Evangelizáció a munkahelyen

Milyen hatással van a munkahelyi evangelizációnkra a keresztyénséggel szembeni kulturális ellenállás növekedése? Hűségesebbek vagyunk, vagy inkább elbátortalanodunk?

Senki sem hibáztatható, ha elbátortalanodik. A társadalmi liberalizmus gyors előretörése és a munkahelyi „toleranciát” hirdető humánpolitikai intézkedések egyre fokozzák a bennünk lévő félelmeket, melyekre hivatkozva nem osztjuk meg az evangéliumot a munkatársainkkal: félünk a társadalmi konfliktusoktól és a karrierünket negatívan befolyásoló tényezőktől, mint az állásunk elvesztése vagy a karrierünk megfeneklése.

Az evangelizáció mindig is nehéz volt. Ha van valami új a ma kihívásaiban, az az a tény, hogy az ellenkező oldal mennyire felbátorodottnak tűnik. A nem keresztyének régebben csak azt mondták, hogy ízlések és pofonok különbözőek. Ma valószínűleg ostobasággal („Te komolyan nem hiszel az evolúcióban?”) vagy gyűlölködő bigottsággal („Hogy mered azt mondani, hogy a homoszexualitás bűn?”) vádolnak meg bennünket. A munkáltatók egyre gyakrabban végeznek felvételi és előléptetési döntések előtt komoly háttérellenőrzéseket a közösségi médiában. Vajon mennyi idő múlva fogják a munkahelyi zaklatástól és diszkriminációtól tartó cégek a hitüket nyíltan vállaló keresztyéneket olyan emberekre lecserélni, akik kevesebb vizet zavarnak?

Én azonban mindezek ellenére nagyon hálás vagyok azokért a testvérekért, akik jobban félték Istent, mint az embereket, és megosztották velem az evangéliumot. A saját hitem ugyanis a munkahelyi evangelizáció gyümölcse.

ELVESZETT ÉS MEGTALÁLTATOTT A MUNKAHELYEN

Tizenkét évvel ezelőtt kutató voltam egy közepes méretű washingtoni tanácsadó cégnél, egy magabiztos, önálló, szakmailag jól menő hindu férfi. Senki sem feltételezte volna rólam, hogy szellemileg bizonytalan vagyok. Őszintén szólva még én magam sem volt tisztában azzal, hogy szellemileg bizonytalan vagyok. Nem olyan fickó voltam, akit azzal lehetne jellemezni, hogy aktívan keresi Krisztust.

És ekkor lépett közbe keresztyén kollégám, Hunter. Az irodában jól ismert és kedvelt Hunter egy kiválóan dolgozó értékesítő volt, sokféle érdeklődési körrel. Valaki egyszer azt mondta róla: „Tudod, ő keresztyén”. Egyikünk sem tudta pontosan, hogy ez mit jelent, de mindketten úgy gondoltuk, hogy elég fontos ahhoz, hogy hozzáfűzzünk egy sokatmondó „Hú”-t.

Azt tudtam csak, hogy Hunter nem illik bele abba a skatulyába, amit a keresztyénekről felépítettem magamban. A keresztyének számomra kedves, régimódi, (kissé) képmutató, egysíkú emberek voltak. De Hunter nem ilyen volt, ezért elkezdtem figyelni őt.

Barátok lettünk. Sok időt töltöttünk együtt, és sokféle témáról beszélgettünk – a Simpson családról, A Gyűrűk Uráról, Krisztusról, Krisnáról, kávéról, munkáról. Miközben Isten arra használta Huntert, hogy engem „becserkésszen”, soha nem éreztem, hogy csak egy feladat vagyok számára, hanem barátként viszonyult hozzám. Ahogy csak Isten képes rá, gondviselése által úgy intézte, hogy Hunter éppen akkor legyen a közelemben, amikor szellemi válságba jutott az életem. Bölcsességgel és bátorsággal ruházta fel, hogy akkor szóljon az igazságról, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.

EGY MUNKAHELYI EVANGÉLISTA VISELKEDÉSE

Bár akkoriban Hunter maga is fiatal volt a hitben, példájából sok mindent alkalmazhatunk hívőként a munkahelyi környezetünkben.

1. Mutassuk be Krisztust

Először is legyen nyilvánvaló, hogy Krisztust követjük! Mivel a munkahelyen ritkán lehet keresztyénekkel találkozni, elengedhetetlen, hogy az irodában dolgozók tudják rólunk, hogy Krisztus követői vagyunk. Így elérhetővé válunk a hitben erőtlenebb hívők számára, ugyanakkor példát mutathatunk a nem hívőknek. Nekem egy nem keresztyén kollégám volt, aki mesélt Hunter hitéről. Nyilvánvalóan nem szabad ellenszenves vagy felelőtlen módon csinálni, de abból, hogy elmeséljük a hétvégénket, beszámolunk egy bibliatanulmányozásról, amelyben részt veszünk, vagy megosztjuk, hogyan imádkozunk másokért, az emberek hamarosan megtudják rólunk, miben hiszünk.

