Hét bő és hét szűk esztendő
Nemrég egy háromnapos kiadói találkozón és képzésen vettem részt külföldön. A hazaúton át kellett szállnom a frankfurti repülőtéren, de törölték a járatot, amellyel este kellett volna tovább utaznom. A másnap reggeli járatot is törölték, azután várólistára kerültem, és nem fértem fel a következő járatokra sem. Este végül felkerültem a budapesti gépre, de beszállás után, amikor a gép már kigurult a kifutóra, azt a járatot is törölték. Így csak harmadnap reggel tudtam hazaindulni. Két éjszakát kellett ott töltenem. A másodikat a reptéren töltöttem, de az elsőt – két dán társammal együtt – egy hotelben. Az odavezető úton az arab taxissal – aki főállásban reptéri dolgozó volt – beszéltük ki a kaotikus reptéri állapotokat és az általános válsághelyzetet. Aznap este a törölt járatok miatt több száz utas várt a forgalmas légikikötőben információra, és próbált szállást találni.
Amikor kiderült, hogy keresztyének vagyunk, és könyvkiadóban dolgozunk, akkor így szólt: „Ismerik József történetét?” Először nem tudtuk, mire gondol, de kifejtette, hogy az ószövetségi Józsefről beszél, és a hét szűk és hét bő esztendőre szeretné felhívni a figyelmünket. Úgy vélte, hasonló helyzetben vagyunk: eddig bőségben éltünk, de most szűkös évek jönnek.
Azóta többször eszembe jut a taxis véleménye, és úgy gondolom, nem kell prófétának lennünk, hogy lássuk: a jólét időszaka sehol és soha nem tartott a végtelenségig az emberiség történetében. Kisebb-nagyobb válságokat a közelmúltban is átélhettünk, de lehet, hogy a mostani komolyabb lesz. A pandémia és az ukrajnai háború ellátásilánc-problémákat, energia-árrobbanást, élelmiszer és alapanyag hiányokat okoztak.
József története három olyan tanulsággal is szolgálhat a válsággal kapcsolatban, amelyeket érdemes átgondolnunk.
1. Istent nem érte váratlanul sem a bőség, sem a szükség
A körülményeket arra használta fel, hogy a céljait elérje és a terveit véghezvigye. Izráelnek szüksége volt ebben az időszakban egy olyan helyre, ahol biztosítottak voltak a megfelelő körülmények ahhoz, hogy a család nagy néppé növekedhessen. A hét bő és hét szűk évnek az lett az eredménye, hogy Jákób családja Egyiptomba költözött, és ott kiemelt bánásmódban részesülhetett. Isten számára az anyagi körülmények nem a célt képezik, hanem csak az eszközt. József személyes életében is váltotta egymást a kivételezett gyerek státusza a rabszolgáéval, a börtön a királyi palotával stb.
Isten számára az anyagi körülmények nem a célt képezik, hanem csak az eszközt.
Számunkra vajon összedől a világ, ha elveszítjük anyagi javainkat, vagy fel kell adnunk valamit a jólétünkből? Vagy tudunk úgy reagálni, ahogyan József tette: helyt állva abban a körülményben, amiben épp vagyunk, akár a munka, akár az erkölcs területén? Képesek vagyunk odafigyelni arra, hogy mit tanít nekünk Isten ezáltal? Mi, keresztyének könnyebb helyzetben vagyunk: az Atya gyermekeiként számos ígéret lehet a miénk, és egy olyan biztos jövő, amit senki nem vehet el tőlünk. A ránk bízott feladatokat tartjuk szemünk előtt vagy a körülményeinket?
2. A bőség lehetőséget teremtett a tartalékolásra és takarékosságra
Mivel rendkívüli mértékű volt a jó és a rossz termés is Egyiptomban, ehhez szükség volt jövőre vonatkozó prófétai kinyilatkoztatásra és József bölcsességére. Így nem élték fel, nem adták el a bő termést, hanem felkészültek az ínséges időszakra.
Nem szükséges azonban külön kinyilatkoztatás, hogy mi is hasonlóan tegyünk. A józan ész és a történelmi tapasztalat ezt diktálná. Azonban emberi természetünk jellemzője, hogy a bőség éveiben feléljük, ami adatik, miközben panaszkodunk, és még többre vágyakozunk. Észre sem vesszük a gazdagságot, mert természetessé vált számunkra, és mindig találunk negatív összehasonlítási alapot, olyanokat, akik jobban élnek nálunk.
„Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor” (Péld 6,6-8). Így bíztat az író szorgalomra és előrelátásra a Példabeszédekben.
A takarékosság és a tudatosság a szükség idején fokozott figyelmet kap, de miért ne lehetne ezt a bőségben is gyakorolnunk tudva, hogy bármikor jöhet nehéz időszak az életünkbe?
3. A szűk évek nem adnak okot arra, hogy ne segítsünk a rászorulókon
A takarékos és előrelátó gondolkodásmód nem jár együtt önző és fukar hozzáállással. József az éhínség évei alatt lehetővé tette, hogy a fáraó a rászorulókat gabonához juttassa – hozzá jöttek mind az egyiptomiak, mind a környező népek.
Nekünk sem szabad megfeledkeznünk a rászorulókról akkor sem, amikor magunknak is takarékoskodásra van szükségünk. A fáraó vagyona igen megnőtt. Minket is arra tanít az Úr Jézus a hegyi beszédben, hogy mindenki elnyeri jutalmát. Az Atya jutalmát vagy fizetségét kapják azok, akik nem látványosan adakoznak (Mt 6).
A pénz kiváló eszköze lehet a segítségnyújtásnak, de nem mindig a leghatékonyabb. Néha nem jól van felhasználva, nem arra van elköltve, amire szánták. Ilyenkor hasznosabb lehet más módon segíteni.
A hét bő és hét szűk esztendő tanít minket. Felhívja a figyelmünket arra, hogy jólétünk és biztonságunk nem a mi kezünkben van. Figyelmeztet, hogy ne a láthatókra összpontosítsuk a figyelmünket. A mennyei Atya újra és újra arra tanít minket, hogy nem a földi javak, még a földi testünk sem az életünk végcélja, nem azok adnak értelmet neki. Bízzuk magunkat rá, és éljünk bölcsen, megtéve mindazt, aminek örökkévaló gyümölcse van!
Lemperger Róbert
József – A szeretet, gyűlölet, rabszolgaság, hatalom és megbocsátás története
John C. Lennox – A/5, 208 oldal
József életének Mózes első könyvében olvasható részletes elbeszélését bár évezredekkel ezelőtt írták, időtlen jellege ma is próbára teszi az emberi tapasztalat mélységeit. A tudós John Lennox ebben a gondolatébresztő és hitmélyítő könyvben bemutatja József történetének főbb témáit – a szenvedést, kísértést, megbocsátást, hitet és Isten szuverenitását –, és személyes módon alkalmazza azokat az élet számos területére, mely az olvasót is érinti.