Hogyan ismerjük fel az igazi vezetőt?

Vezetők nevelése – Bob Deffinbaugh sorozatának második része

Egy megnyerő beszédű embert, aki határozott, szereti megmondani a tutit, szinte „mikrofonnal a kezében” született, könnyen vezetőnek bélyegeznek – ezzel szemben Jézus teljesen a feje tetejére állítja a vezetés fogalmát.

Vezetők nevelése című sorozatának első részében Bob Deffinbaugh arra kívánta ösztönözni a gyülekezeteket, hogy előrelátó módon keressék és készítsék fel a jövő vezetőit – de milyen vezetőket kellene keresniük? Sorozatának második részében Bob a vezetés bibliai koncepcióját vizsgálja, mely szerint a vezetés szolgálat, ellentétben a világ azzal kapcsolatos sztereotípiájával, hogy milyennek kellene lennie egy vezetőnek.

Amikor a gyülekezet padsorait végigpásztázva keressük a vezetők következő generációját, keressük a szolgákat!

Vezetők a Bibliában

A Biblia legnagyobb vezetői végső soron szolgák voltak:

• Mózest az Úr szolgájának nevezték (5Móz 34,5). Amikor Isten felajánlotta neki, hogy egy új nép fejévé teszi, ő Izrael népe érdekében inkább visszautasította ezt. Őt nevezték a legszelídebb embernek a földön.
• Józsefet Isten egy beképzelt kamaszból, aki a testvéreit a féltékenységig provokálja, alázatos szolgává tette: hűségesen szolgálta Potifárt, és amikor hamisan megvádolták és bebörtönözték, ott is tovább szolgált a börtönparancsnok, a börtönben lévők, a főpohárnok és a fősütőmester felé. Amikor végül hatalomra került, hűségesen szolgálta a fáraót, aminek következtében a fáraó és egész Egyiptom felvirágzott. Csak ezután válhatott családja vezetőjévé is.
• Józsuét Mózes szolgájának (Józs 1,1) és az Úr szolgájának (Júd 2,8) nevezték.
• Elizeus prófétatársának, Illésnek a szolgája volt.
• Jézus azt tanította énközpontú tanítványainak, hogy az igazi szellemi vezetés a szolgaság, és arra buzdította őket, hogy kövessék példáját: „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mt 20,28).
• Pál apostol Krisztus rabszolgájának nevezte magát, az alatta lévőket munkatársainak nevezte, és leveleiben is sokat beszélt a szolgaságról.

A szolgálatkészség mint a gyülekezetvezetésre való alkalmasság feltétele

Pál apostol azt írta, hogy a vének hivatala sohasem az önreklámozás vagy az önfelmagasztalás, hanem a szolgálat területe volt: „…ha valaki arra törekszik, hogy a közösség elöljárója legyen, nemes munkát kíván” (1Tim 3,1b – Simon Tamás László ÚSZ fordítása).

Bob Deffinbaugh feltesz egy fontos kérdést a gyülekezeteknek, ahol férfiak vezetői szerepre törekednek: „Vajon ezek a férfiak valóban szolgálnak, vagy egyszerűen csak vezetni akarnak?”. A jó vezető nem feltétlenül az a férfi, aki előtérbe és középpontba helyezi magát, hanem az, aki már alázatosan szolgálja a gyülekezetet, jóllehet nem viseli ezt a címet.

Jézus világossá tette, hogy a szolgáló vezetés szöges ellentétben áll a világi gondolkodás által elismert vezetői tulajdonságokkal.

„A szolgáló vezetők nem feltétlenül olyan személyiségtípusok, akik leuralóak, rámenősek és agresszívek” – mondja Bob. Inkább olyanok lehetnek, akikben nem látszik ez az agresszív hajlam – és ez valójában nagyon-nagyon jó dolog lehet… A potenciális vezetők azonosításának alapja nem a személyiségtípus.

A vezetőképzés valódi célja

A gyülekezeti vezetőképző programoknak nem szabad azt a végeredményt ígérniük, hogy vezető lesz abból, aki azt elvégzi. A Szentírás azt mutatja, hogy az Isten által vezetett képzési folyamat célja az, hogy végül szolgákká váljunk. Lehet, hogy egyes szolgákból vezetők lesznek, és lehet, hogy egyesekből nem – de a cél mindig a szolgálat, és gyülekezeteinknek erre kell összpontosítaniuk.

Bob Deffinbaugh

BiblicalEldership.com

Biblikus gyülekezetvezetés

Alexander Strauch – B5, 472 oldal

Ez a könyv egy merész felhívás saját gyülekezeti struktúránk átgondolására, és a gyülekezetvezetés egyszerű újszövetségi formájához való visszatérésre. Strauch évszázadok tradícióit vizsgálja felül, és rávilágít arra, hogy mit tanít a Biblia. Kezdve azzal, hogy bemutatja a gyülekezetvezetés négy fő szerepét (vezetés, táplálás, gondoskodás és védelem) feltárja a presbitérium működésének a jelentőségét, a szükséges jellemvonásokat, egymással való kapcsolatukat, stb.