Ferenc pápa két lépésben végleg lezárja a Ratzinger-korszakot

Joseph Ratzinger, azaz XVI. Benedek pápa (1927-2022) mindössze hét hónapja halt meg, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy július 1-jén végleg véget ért az ő korszaka, legalábbis a jelenlegi pápa szándékai szerint. Ferenc pápa ugyanis két lépésben, amelyet egy ügyes dámajátékos is megirigyelne, véget vetett Ratzinger kényelmetlen jelenlétének a fennálló pápai uralomban. A Vatikánban élő „nyugalmazott pápa” (ilyen helyzet még soha nem fordult elő a katolikus egyház évezredes történetében), Ratzinger szálkát – bár néma szálkát, legalábbis kívülről nézve – jelentett Ferenc pápa szemében. Mivel teológiai képzettség és az egyházról alkotott elképzelések tekintetében is fényévekre voltak egymástól, Ferenc pápa a „bölcs nagyapa” szerepét jelölte ki a számára – ezzel bosszantó módon azt állítva, hogy bár emlékekben gazdag öregember, de már nincsenek kilátásai a jövőre.

XVI. Benedek 2022 végén halt meg, de július 1-jén már az árnyéka sem vetődik a Vatikánra. Ferenc pápa első lépésként elküldte Ratzinger titkárát, George Gänsweint a németországi Freiburgba, mindenféle megbízatás nélkül: azaz messze Rómától, megfosztva egyházi kötelezettségeitől. Végső szakításra közöttük Ratzinger temetése utáni napon került sor, amikor megjelent a Nothing but the Truth. My Life at the Side of Benedict XVI  (Semmi más, csak az igazság. Életem XVI. Benedek oldalán) című könyve, amelyben Gänswein nyíltan beszélt a két pápa között lévő nézeteltérésekről. Ferenc pápának nem tetszett sem a könyv időzítése, sem a tartalma. Gänswein, aki mindössze 66 éves (ami a római egyház szemében fiatalnak számít), most megkapta a viszonzást, amely olyan, mint a hidegen tálalt bosszú: egy egyirányú jegy és egy megbízatás nélküli jövő. Az üzenet világos: a Ratzingerrel és az ő „belső körével” való együttélésnek vége.

De Ferenc pápa tett egy másik lépést is, mely a Ratzinger-korszak ellen irányult. Mielőtt pápa lett, Ratzinger a Hittani Dikasztérium (korábban Szent Hivatal) nagyhatalmú prefektusa volt. Amikor pápává választották, a katolikus tanítás védelmében (a német származású) Müller és (a spanyol származású) Ladaria bíborosokat nevezték ki a helyére. Bár e két egyházi személy különböző temperamentumú, mindketten „konzervatív” vagy „mérsékelt” gondolkodásúak, mint Ratzinger. Előbbi a tanítványa volt, utóbbi pedig Ratzinger idejében a dikasztérium titkáraként tevékenykedett. Két „lojalista” tehát. Súrlódásban nem volt hiány; Müller kijelentette, hogy Ferenc pápának „teológiai keretezésre” van szüksége, mire a pápa a „sértésre” válaszul azonnali hatállyal elbocsátotta. Ladaria, aki Jorge Bergoglióhoz, azaz Ferenc pápához hasonlóan jezsuita volt, magasabb és védettebb pozíciót töltött be, de semmiképpen sem illeszkedett Ferenc pápaságának fejlődési ívébe.

