet a normális heti ritmusunk részévé váljon.

Ha olyan vagy, mint én, akkor ennek a listának az első olvasása után inkább bűntudatot érezhetsz, mint izgatottságot. De emlékeztessük magunkat arra, hogy a bűntudatnak nincs helye a keresztyén élet asztalánál (Róma 8,1)! Bánjuk meg minden bűnünket, valljuk meg az Úrnak, és aztán örüljünk! Krisztus magára vette minden kárhoztatásunkat a kereszten; nincs többé kárhoztatás rajtunk! A szokásaink nem fogják megváltoztatni Isten irántunk való szeretetét, de Isten irántunk való szeretetének meg kell változtatnia a szokásainkat.

Az új év lehet az az időszak, amikor új szokások válnak mintákká. Ne hagyjuk figyelmen kívül, ha a Szent Szellem változásra ösztönöz minket! Ehelyett tekintsünk úgy a szokásainkra, mint a tanítványság kérdésére; Jézus arra használja őket, hogy újjá tegyen minket.

A szokásaink nem fogják megváltoztatni Isten irántunk való szeretetét, de Isten irántunk való szeretetének meg kell változtatnia a szokásainkat.

Hogyan kezdjünk hozzá?

Íme egy módszer, amely segít az új szokások kialakításában. Remekül alkalmas egyéni és családi szokások újragondolására, de a legjobb, ha egy barátunkkal együtt végigtekinteni. Akár a barátunkkal végezzük, aki számon kérheti tőlünk ezeket a pontokat, akár a házastársunkkal, készítsünk egy táblázatot a követező oszlopokkal, és nézzük végig együtt!

Kezdhetjük azzal, hogy átgondoljuk a jelenlegi és a kívánt szokásainkat!

1. Nevezzük meg a szerepeinket!

Ahhoz, hogy elhívásunkat teljes mértékben meg tudjuk élni, sokunknak sokmindenné kell lennünk. Kezdjük a szerepek felsorolásával! Számomra ez a tanítványtól kezdve a férjig, az apáig, a barátig, a munkásig, valamint a testem és a pénzügyeim gondnokáig terjed. Gondoljunk a szerepeinkre úgy, mint olyan területekre, amelyekkel nekünk kell sáfárkodnunk!

2. Rajzoljunk egy jövőképet!

Itt engedhetünk az elrugaszkodott célok iránti vágyainknak. Töltsünk egy kis időt elmélkedéssel arról, hogy kivé szeretnénk válni az adott szerepben. Álmodjunk nagyot! A lelkünknek nagy reményekre van szüksége a túléléshez. „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul” (Péld 29,18). Ha Jézus ebben a szerepben újjá akarna tenni téged, hogyan nézne ki ez egy mondatban?

3. Szokások kialakítása

Most pedig válaszoljunk erre a nagy jövőképre egy tervvel! Minden egyes szerepben soroljuk fel, hogy milyen napi és heti szokások segítségével válunk lassan ilyen emberré! Hogyan viselkedne egy ilyen ember nap mint nap? Gondoljunk itt hétköznapi, konkrét dolgokra! Ha nem tudjuk könnyen, egyszerűen megfogalmazni, akkor az nem tekinthető szokásnak.

4. Váljunk elszámoltathatóvá!

Ez lehet a folyamat legfontosabb része. Egyedül nem történik érdemleges változás. Gyűljünk össze egy kis csoporttal, és osszuk meg a szokásainkat, vagy keressünk egy barátot, akivel a következő egy évben minden hónapban tarthatunk egy találkozót, ahol elszámolhatunk a terveinkkel! Ezek azok az egyszerű, közös tevékenységek, amelyek alapvetően átformálhatják az évünket. Arra bátorítok mindenkit, hogy ragadjuk meg őket, mint olyan valóságos eszközöket, amelyekkel követhetjük Jézus hívását az életünkben.

5. Imával végezzük!

Végeredményben az újév napjának nincs hatalma, ez csak egy újabb nap az életünkben. De Jézusnak igenis van! Valóban Ő az az Isten, aki eljött, hogy éljen, meghaljon és feltámadjon, és általa minden újjá válik. Dicsérjük hát Istent, és kérjük a segítségét! A szokás csodálatos kegyelme, hogy Jézus miatt a jövő évben nem kell életünknek úgy kinéznie, mint a tavalyi évben.

És ez nem a szokások miatt van, hanem Őmiatta.

Justin Whitmel Earley / www.thegospelcoalition.org/article/unlock-power-family-habits/


Élet, melyet érdemes élni

Élet, melyet érdemes élni

Tom Glover

Isten terveit megtapasztalni, akaratát megérteni és az Ő dicsőségére élni – ezek azok a célok, amelyekre az emberiség teremtetett. A néhai David Watson egyszer azt mondta: „A körülöttünk lévő világnak már elege van a szavakból, a valóságot igényli.”

Cikk megosztása