Hogyan éledt újjá egy haldokló gyülekezet Coloradóban?

Négy évvel ezelőtt a coloradói Littleton közelében hívők egy kis csoportja fogyatkozó gyülekezetük halálát gyászolta. A homályos, 1950-es évekbeli berendezésű, vörös bársonyfüggönyökkel, kopott padokkal és kis ablakokkal ellátott teremben ülve az egykor virágzó gyülekezet 20 megmaradt tagja szinte egyhangú döntésre jutott: ideje eladni az épületet.

Ám a magányos ellenszavazó megváltoztatta a kis gyülekezet történetét. Ragaszkodott hozzá, hogy ha eladnák az épületet, akkor biztosan marihuánabolt vagy muszlim összejöveteli hely lenne belőle, és ezzel megszűnne a keresztyén befolyás a környéken. „Nem – mondta –, inkább adjuk oda a Littleton Bible Chapelnek – ingyen!”

Amikor a Littleton Bible Chapel nevű gyülekezet elöljárói^[1], köztük Alex Strauch megkapták az ajánlatot, érezték, hogy ezen keresztül az Úr hívja őket egy másik gyülekezet alapítására. És pontosan eszerint is cselekedetek.

Alex, aki csatlakozott a gyülekezetplántáláshoz, megosztotta velünk, hogyan vált virágzóvá az Úr munkája által ez a haldokló gyülekezet, amely végül saját parkolóját is kinőtte. Így foglalta össze sikerük kulcsát:

Jó vezetés

Kb. 25 ember távozott a Littleton Bible Chapelből, hogy segítsenek az új gyülekezet alapításában. Legtöbbjük a fiatalabb korosztályhoz tartozott. Alex és felesége, Marilyn önként jelentkeztek, hogy érettebbek lévén tapasztalataikkal erősítsék a csapatot, és hat hónapra csatlakoztak a munkához (amiből három év lett). Az első évben az alakuló gyülekezetet az alapító gyülekezet, a Littleton Bible Chapel elöljárói irányították. A tapasztalt vezetés segített az új gyülekezetnek az elindulásban. Az év végén megkértek mindenkit, hogy nevezze meg azokat a személyeket, akiket a kis nyáj pásztorainak tekintenek, és szinte mindenki ugyanazt a három embert választotta. A littletoni vének hivatalosan is ezt a három férfit nevezték ki az új Lakewood Bible Chapel vezetőivé, amely ma már önállóan működik.

Az egységre való összpontosítás

A Littleton Bible Chapel nem akarta elüldözni a régi gyülekezet 20 megmaradt tagját; inkább azt szerették volna, hogy egyesítsék erejüket, hogy együtt egészséges, virágzó, egységes gyülekezetté növekedjenek. „Rögtön az egységről prédikáltam” – emlékszik vissza Alex. „Ha 100 emberrel jöttünk volna át Littletonból, ahogy először gondoltam, a régi tagok valószínűleg úgy érezték volna, hogy lerohanjuk őket, és valószínűleg elmennek. De egy kis létszámú csoportban mindannyiunknak szüksége volt a másikra. Mindenki maradt, és keményen dolgoztunk az egység megteremtésén.”

Egy kis létszámú csoportban mindannyiunknak szüksége volt a másikra.

Kemény munka és anyagi segítség

Az elöljárók ajánlottak egy fiatal, tehetséges evangélistát, név szerint Matt Bowent, hogy teljes munkaidőben szolgáljon a gyülekezetben. Alex elmondta, hogy folyamatosan emlékeztetnie kellett Mattet, hogy ne essen túlzásba, mivel Matt eleinte heti 70 órában foglalkozott a prédikálás és a pásztorolás teendőivel, valamint az épület átalakításának vezetésével. Littleton finanszírozásából ez a sötét retró épület egy napsütötte, modern épületté vált az új padoknak és ablakoknak, a működő légkondicionálónak és a drasztikus felújításnak köszönhetően.

Hajlandóság a formátumváltásra

Amikor a régi hagyomány szerint az alagsorban szolgálták fel a frissítőket az istentisztelet két része között^[2], nem volt senki a gyülekezeti teremben, aki üdvözölhette volna a vendégeket.

Ezért inkább úgy döntöttek, hogy a kávét és a harapnivalót a terembe költöztetik át, nem törődve az ezzel járó felfordulással. Így a vendégek most egy olyan terembe sétálhatnak be, amely tele van beszélgető emberekkel, mosolygó arcokkal és finomságokkal, és mindenki már ott tartózkodik, ahol lennie kell, amikor elkezdődik az igehirdetés.

Az emberek ajándékainak kiaknázása

Egy tehetséges prédikátor magával ragadó, magyarázó igehirdetéseinek hatására az emberek szívesen eljöttek újra. Emellett a siker másik titka az volt, hogy a legbarátságosabb embereket állították a bejárathoz, hogy ők fogadják a bejövőket, és üdvözlőcsomagot adjanak az első alkalommal érkezőknek.

Gyermekprogramok

A régi hívők között nem voltak gyerekek, és ahogy Alex mindig mondja: „Ha nincs gyerekzsivaj, a gyülekezet haldoklik”. A környéken élő egyik négygyerekes család elkezdett a gyülekezetbe járni, de majdnem elmentek, mivel nem voltak gyermekprogramok vagy barátok a gyerekeik számára. Végül sikerült őket meggyőzni, hogy maradjanak, és ők legyenek azok, akikkel a vasárnapi iskolát beindítják. Nem hoztak hiába való áldozatot: ma a gyülekezetnek sok fiatal családja van, akiknek a gyermekei számára nagyon hasznosak a vasárnapi iskola által szervezett programok.

„Ha nincs gyerekzsivaj, a gyülekezet haldoklik.”

Online jelenlét

Alex szerint nagyon fontos, hogy legyen a gyülekezetnek egy jó weboldala, és szerepeljenek olyan szélesebb körű gyülekezeti címjegyzékekben, mint a The Gospel Coalition és a 9Marks^[3]. Azt is ajánlja, hogy a gyülekezetek tegyék fel az internetre a prédikációikat és egy teljes, részletes hitvallást is. „Tegyenek ki mindent – mondja Alex –, ne aggódjanak amiatt, hogy elijesztik az embereket! Régebben mindent megtettünk annak érdekében, hogy új emberek csatlakozzanak a gyülekezethez, de végül sokan elmentek, miután rájöttek, hogy nem értenek egyet az álláspontunkkal olyan dolgokban, mint például a nők szerepe a gyülekezetben. Ez nehéz volt a gyülekezet számára, mivel sok időt fektettünk ezekbe az emberekbe. Most viszont, akik eljönnek, tudják, hogy mivel fognak találkozni.”

biblicaleldership.com

---

[1] A gyülekezet ad otthont a Biblical Eldership Resources (Biblikus Gyülekezetvezetői Anyagok) csapat négy tagjának, köztük Alexander Strauchnak.

[2] A vasárnapi istentisztelet két részből áll: 9:30-10:30 Úrvacsora, utána szünet frissítőkkel, és 11:00-12:05 igehirdetés.

[3] Felekezetközi ernyőszervezetek, melyek rendelkeznek olyan gyülekezetek címjegyzékével, amelyeket ajánlanak az érdeklődőknek.

---

---

---