Evangelizálás egyszerűen: Négy alapelv a bizonyságtételre való felkészítéshez
Sok keresztyén nem rendelkezik az evangelizálás ajándékával, de minden keresztyén el van hívva az evangelizálásra. Ez azt jelenti, hogy minden gyülekezet arra hivatott, hogy tanítsa tagjait az evangelizálás művészetére – nemcsak azokat, akik természetüknél fogva kifelé fordulóak vagy magabiztosak.
„Az evangelizáció élet és halál” – mondta Becky Pippert, aki írásaiban és előadásaiban is sokat foglalkozik a témával. „Ez határozza meg, hogy [az emberek] hol töltik az örökkévalóságot. Meghatározza, hogyan éljük jól és értelmesen az életünket. A világon mindent megváltoztat, ha tudjuk, hogyan kommunikáljuk a hitünket, és kérjük Istent, hogy használjon minket arra, hogy embereket vezessünk Jézus Krisztushoz.”
A gyülekezet hatékony evangelizációra való felkészítése során tartsuk szem előtt a következő szempontokat:
1. János evangéliuma kiváló „kézikönyv” az evangelizációhoz
János evangéliuma az egyetlen könyv a Bibliában, amelynek kifejezett célja, hogy megmutassa a meg nem mentett embereknek, hogyan lehet örök életük. Nagyon tudatosan így jelöli meg célját: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az Ő nevében” (Jn 20,31). Ezért fontos megnéznünk, hogyan jelenik meg a megmentő üzenet Jánosnál.
János evangéliuma tele van olyan beszámolókkal, amelyekben Jézus nem hívőkkel beszélget. Figyeljük meg jól, mit mondott Nikodémusnak (Jn 3), az asszonynak a kútnál (Jn 4), a sokaságnak, amelyet öt kenyérrel és két hallal lakatott jól (Jn 6), és Mártának Lázár sírjánál (Jn 11)! Üzenete csodálatosan egyszerű volt: Hirdette, hogy ki Ő – az örök élet ajándékozója, és elmondta nekik, hogy elnyerhetik ezt az életet, ha hisznek Őbenne.
2. Az evangelizáció készség és folyamat
Az igehirdetési alkalmak nagyszerűek, de a személyes evangelizációk – amikor a lelki-szellemi beszélgetések hosszabb időn keresztül hétköznapi környezetben zajlanak – általában hatékonyabbak. Ez különösen igaz posztmodern világunkban, ahol az emberek nagyrészt elutasítják az abszolút igazságot és a hagyományos evangelizációs módszereket, mint például a traktátusokat és a hivatalos evangelizációs előadásokat.
Randy Newman szerint az evangelizáláshoz három készségre van szükség: az evangélium világos és tömör hirdetésére, az evangélium megvédésére az apologetika eszközeivel, valamint az evangéliumról folytatott párbeszédre – amikor igyekszünk beleszőni a beszélgetésekbe az evangéliumot, hogy az embereket fokozatosan felkészítsük az üzenet meghallására. Szerinte e harmadik készség kulcsa az, hogy tudjuk, hogyan tegyünk fel kérdéseket – és hogyan válaszoljunk a kérdésekre még több kérdéssel, ami alapvetően Jézus módszere is volt.
A gyülekezeteknek arra kellene felkészíteni tagjaikat, hogy a mindennapi élet során hozzáértő evangelizáló beszélgetéseket folytassanak családtagjaikkal, barátaikkal, munkatársaikkal és szomszédaikkal. Tegyük ezt a gyülekezet tanításának középpontjába, és kínáljunk forrásokat a gyülekezeti tagok számára, amelyeket otthon is használhatnak, például John Lennox Ne féljetek!, William MacDonald Ha fontos neked mások megmenekülése, Gregory Koukl Taktikák – Keresztyén meggyőződésünk megvitatásának módszertana című könyveket.
3. Az üdvösség sürgető szüksége nem mindig teszi indokolttá a nagy nyomást gyakorló megközelítést
A modern keresztyénségben az evangelizáció a látható, külső eredményekről szól: gyere előre, emeld fel a kezed, mondd el a „bűnösök imáját”! Sok gyülekezet hajlik erre a megközelítésre, mert ezek a számok és eredmények iránti megszállottságunkra apellálnak. De vajon biblikusak-e?
Az evangelizáció lényege szerint valójában a meggyőzésről szól, ahogy azt Pál apostol megközelítését megfigyelve látjuk a Cselekedetek könyvében: „vitába szállt velük az Írások alapján” (Csel 17,2), „vitázott” (Csel 18,19), „bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket” (Csel 19,8), „tanított” (Csel 19,9), és „igyekezett őket meggyőzni Jézusról” (Csel 28,23).
Ahelyett, hogy rázúdítanád valakire az evangéliumot, és azonnali választ, például imát vagy szóbeli elköteleződést követelnél tőle, tedd az evangelizációt beszélgetéssé, amelynek célja, hogy a hallgatót egy lépéssel közelebb vidd a Krisztusba vetett hithez.
4. Az evangelizáció türelmet és imádságot igényel
Őszinte vágyunkban, hogy lássuk, hogy az emberek Krisztusba vetett hitre jutnak, könnyen elbátortalanodunk, ha ez nem történik meg azonnal. De hagynunk kell, hogy Isten Szelleme munkálkodjon. Ahelyett, hogy nyomást gyakorolnánk az emberekre, egyszerűen csak be kell mutatnunk nekik az igazságot, hogy ki is Jézus – a Megváltó, aki örök életet kínál nekik ajándékba, és hagynunk kell, hogy a Szent Szellem idővel meggyőzze őket erről az igazságról.
„Előfordulhat, hogy sok szellemi magot kell elültetnünk hosszú ideig, mielőtt valaki komolyan fontolóra venné Krisztus személyét” – írja David és Norman Geisler a Conversational Evangelism (Evangelizáló beszélgetések) című könyvükben. „Lehet, hogy meg kell művelnünk a földet, mielőtt lehetőségünk kapunk elültetni egy magot. Nem arra vagyunk hivatottak, hogy minden embert Krisztushoz vezessünk, hanem egyszerűen arra, hogy minden emberhez eljuttassuk Krisztust.” Warren Wiersbe azt mondta, hogy akkor beszélhetünk az embereknek Istenről, ha Istennel is beszélgetünk az emberekről. Amikor kérjük Őt, Ő előkészíti az emberek szívét, Krisztus felé irányítja a beszélgetéseket, és megadja nekünk a szavakat, amelyeket mondhatunk, amikor lehetőség adódik. Ehhez valószínűleg sok beszélgetésre lesz szükség sok héten, hónapon vagy akár éven keresztül. Sajnos még így is lehet, hogy soha nem fognak hitre jutni. De nem mi vagyunk felelősek az eredményekért – nekünk egyszerűen csak hűségesnek kell lennünk a magvetésben.
biblicaleldership.com
Taktikák – Keresztyén meggyőződésünk megvitatásának módszertana
Gregory Koukl – A/5. 280 oldal
Krisztus követőinek fel kell készülniük arra, hogy kommunikáljanak azokkal, akik „nem beszélik” a hívők nyelvét, vagy nem ugyanazt fogadják el a tekintély forrásaként. Gregory Koukl bemutatja, hogyan lehet művészi módon visszaszerezni a beszélgetések irányítását, és megfontoltan, diplomatikus eszközökkel konstruktív irányba terelni azokat.