2. Dolgozzunk kiválóan

Másodszor, dolgozzunk kiválósággal! Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy Krisztust követjük, számíthatunk rá, hogy a munkatársaink úgy fognak tanulmányozni bennünket, ahogy én tanulmányoztam Huntert. Úgy dolgozzunk, hogy az Isten alkotókedvét, szándékát és jóakaratát tükrözze! Mutassunk hűséget és feddhetetlenséget! Dolgozzunk „zúgolódás és vonakodás nélkül” (Fil 2,14)! Engedelmeskedjünk a feljebbvalóinknak, és szolgáljunk alázatosan!

Ez önmagában nem evangelizálás, de a munkahelyi életünknek meg kell erősítenie, nem pedig aláásnia az általunk megosztott evangélium üzenetét.

3. Szeressük a munkatársainkat

Harmadszor, szeressük a munkatársainkat! Fektessünk be a munkahelyen lévő nem keresztyénekkel való barátságba, nem felületesen, mintha csak egy feladat lennének, hanem szeretettel, mint akik Isten képmására teremtettek. Ne becsüljük alá a bizalom fontosságát! Gondoljunk bele: másfél évvel azután, hogy Hunterrel megismerkedtünk, közös bibliatanulmányozásba kezdtünk, és Isten fület adott nekem az evangélium meghallására!

Használjuk ki tudatosan az ebédszünetet! Ha módunkban áll, éljünk bőkezűen a vendéglátás ajándékával, így az irodától, a felszínes csevegéstől és irodai tréfálkozástól távol megoszthatjuk az életünket egy kollégával.

4. Készüljünk fel az evangelizálásra

Negyedszer, készüljünk fel az evangelizálásra! Bármilyen furcsán hangzik is, győződjünk meg róla, hogy tudjuk-e, hogyan lehet könnyen elmagyarázni az evangéliumot! Gyakoroljunk, ha szükséges!

Amikor az Úr lehetőséget ad, senki nem akarja, hogy egy belső hang azt kiabálja, hogy nem beszélsz elég világosan – azt akarjuk, hogy az elménk felszabadultan meg tudja hallgatni a munkatársunkat, és azt, amit nehezére esik megérteni. Utóvégre az evangélium az, ami üdvözít, nem pedig a mi gyors észjárásunk és szilárd apologetikai ismereteink. Dicsérem Istent Hunter világos beszédéért, bátorságáért és az evangélium erejébe vetett bizalmáért!

5. Imádkozzunk

Ötödször, imádkozzunk! Imádkozzunk rendszeresen a kollégáinkért! Imádkozzunk jó lehetőségekért, hogy meg tudjuk osztani az evangéliumot! Imádkozzunk, hogy növekedjen a bátorságunk! Imádkozzunk, hogy Isten legyen nagy, az ember pedig kicsi – mindannyian bűnösek vagyunk abban, hogy a kettőt összekeverjük.

És kérjük meg a gyülekezetünkben lévő testvéreket is, hogy imádkozzanak! Hunter később elmondta, hogy a férfiakból álló bibliatanulmányozó csoportja imádkozott értem attól a pillanattól kezdve, hogy megkérdeztem őt a keresztyén hitéről.

FELHÍVÁS HŰSÉGRE

Ahogy a munkahelyek légköre egyre ellenségesebbé válik a keresztyénséggel szemben, ezek az alapvető módszerek még fontosabbá válnak. Az Úr kegyelmesen meghallgatta sok imámat, hogy jó lehetőségeket és szavakat kapjak a beszédhez. Azzal, hogy tudják rólam, hogy keresztyén vagyok, hogy a hivatásom során és személyesen is megélem a hitemet, hogy a kollégáimat úgy szeretem, mint Isten képmásait, lehetőséget kaptam arra, hogy nyíltan beszéljek a hitemről. És Isten csodálatos kegyelmében úgy döntött, hogy engem használ arra, hogy egy kollégámat a hitre vezesse.

Számítanunk kell rá, hogy az Úr meg fogja hallgatni imáinkat, és lehetőséget ad arra, hogy Krisztusról beszéljünk. Ezért imádkozzunk bátorságért! És legyünk hajlandóak élni a kapcsolati tőkénk által nyújtott lehetőségekkel! Isten ugyanis céllal helyezett oda, ahol vagyunk.

Ashok Nachnani

www.9marks.org

Ha fontos neked mások megmenekülése

William MacDonald – A/5, 80 oldal

A lélekmentés nemcsak nagy kiváltság, hanem komoly kötelesség is. Ennek teljesítéséhez ad segítséget William MacDonald tizenkét leckéből álló tanulmányában, amely az evangélium továbbadását dolgozza fel a személyes felkészüléstől kezdve az utógondozásig.