Hat alapelv az ifjúsági munkához

„Mit tesz a gyülekezeted az általános és középiskolás diákokért?” Egy lelkipásztor barátom tette fel nemrég ezt a kérdést.

Nem rendelkezem különösebb szaktudással az ifjúsággal kapcsolatban, és hajlamos vagyok azt gondolni, hogy van némi szabadságunk abban, hogy milyen programokat szervezünk nekik.

Heti rendszerességgel szerveztek programokat? Kinek szólnak ezek, és mit csináltok? Különleges alkalmak vagy kirándulások? Ennek eldöntését rátok bízom.

Van azonban néhány bibliai alapelv, melyet mindenképpen figyelembe kellene vennünk, és az az érzésem, hogy sok ifjúsági csoport nem tartja be őket.

1) Bármit is tesztek, tartsátok meg a világos határvonalat a gyülekezet és a világ között!

Jézus, Pál, Péter és a többiek ragaszkodtak ahhoz, hogy világos határvonalat húzzunk a gyülekezet és a világ között, mindegy, hogy az ember 14 vagy 84 éves (pl. Mt 18,15-20; 2Kor 6,14-7,1; 1Pt 2,9-12). Nem éppen modern gondolat! De ahogyan az Ószövetségben Istent komolyan foglalkoztatta, hogy kiket azonosítanak az Ő nevével, úgy az Újszövetségben Jézus is törődik azzal, hogy kit azonosítanak nyilvánosan az Ő nevével (pl. Ez 36,20-27, 36; Mt 18,20; 28,19; vö. 1Kor 5,4).

Az ifjúsági munka kísértése, ha szabad ezt a szót használnom, hogy ez a határvonal elmosódik. Ismerjük a helyzetet: vegyesen vannak gyülekezeti gyerekek és nem gyülekezeti gyerekek. Néhányan keresztyénnek vallják magukat, néhányan nem. De ki tudja megmondani, hogy valóban így van-e, igaz?

Nos, éppen ez a lényeg, ami miatt egyes gyülekezetek inkább nem keresztelnek meg/merítenek be kamaszokat. Olyan lépés ez, amit érdemes megfontolni. Akár egyetértünk ezzel az állásponttal, akár nem, győződjünk meg róla, hogy szavaink, programjaink és módszereink segítenek a fiataloknak megérteni, hogy van a gyülekezet és van a világ, és pont. Azáltal szeretjük a legjobban a tinédzsereket, ha segítünk nekik megérteni, hogy a legfontosabb döntés, amit valaha is meghoznak, annak eldöntése, hogy melyik oldalon állnak. Te kivel vagy?

Ilyen szempontból ne kezeljük az ifjúsági munkát a gyülekezet különálló szárnyaként, amelyre nem vonatkoznak a szokásos szabályok, elvárások és a gyülekezeti tagság.

2) Ha mégis megkeresztelitek/bemerítitek a kamaszokat, kezeljétek őket felnőttként!

Ismétlem, nem azt ajánlom, hogy kereszteljetek meg/merítsetek be kamaszokat. Nem gondolom, hogy így kellene tenni. De ha mégis megteszitek – és tudom, hogy sokan meg is teszik –, úgy kell kezelni ezeket a tinédzsereket, mint a felnőtt keresztyéneket. A keresztelés/bemerítés által bekerülnek Isten családjába (Mt 28,19), ezért ők is az egész gyülekezettel együtt felelősek a család nevéért (Mt 18,20; 1Kor 5,4-5). Immár a Test részei, ezért be kell vonni őket a Testről való gondoskodás feladatába (1Kor 12,21-26; vö. 2Kor 2,6).

Szavazattal kell rendelkezniük a taggyűléseken. Gyülekezeti fegyelmezésnek kell alávetni őket, ha az iskolában beleragadnak a bulizásba, és bűnbánatot nem mutatva bűnben kezdenek élni. Meg kell követelni, hogy részt vegyenek a gyülekezet fő alkalmán, és meg kell kérni őket, hogy imádkozzanak a gyülekezetért. Fel kell szólítani őket, hogy az úrvacsora vétele előtt hozzák helyre megromlott kapcsolataikat. Az elöljárók felügyelete alá kell kerülniük. És így tovább.

Utóvégre, ha ragaszkodunk a tagsággal járó teljes, felnőttet megillető felelősséghez, akkor a keresztyén mivoltunk alapvető felelősségéhez ragaszkodunk. Jézus azt akarja, hogy minden juha vigyázzon a család nevére, vigyázzanak egymásra, építsék egymást szeretetben, legyenek békességszerzők. Nem akarjuk a fiatalokat másra tanítani azzal, hogy mást gyakorolunk.

Egy kamaszt gyülekezeti taggá tenni a keresztelés/bemerítés által azt jelenti, hogy a gyülekezetnek egyfajta felhatalmazást adunk a fiatal hitvallása felett, amivel a szülő nem rendelkezik. A gyülekezeti vezetőknek kétségtelenül mindig be kell vonniuk a szülőket a gyermek ügyeibe. De végső soron a szülőknek engedelmeskedniük kell a gyülekezetnek, amikor a megkeresztelt/bemerített gyermek gyülekezetbe való felvételéről vagy kizárásáról van szó. A gyülekezet rendelkezik a mennyek országa kulcsai feletti hatalommal, nem pedig a szülő (Mt 16,18-19).

Épp emiatt kellene lassítani a keresztelés/bemerítés előtt? Igen!

