Hogyan formál jobb vezetővé a szenvedés?

Vezetők nevelése – Bob Deffinbaugh sorozatának negyedik része

Előfordult már veled, hogy véletlenül meghallottad, ahogy az emberek a prédikációdat véleményezik?

Az új-zélandi keresztyén vezetővel és íróval, J. Oswald Sanders-szel már előfordult. Első prédikációja után a kis gyülekezet lelkészi dolgozószobájába visszahúzódva meghallotta, hogy egy idősebb nő megkérdezte egy másiktól: „Mit gondolsz a prédikációról?”. A másik nő egy pillanatig gondolkodott, majd azt mondta: „Nem rossz, de jobb lesz, miután szenvedett”.

Nem sokkal később megadatott ez a „lehetőség” Sandersnek. Három halálosan beteg szerettét is ápolnia kellett egészen a halálukig: az első feleségét, a második feleségét és az unokahúgát, aki odaköltözött, hogy segítsen neki ápolni a haldokló második feleségét. Ezen tapasztalatok után arra a következtetésre jutott, hogy a szenvedés hatására igehirdetése és szolgálata nagymértékben megváltozott.

A Vezetők nevelése című sorozat negyedik részében Bob Deffinbaugh arról beszél, hogy a szenvedés milyen mélyreható hatást gyakorol a keresztyén ember vezetői képességére. Ha a szenvedés időszakában vagy, bátorítson a gondolat, hogy Isten ezt az Ő jó céljainak megvalósítására használja fel! Íme öt dolog, amit érdemes észben tartani a szenvedéssel kapcsolatban:

1. A szenvedés a hívő lét normális része. Ha ez általában véve igaz a keresztyénekre, akkor különösen igaz a gyülekezet vezetőire. Jézus többször is azt mondta követőinek, hogy számoljanak a következményekkel, és vegyék fel a keresztjüket. Az apostolok sokat szenvedtek a hitükért – ahogy Pál apostol mondja: „De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják” (2Tim 3,12). A keresztyének világszerte szenvedtek a hitükért az idők folyamán, és nemsokára mi is csatlakozni fogunk hozzájuk.

2. Szenvedés jellemzi a valódi keresztyén vezetőket. Amikor a 2Korinthus 11-ben Pál apostoli státuszát védi, kifejezetten a szenvedéseire mutat rá, hogy így különböztesse meg magát a hamis tanítóktól, akik egyszerűen mások lealacsonyításával akartak felemelkedni. Péter és Júdás hasonlóképpen jellemzi a hamis tanítókat, mint önimádó élvhajhászokat, akik elmenekülnek a szenvedés elől. A szenvedésben való kitartás a valódi keresztyén vezető egyik ismertetőjegye.

3. Isten a szenvedést arra használja, hogy érett hívőkké váljunk. A Zsidókhoz írt levél 12. fejezete emlékeztet bennünket arra, hogy a szenvedés a fiúság bizonyítéka: „mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad” (Zsid 12,6). A szenvedés része Isten munkájának, amellyel az embereket elég éretté teszi ahhoz, hogy alkalmassá váljanak a vezetésre és arra, hogy jól vezessenek.

4. A szenvedés elmélyíti a Jézus Krisztussal való kapcsolatot. Pál apostol arra törekedett, hogy megismerje Őt és „feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az Ő halálához” (Fil 3,10). Ahogy bekapcsolódunk az Ő szenvedéseibe, olyan bensőséges kapcsolatot találunk Krisztussal, amelyet egyébként nem ismertünk volna meg. A gyümölcsöző keresztyén szolgálat a Krisztussal való bensőséges kapcsolat kiáradásából fakad.

5. A szenvedés felerősíti a szolgálat hatását. Egy könnyű életű prédikátornak nem ugyanaz az üzenete, mint annak, aki kitartott a megpróbáltatásokon keresztül. Amikor megtapasztaljuk Isten kegyelmét a szenvedésünkben, kitartásunk látványos területévé válik szolgálatunknak – megoszthatjuk másokkal Isten nagyságát és kegyelmét, amelyet első kézből tapasztaltunk meg. Szenvedésünk lehetővé teszi számunkra, hogy szolgáljunk mások felé, akik Krisztus Testén belül szenvednek.

Bob Deffinbaugh

BiblicalEldership.com

Biblikus gyülekezetvezetés

Alexander Strauch – B5, 472 oldal

Ez a könyv egy merész felhívás saját gyülekezeti struktúránk átgondolására, és a gyülekezetvezetés egyszerű újszövetségi formájához való visszatérésre. Strauch évszázadok tradícióit vizsgálja felül, és rávilágít arra, hogy mit tanít a Biblia. Kezdve azzal, hogy bemutatja a gyülekezetvezetés négy fő szerepét (vezetés, táplálás, gondoskodás és védelem) feltárja a presbitérium működésének a jelentőségét, a szükséges jellemvonásokat, egymással való kapcsolatukat, stb.