Amikor a Felséges egy senkivé lett

Amikor a Felséges senkivé lett

Amikor a Felséges egy senkivé lett

Figyelemre méltó alázat

Ha a pásztorokkal együtt az éjszakai égboltra nézünk, látjuk az angyalok seregét. A pásztorok épp szokásos teendőiket végezték a juhok között, amikor az égbolt hirtelen megtelt ragyogással, dicsőséggel és dicsérettel. Ez természetesen igencsak meglepte őket.

Ám annak fényében, honnan való a megszülető gyermek, az igazi meglepetés nem az angyalok seregének megjelenése – hanem épp annak hiánya lenne! Milyen meglepő lenne, ha Isten oly módon jönne el az idő egy pillanatában, hogy nem kíséri az a dicsőség, amely az Övé örökkévalóságban!

Az örökkévalóságban az Atya, a Fiú és a Szent Szellem egyenlően osztozott mindazon, ami Istent jellemzi. A Fiúban, mielőtt emberré lett, jelen volt Isten dicsősége, hordozta Isten képmását és ábrázatát, Isten fenségét, mindazt, ami Istent Istenné teszi. Minden, ami az angyalokat Isten imádására indította, megvolt az Úr Jézus Krisztusban. Ha ebből indulunk ki, megdöbbentő mindaz, ami ezután következik.

Néha hallunk olyan emberről, aki valamilyen különösen értékes vagy kedves dolgot visz véghez, és ezért azt mondják róla: „Elárulom, mi a figyelemre méltó benne. Ha tudnád, honnan jött, tényleg elképesztő, hogy idejön, és megteszi mindezt”. Úgy vélik, hogy bár jelentős az, amit csinál, de ha ismernénk a hátterét, hogy honnan jött, és mit hagyott hátra, akkor értenénk meg igazán, hogy milyen rendkívüli, hogy itt van.

Edward Caswall, A himnusz karácsonyra című karácsonyi ének szerzője így ragadja meg ezt a következő két sorban:

„A legnagyobb örömből jöhetsz
Le egy ilyen világba, mint ez.”

A Szent Szellem azt akarja, hogy megértsük, honnan jött Krisztus. Pál apostol így beszél erről a filippiekhez írt levelében:

„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt.” (2,5-7)

Bár Isten formájában vagy természetében jött el közénk, Ő mégsem tartotta az Istennel való egyenlőséget olyasminek, amit ne lehetne elengedni. Más szóval nem ragaszkodott korlátlan dicsőségéhez, hanem úgy döntött, hogy leteszi azt. Pál úgy fogalmaz, hogy „megüresítette önmagát”, vagy más szóval semmivé tette magát. Az angol King James fordításban úgy szerepel: nem szerzett magának hírnevet. Vajon mit jelent ez?

Krisztus nem úgy döntött, hogy a világra jövetelekor olyan méltóságban és oly módon érkezik, hogy az emberek azonnal azt mondják: „Ó, ez bizonyára maga a megtestesült Isten!”

Idézzük fel, mit mondott az angyal a pásztoroknak: „A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” Milyen különös hely! Nem mintha a pásztorok nem ismerték volna, miféle hely a jászol, hiszen a mindennapi életük része volt. De egy gyermek a jászolban? Miféle gyermek az, akit jászolba fektetnek? A jel nem egy kint várakozó hintó, nem egy királyi jogar volt, hanem egy istálló!

Szolgává és ezáltal semmivé válni

Krisztus „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel”. Más szóval Ő ugyanannyira földi szolgává lett, mint amennyire mennyei Uralkodó volt.

Ugyanezt a képet látjuk Jézus életének egy másik jelenetében később: „Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel” (Jn 13,3-5).

Pólyába takarva a jászolban feküdt… Kendőt kötve magára megtörölte tanítványai lábát… Szolga alakját öltötte magára.

Nézzük meg újra a filippiekhez írt levél már idézett részét: „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel” (2,7). Összefüggés van e két dolog, megüresíteni és felvenni között. Alec Mattea, nagyszerű tudós – és egyúttal jó barátom – azt javasolja, tegyük fel a kérdést így: „Mivé üresítette meg magát?” ahelyett, hogy „Miből üresítette meg magát?”. Ezzel közelebb kerülünk a kérdés megértéséhez.

Ez egy csodálatos ellentmondás. Az Úr Jézust az alázta meg, amit felvett magára, nem pedig az, amit letett. Megüresítette önmagát, „szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett”. Azáltal lett semmivé, hogy emberré lett.

Természetesen azok számára, akik szerint az ember mindennek a csúcsa, elképzelhetetlen, hogy valaki ne lenne oda az izgalomtól, ha emberré lehet. De ha Istenről van szó? Képzeljük el: Istenként a világra jönni, jászolban feküdni, megélni a kitaszítottságot, kivetettként meghalni, elhordozni a gyalázatot és a törvény átkát! Ez önmagának valódi megüresítése.

Mások szolgálatáért üresíti meg önmagát

Nehezen találok megfelelő hasonlatot ennek ábrázolására, de azért megpróbálom. Akik követik a profi golfot, azok ismerik Andrew Martinezt, aki hosszú időn át volt ún. ütőhordó (caddy) a PGA Touron sok golfbajnok mellett.

Andrew-t jól ismerik a barátai. Intelligens és sportos férfi. A maga nemében jó golfozó, még jobb teniszező, és még annál is kitűnőbb backgammon (táblajáték) játékos. Andrew saját jogán is valaki.

Néhány alkalommal én is ott voltam, amikor Andrew, a barát és játékostárs Andrew-vá, az ütőhordóvá válik. Ilyenkor kiszállt az autójából, besétált a klubházba, és magára öltötte fehér overallját. Más formát vett föl. Úgy üresítette meg magát, hogy mást vett fel. Még mindig ő volt az, Andrew, a sportos, jól golfozó, intelligens férfi. Ő maga az – minden ízében, egész lényében; de azzal, hogy magára vette ezt a szerepet, megüresítette önmagát.

caddy
Egy caddy végzi a munkáját (wikipedia)

Nem az üresíti meg Andrew-t, amit levet magáról, hanem az, amit felvesz magára. Nem szűnik meg az lenni, aki. De azáltal, hogy felveszi fehér egyenruháját – tehát más formát vesz föl –, egy teljesen más valakivé válik. Az, aki önmagában is valaki, senkivé válik, hogy másokat szolgálhasson.

Jézust a megtestesülés kapcsán nem az érdekelte, hogy mi haszna belőle, vagy mit nyer általa. Amikor eljött a földre, azt mondta:

– Nem én számítok.

– Jézus, téged jászolba fognak fektetni.

– Nem számít.

– Jézus, nem lesz hová lehajtanod a fejed.

– Nem számít.

– Jézus, számkivetett és idegen leszel.

– Nem számít.

– Jézus, keresztre fognak szegezni, és a követőid mind elhagynak.

És erre is azt mondta:

– Nem számít.

Ezt jelenti, hogy Ő „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett”.

Alistair Begg / crossway.org


Titok az Isten

Titok az Isten

Donald Macleod

Mit értünk Isten hármassága alatt? Van ennek jelentősége az életünkre nézve? A Biblia világosan tanít az Atya, a Fiú és a Szent Szellem egymás közötti kapcsolatáról. E hármas egység teljes megértése kívül esik azon, ami számunkra megadatott, mivel valójában egy isteni titokról van szó. Mégis lehetőségünk van arra, hogy bepillantsunk ebbe a rejtelembe.

Cikk megosztása