3) Akár kereszteltek/bemerítetek, akár nem, vonjátok be a fiatalokat teljes egészében a gyülekezet minden korosztályt magába foglaló életébe!

A nyugati vállalkozások és a média évente dollármilliárdokat költ fiataloknak szóló marketingre és arra, hogy fogyasztóvá nevelje őket: „Helló, gyerekek, azonnal megkaphatjátok, amit akartok, a ti feltételeitek szerint”. Így a mai fiatalok nem azzal a várakozással jelennek meg a gyülekezetben, hogy belépjenek a felnőttek világába, mint 100 évvel ezelőtt. Inkább azt várják, hogy egy csomó olyan emberrel lógjanak együtt, akik pont olyanok, mint ők – a kortársaikkal.

Arra bátorítanálak, hogy nagyon óvatosan építsetek ezekre az ösztönökre az ifjúsági programok során, mivel a fogyasztói kultúra az érett és önzetlen természet kialakulása ellen dolgozik. De bármit is tesztek, ismerjétek fel, hogy az igazi tanítványokká nevelés úgy működik a legjobban, ha a fiatalokat teljes egészében bevonjuk a gyülekezet minden korosztályt magába foglaló életébe. Ismétlem, látniuk kell az egész Testet működés közben, hogy tudják, mit jelent valójában a keresztyénség. Látniuk kell, hogy az idősebbek tanítják a fiatalabbakat, és a fiatalabbak tanulnak az idősebbektől (pl. 1Tim 5,1; Tit 2,2-6; 1Pt 5,5).

A keresztyénség útja az egység útja a Test idősebb és fiatalabb szentjei között – és ha azt akarjuk, hogy a fiataljaink ezt az utat válasszák, mutassuk meg nekik az utat.

4) Készítsétek fel a szülőket arra, hogy szolgálják a fiatalokat!

A Biblia nem az ifjúsági vezetőknek, hanem a szülőknek parancsolja, hogy neveljék gyermekeiket arra az útra, amelyen járniuk kell (pl. Ef 4,11; 6,4). Nem arról beszélek, hogy szabaduljunk meg az ifjúsági vezetőktől. Arról beszélek, hogy az ifjúsági vezetők ügyeljenek arra, hogy a munkájuk és a programjaik ne adjanak ürügyet a keresztyén szülőknek arra, hogy ne engedelmeskedjenek a Bibliának, hanem segítsék a szülők munkáját a Bibliának való engedelmességben!

5) Használjátok ki az evangelizációs lehetőséget ebben az életkorban!

Gyülekezeti elöljáróként minden egyes tagfelvételi kérelmet elolvasok, így minden egyes gyülekezetünkhöz csatlakozni kívánó ember bizonyságtételét. (Milyen örömteli ez a lelkemnek!) Megdöbbentő, hogy milyen sokan jutottak hitre általános vagy középiskolában, keresztyén és nem keresztyén családból egyaránt! Ez egy rendkívül kedvező időszak az életükben, hogy megosszuk velük az evangéliumot.

Hogyan néz ki ez a programok szintjén? Nem tudom. De éljünk vele!

6) Bárhogyan is jártok el, bármilyen programokat is szerveztek az 1-5. pontok tekintetében, ne hagyjátok, hogy ember alkotta terveitek szembe kerüljenek ezekkel a bibliai célokkal! Inkább segítsétek elő ezek megvalósulását!

Győződjetek meg róla, hogy az általatok kialakított működési rend vagy csoportok nem akadályozzák a fiatalok részvételét a gyülekezet életében, és nem homályosítják el a gyülekezet és a világ közötti határvonalat. Arra törekedjetek, hogy ne csak a kortársaik, hanem az idősebb tagok is tanítsák őket.

Nem tudom biztosan, hogyan is működik mindez a programok szintjén (ugye említettem már?), de az az érzésem, hogy kaptunk némi szabad kezet ebben a tekintetben. Mit gondolsz, miért szembesül sok szülő azzal, hogy amikor „keresztyén” gyermeke egyetemre megy, elhagyja a hitét? Az én tippem az, hogy sok esetben két hiba történt: a tanítványnevelés kudarca, illetve a bölcsesség hiánya a keresztség/bemerítés, a tagság és a fegyelem strukturális kérdéseiben.

Hogyan lehet tehát egyúttal gondosan meghúzni a határt a gyülekezet és a világ között a gyülekezethez tartozó fiatalok számára, ugyanakkor segíteni őket az evangelizálásban? Várjuk a javaslatokat!

Jonathan Leeman

a 9Marks könyvsorozat és a 9Marks folyóirat szerkesztője. Emellett több, a gyülekezetről szóló könyv szerzője is. A szolgálatra való elhívása óta a Southern Seminary-n szerzett hittudományi mesterdiplomát, valamint a Walesi Egyetemen egyházelméletből doktorált. Feleségével és négy lányával a marylandi Cheverlyben él, ahol a Cheverly Baptista Gyülekezet vénje.

Az elfelejtett isteni parancs: Legyetek szentek!

William MacDonald – A/5, 192 oldal

Ez a könyv harsonaszó valamennyi keresztyén felhívására, hogy kövessék Mesterük parancsát, és legyenek szentek. A szent élet megelevenítő igazsága a keresztyének számára sosem volt lényegesebb, mint napjaink világában, ahol a szentséget mellőzik és idejétmúltnak tekintik. A Krisztushoz való hasonlóság létrehozza a szentséget, és William MacDonald ennek fontosságát hangsúlyozza, miközben áttekinti a keresztyén élet sok területét.