Gyermekeink és a szex – milyen társadalmat akarunk?
Megdöbbenve és felkavarva olvastam a múlt héten a BBC News honlapján egy cikket, amelynek címe: „A pornófüggőség okoz problémát a 12-13 évesek egytizedének” (http://www.bbc.co.uk/news/education-32115162). Ez most a legújabb a pornográfia gyermekeinkre gyakorolt hatásáról szóló beszámolók sorában. A cikk egy összesen 700, 12-13 éves gyermeket érintő felmérésen alapul, amelyet az NSPCC ChildLine nevű jótékonysági szervezet végzett. A felmérés szerint 20%-uk „látott már olyan pornográf képet, amely sokkolta vagy felzaklatta”, 12%-uk pedig részt vett már szexuális tartalmú videó elkészítésében. A jótékonysági szervezet szerint a pornográfia „a mindennapi élet része” sok olyan gyermek számára, aki hozzájuk fordul a segélyvonalukon keresztül. A BBC cikke leírja, hogy ez a probléma milyen hatással van a gyerekekre, idézve egy 15 év alatti fiút, aki azt mondja, hogy elkezdett másképp gondolkodni a lányokról, és azon gondolkodik, hogy egyáltalán képes lesz-e megnősülni valaha is, és úgy véli, hogy sok lány úgy érzi, hogy úgy kell viselkednie, mint a pornósztároknak, hogy vonzó legyen a fiúk számára.
Amikor ezt olvasom, megszakad a szívem. Miféle társadalmat hoztunk létre? Természetesen a pornográfia már régóta létezik – emlékszem, hogy néhány iskolatársam pornográf magazint tett az iskolatáskámba, amikor 14 éves lehettem, a sok kísérlet egyikeként, hogy bajba sodorjanak egy keresztyén fiatalt. Ami azonban ebben a jelenlegi helyzetben mélységesen nyugtalanító, az egyrészt a szabadság, hogy ezek a képek és videók oly könnyen elérhetők, másrészt a kontroll hiánya, hogy milyen tartalmakat hordoznak (gyakran erőszakos és a végletekig megalázó dolgokat, különösen a nők számára). Állítólag büszkék vagyunk arra, hogy mindenki számára egyenlő jogokat biztosítunk, de mégis eltűrjük ezt az egyértelmű gonoszságot, amelyben a nőket tárgyiasítják. Az internet, mely úgy jött létre és fejlődött, mint a „szólásszabadságra” tett szabályozatlan kísérlet, létrehozott egy fekete lyukat, ami azzal fenyeget, hogy minden jót elnyel, ami a kultúránkat jellemzi.
A társadalmi hatások
Mint a beteg társadalmakban általában, most is a legsebezhetőbbek szenvednek a legtöbbet – gyermekeinket megrémítik, a kiszolgáltatottakat pedig kihasználják. Ennek ellenére a kérdésről szóló viták leginkább csak egy dologra összpontosítanak – arra, hogy a gyerekeket jobban fel kell világosítani a szexről. Ether Rantzen is ezt a nézetet képviselte a ChildLine felmérésére adott válaszában. Hiszem, hogy fontos a gyerekeket az életkoruknak megfelelő módon megtanítani, mit kell tudniuk a szexről, de szilárdan hiszem azt is, hogy ez a szülők feladata (a tágabb család támogatásával és – ahol ez szükséges – az állam által biztosított forrásokkal), nem pedig a jótékonysági szervezeteké, az iskoláké vagy a kormányzati szerveké. A nagy veszélyt az jelenti, hogy ez a fajta oktatás ún. „értékmentes” módon történik, melyben a szekuláris állam hisz. Ez persze valójában egyáltalán nem jelent értékmentességet – magában hordozza azt az üzenetet, hogy a szex csak egy fizikai aktus, és hogy a szexuális tevékenység legfontosabb szempontjai a „biztonság” (vagyis, hogy elkerüljük a fertőzést vagy a „nem kívánt” terhességet) és a szórakozás (a megfelelő technika ismerete fontosabb, mint a kapcsolat). Ez teljesen figyelmen kívül hagyja a Biblia alapvető nézőpontját a szexről, miszerint a szex két ember egyesülése, amely szellemi és érzelmi szinten is összekovácsolja őket. A szex testi intimitása az önátadásról és a másikba vetett bizalomról szól, ami sokkal mélyebb a fizikai aspektusnál. Milyen más helyzetben van két ember ennyire kiszolgáltatva egymásnak?
A pornográfia súlyos gonoszság – lealacsonyítja a nőket és a férfiakat (de különösen a nőket), sárba tiporja a szexuális egyesülés gyönyörű aktusát, és megrontja az elmét. Erősen eltorzítja a testképünket, hamis képet fest arról, hogy milyen a „normális” viselkedés az együttlétbe kölcsönösen beleegyező felnőttek között. Ennek következtében hozzájárul az emberek kizsákmányolásához. Káros módon elzsibbasztja a lelkiismeretet, ami arra késztetheti a fogyasztót, hogy még nagyobb izgalmakat keressen, hogy a határokat a tevékenység még tiltottabb formái felé feszegesse tovább. A szexet a bizalomtól és az intimitástól elválasztott, öncélú aktussá silányítja. Mégis egyre szexualizáltabb kultúrában élünk – a „A szürke ötven árnyalata” című film nagy visszhangja a közelmúltban kiváló példa erre. Még egy helyi éttermet is láttam, amely „családbarátként” ajánlotta magát (ami alapvetően azt jelenti, hogy minden asztalnál DVD-lejátszót helyeztek el), és minden egyes étkezés mellé félárú mozijegyet kínált a film megtekintéséhez! Hallottam olyanokról, akik a munkahelyükön közös programokat szerveztek, hogy megnézzék a filmet. Láttam, hogy az NI média büszkén írta le, hogy ez a film a helyi színész, Jamie Dornan „nagy áttörése”. Pedig ez a film minden szempontból egy visszataszító „szoftpornó”. Nem nehéz más példákat is találni a szexualizáció erősödésére: Playboy-termékek (Playboy-nyuszis pólók, nadrágok stb.) forgalmazása kifejezetten gyerekek számára, szexuális töltetű káromkodások széles körű használata, szexuális tartalmak növekedése a televízióban.