Most pedig – micsoda véletlen egybeesés! – ugyanazon a napon, amikor Ratzinger korábbi titkára távozott, Ladariát, Ratzinger dikasztériumi kinevezettjét is elbocsátották szolgálati időre hivatkozva. Helyére Ferenc pápa az argentin Víctor Manuel Fernándezt nevezte ki. Bár nemzetközi teológiai körökben Fernández kevéssé ismert, az bizonyos, hogy Ferenc pápa hűséges követője. Úgy tartják róla, hogy ő volt a szellemírója az Evangelii gaudiumnak, a pápaság programszerű kiáltványának, mely az egyházat „missziós megtérésre” szólítja fel;^[1] az Amoris Laetitia című buzdításnak, mellyel az egyház nyitási szándékát fejezi ki a „rendezetlen” életvitelt folytató emberek eucharisztikus befogadására; és a Laudato Sì’ című környezetvédelmi kérdésekről szóló enciklikának, amely oly népszerű progresszív körökben. Ferenc pápa tanítóhivatalának gyakorlatilag minden szegletköve Fernándezzel közösen íródott. Az Evangelii gaudium után Ferenc pápa terve. Merre akarja vinni az egyházat? címmel könyvet írt, amely bemutatja a világnak az új pápai irányvonalat. Tehát Ferenc pápa – Ratzingertől merőben eltérő – gondolkodásának ez a tolmácsolója lett a Hittani Dikasztérium prefektusa, amely a katolikus tanítás előmozdításának legfelsőbb testülete. Ferenc pápának így lett egy nagyon hűséges és „fiatal” teológusa (62 éves) egy olyan pozícióban, melynek segítségével akkor is folytatható Ferenc pápa „terve”, ha ő már meghalt. Ferenc pápa szemszögéből nézve ez ugyancsak nagy dolog. A következő két évben két püspöki szinódusra kerül majd sor (a világ minden tájáról érkező római katolikus püspökök részvételével) a „szinodalitás” vitatott témájában, vagyis az egyház megújulási folyamatának kérdésében, mellyel Róma arra törekszik, hogy befogadóbbá és alkalmazkodóbbá (katolikusabbá) váljon, és kevésbé jellemezze hagyományos identitása (római). Ferenc pápa mára megbízható támogatója és lelkes pártolója a „szinodalitásról” vallott nézetnek.

Ferenc pápa tehát két ravasz lépéssel meggyengítette az egyház XVI. Benedek pápa által értelmezett „rómaiságát”, és megerősítette a jelenleg átalakulóban lévő egyház „katolicizmusát”, melynek értelmében „mindannyian testvérek” vagyunk. Bár fizikailag törékeny, Ferenc pápa soha nem volt erősebb, mint manapság.

Leonardo de Chirico

vaticanfiles.org/en/2023/08/vf218/ 2023. augusztus 1.

Leonardo De Chirico (1967-) 1997 és 2009 között egy evangéliumi gyülekezet megalapításával és pásztorolásával foglalkozott Ferrarában, Észak-Olaszországban. 2009 óta részt vesz egy gyülekezetplántálási projektben Rómában, jelenleg a Breccia di Roma gyülekezet (www.brecciadiroma.it) lelkipásztora. Emellett a Reformanda Initiative igazgatója, amelynek célja, hogy felkészítse az evangéliumi vezetőket a római katolicizmus jobb megértésére és a vele való foglalkozásra, valamint a Római Tudósok Hálózatának (RSN) vezetője. Történelemből (Bolognai Egyetem), teológiából (ETCW, Bridgend, Wales) és bioetikából (Padovai Egyetem) szerzett diplomát. PhD fokozatát a londoni King’s College-ban szerezte, doktori munkája A II. vatikáni zsinat utáni római katolicizmus evangéliumi teológiai perspektívái (Bern-Oxford: Peter Lang 2003) címmel jelent meg.

[1] Az Evangelii gaudium legújabb összefoglalása magától a pápától származik: „Itt találjuk meg az Egyház evangéliumi küldetésének »szívét«: Isten végtelen szeretetének ajándékával mindenkit elérni, mindenkit keresni, mindenkit befogadni, senkit sem kirekesztve, életünket mindenkiért felajánlani. Mindenkit: ez a kulcsszó!” Elhangzott a Pápai Missziós Társaságok Közgyűlésének audienciáján (2023. június 3.)

A Szentírásra hivatkozom

Andrew V. Ste. Marie – A/5, füles, 168 oldal

Felbomlás fenyegette a még csak két éve működő anabaptista mozgalmat 1526-ban Svájcban és Németország déli részén. A katolikus és protestáns hatóságok kegyetlenül üldözték az új mozgalmat. A nagy válság – de a nagy lehetőség – pillanata is volt ez. Sürgősen meggyőző látással rendelkező, szilárd vezetésre volt szükség, és Isten kegyelmesen gondoskodott róla. Kövessük Michael Sattler egykori bencés szerzetes történetét, aki viharos időkben pásztorolta az ingatag anabaptista mozgalmat!