Hogyan reagáljunk?
Nem feltétlenül a felnőttek által megtekinthető tartalmak szigorú cenzúrája mellett érvelek, de bizonyára mindannyian belátjuk, hogy gyermekeinket meg kell védenünk a rájuk nézve káros tartalmaktól, különösen a korai éveikben. Régóta tanácsolom azt a szülőknek, hogy nagyon is figyeljenek oda arra, hogy gyermekeik milyen tartalmakhoz férhetnek hozzá, és sajnos személyesen is találkoztam már olyan fiatalokkal, akiknek komoly sérüléseket okozott a pornográfiának való kiszolgáltatottság. Az én hozzáállásom az internethez az, hogy a korlátlan internethozzáférés olyan, mintha hagynánk, hogy gyermekeink kísérő nélkül sétáljanak egy nagyváros utcáin éjszaka. Ha ezt nem engednénk meg, akkor ne engedjük nekik, legalábbis szigorú szülői felügyelet nélkül (ami szerencsére ma már könnyebben elérhető), a korlátlan internethozzáférést sem. Az ideális szerintem az lenne, ha nem engednénk meg a gyerekeknek, hogy saját internetkompatibilis eszközeik legyenek, de biztosítanánk, hogy minden olyan eszköz az otthonunkban, amin hozzáférhetnek az internethez, szűrőkkel legyen ellátva (valamint az internet ellenőrzésével), és a ház egy nyilvános részén használják (azaz nem a hálószobában). Ha ez túlságosan korlátozónak tűnik, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy valóban aggódunk-e gyermekeink jólétéért.
Ha ilyen intézkedéseket hozunk, akkor könnyen lehet, hogy szembe megyünk a „normával”, és a gyermekeink panaszkodni kezdenek, hogy a társaiknak nagyobb szabadságuk van. Az egyetlen megoldás, amit javasolni tudok, hogy fordítsunk jelentős időt arra, hogy más olyan dolgokat csináljunk gyermekeinkkel, amelyek ezt pótolják – olyan dolgokat, amelyekből a társaiknak talán nem sok jut, de amelyek gazdagítják az életüket és elmélyítik a kapcsolatunkat. Ez persze némi áldozattal, több idővel és erőfeszítéssel jár a részünkről, beleértve a saját elektronikai eszközeink kikapcsolását (ironikus, hogy miközben egy laptopon írom ezt a cikket, a fiam a Nintendo DS-ével játszik!). Meg kell találnunk a módját annak, hogy ez legyen az új norma a szülők körében a gyülekezeteinkben és talán a gyermekeink iskoláiban is. Talán olyan kampányra is szükségünk van, amely megváltoztatja az internetről való gondolkodást, és egyensúlyba hozza az internet szabadságának jelenlegi mantráját a vele járó felelősséggel. A pornográfia terjesztésében sötét kereskedelmi erők működnek, ezzel szembe kell néznünk. Nem tudom pontosan, hogyan történhetne ez – időnként elgondolkodom azon, hogy mi mindent tehetnék még, és szívesen meghallgatnám mások ötleteit is –, de imádkozom bátor emberekért, akik kiállnak gyermekeink javáért.
Dr. Paul B. Coulter
Paul Coulter az Észak-Írországban él kínai-maláj feleségével, Gar-Linggel és két tizenéves gyermekükkel. A Living Leadership egyik vezetője, amely az Egyesült Királyságban és Írországban a vezetőket és családjaikat képzéssel, mentorálással és pásztori támogatással segíti. Emellett igazgatója a Keresztyénség a Társadalomban Központnak (www.christianityinsociety.org), amely evangelizációk, valamint etikai és apologetikai képzés révén igyekszik összekapcsolni Krisztust a mai kultúrával. Paul két könyv és számos cikk szerzője. Rendszeresen beszél és ír a vezetésről, a pásztorolásról, a keresztyén gondolkodásról és a kortárs kultúráról. Az Európai Evangéliumi Vezetői Fórumon (ELF) az apologetika műhely egyik vezetője.
Image by Rawpixel.com
https://www.paulcoulter.net/post/our-children-and-sex-what-kind-of-society-do-we-want?
A digitális média és a fiatalkori szex
Gerrit Alberts – 154x216mm, 32 oldal, színes illusztrált
2014-ben a 12-13 éves gyerekek 90%-a rendelkezett internetképes mobiltelefonnal.
Ezektől a fiataloktól már csak egy kattintásnyi távolságra van a szexuálisan szabados képek és filmek óriási kínálata. A tizenhét évesek között csak elenyésző kisebbség nem látott még pornográf tartalmat.
Milyen veszélynek teszi ki magát a pornófogyasztó?
Mit tehetnek a szülők, hogy megóvják gyerekeiket ezektől a hatásoktól?
A digitális forradalom révén egy korábban ismeretlen veszélyforrás keletkezett, amelyről minden fiatalnak és felnőttnek tudni kellene.