Hogyan képviselhetjük Krisztust eredményesen a vitákban?
A 21. SZÁZAD KÖVETEI
Ahhoz, hogy az ember bármely korban Krisztust képviselhesse, három képességre van szüksége. Először is, Krisztus követeinek rendelkezniük kell a feladat végrehajtásához szükséges alapvető ismeretekkel. Ismerniük kell Isten királyságának központi üzenetét, és arról is tudniuk kell valamit, hogy miként reagáljanak a küldetésük során felmerülő akadályokra. Azonban Jézus követőinek nem elég pontos ismeretekkel rendelkezniük. A tudásunkat át kell hatnia bölcsességnek, mely világossá és meggyőzővé teszi az üzenetünket. Ehhez egy diplomata eszközeire van szükség, nem pedig egy harcos fegyvereire – taktikai érzékre, nem nyers erőre.
Végül, a jellemünkön áll a küldetésünk sikere vagy kudarca. Az ismeret és a bölcsesség egy személybe van csomagolva. Ha ez a személy nem testesíti meg az általa szolgált Király erényeit, azzal aláássa az üzenetét és akadályozza az erőfeszítéseit.
Ez a három képesség – az ismeret (a pontos tudás), a bölcsesség (a találékony módszer) és a jellem (a vonzó modor) – a nem hívőkkel folytatott minden hatékony beszélgetésben szerepet játszik. Fókuszunkban most a második képesség – a taktikai bölcsesség – áll.
Ne feledjük, hogy a stratégia és a taktika két különböző dolog. A stratégia a teljes képről szól – az átfogó műveleti tervről, a hadművelet előtti helyezkedésről. Ez a fogalom a következőképpen alkalmazható a keresztyénség követeként elfoglalt helyzetünkre. Jézus követőiként hatalmas stratégiai előnnyel bírunk. Jó helyünk van a harctéren, mert a világnézetünk jól bírja a komoly vizsgálódást, különösen az alternatívák fényében.
A stratégiai előnyünk két területet érint. Az első, az úgynevezett offenzív apologetika pozitív módon támasztja alá a keresztyénséget, a nézetünket támogató érveket kínálva – megnevezve például Isten létének, Krisztus feltámadásának vagy a Biblia ihletettségének bizonyítékait. A második terület, melyet gyakran defenzív apologetikának neveznek, a keresztyénséget aláásni vagy cáfolni hivatott konkrét kihívásokra ad választ – a Biblia tekintélyét és történeti megbízhatóságát érő támadásokra reagálva, a rossz problémáját boncolgatva vagy a darwini makroevolúció kihívásait tárgyalva, hogy csak néhányat említsünk.
Figyeljük meg, hogy a szóhasználatomban a stratégiai összetevő a tartalomra összpontosítja a figyelmet. Gyakorlatilag a keresztyénség védelmében írt összes könyv ezt a megközelítést alkalmazza. A hűséges keresztyén szerzők könyvespolcokat töltöttek meg annyi információval, ami elegendő a klasszikus keresztyénséggel szembeni minden elképzelhető kihívás döntő megválaszolásához. Sok keresztyénnek mégis kisebbrendűségi komplexusa van. Miért? Talán még sosem találkoztak ezekkel a kitűnő információkkal. Ezért híján vannak a jó követ első képességének – az ismeretnek. Ám szerintem van egy második ok is. A fortélyos ügyvédnek nem csupán tényekre van szüksége ahhoz, hogy a bíróságon pert nyerjen. Tudnia kell, hogyan alkalmazhatja jól az ismereteit. Ugyanígy nekünk is szükségünk van egy tervre, mellyel ügyesen kezelhetjük a másokkal folytatott párbeszédeink részleteit. Itt jön a képbe az átfogó taktika.
A TAKTIKA – A KIRAKÓJÁTÉK HIÁNYZÓ DARABJA
A második világháborúban a szövetséges erőknek volt egy stratégiai jelentőségű tervük arra, hogy miként vessék meg a lábukat az európai kontinensen. Az Overlord-hadművelet fedőnevű normandiai invázió egy egyidejűleg öt tengerparton (kódnevük: Utah, Omaha, Gold, Juno és Sword) indított támadást foglalt magában, melyre a D-Day néven is ismert napon, 1944. június 6-án került sor.
Azonban a legragyogóbb stratégia sem nyerhet meg egy háborút. Ahogy mondani szokták, az ördög a részletekben rejlik. Az előny megszerzéséhez az egyes katonáknak partra kell szállniuk és harcolniuk, eszközöket telepítve és akadályokat megsemmisítve, s közben kitérve a golyók elől.
Bár katonai modell helyett diplomáciai mintát követünk, a katonai hasonlat mégis segít megkülönböztetnünk a stratégiát a taktikától. A taktika – szó szerint „az elrendezés művészete” – a közvetlen körülményekre, az adott helyzetre összpontosítja a figyelmet. A konkrét részletek rendezett, gyakorlatias koreográfiájáról szól. Egy agyafúrt parancsnok ügyes taktikai manőverezés révén gyakran előnyre tehet szert egy nagyobb erejű vagy létszámú hadsereggel szemben.
Az olvasó bizonyára látja az őt – mint keresztyént – érintő párhuzamot. Talán személyesen is tapasztalta, hogyan változtathatja meg az emberek életét az evangélium, de hogyan tervezhetünk előre kész válaszokat hús-vér embereknek úgy, hogy hatást gyakorolhassunk rájuk konkrét helyzetekben?
A taktikák segíthetnek, mert a manőverezés módszereit biztosítják olyan beszélgetésekben, amelyek másként nehézkesek lennének. Olyan megközelítéseket javasolnak, amelyeket bárki felhasználhat annak érdekében, hogy meggyőzőbb legyen – részben azért, mert segítenek észszerűbben és átgondoltabban előadni a Krisztus követőjeként vallott nézeteinket ahelyett, hogy pusztán érzelmi alapon tennénk ezt.
A taktikus megközelítés ugyanannyi figyelmes hallgatást igényel, mint meggondolt választ. Figyelnünk kell, hogy alkalmazkodhassunk az új információkhoz. Ez a módszer inkább az egy az egy ellen játszott kosárlabdára hasonlít, mint a sakkjátszmára. Terveket valósítunk meg, de állandóan mozgunk és alkalmazkodunk.
A taktikák nem manipulatív trükkök vagy ravasz fortélyok. Nem azt a célt szolgáló agyafúrt módszerek, hogy zavarba hozzunk másokat, és az álláspontunk elfogadására késztessük őket. Nem arra hivatottak, hogy a velünk vitázókat leszóljuk vagy megalázzuk, és így skalpokat gyűjtsünk a szellemi övünkre.
Ne féljünk a beszélgetésektől!
Ha kissé nyugtalanítja Önt az a kilátás, hogy a keresztyén körének biztonságán kívül kell emberekkel beszélnie, bátorításul hadd mondjak el valamit.
Több mint négy évtizede folytatok párbeszédet az eszmék piacán az ellenzőkkel és kritikusokkal. A beszélgetőpartnereim – ateisták, szektariánusok, szkeptikusok és szekularisták – mindnyájan ellenzik az evangéliumi keresztyén nézeteket, méghozzá néha erőteljesen és harciasan. Ők gyakran igen okos emberek.
Őszintén szólva, ez eleinte nyugtalanított. Nem tudtam, mit érnek majd a biztonságos dolgozószobámban megismert válaszok a nagy koponyákkal szemben a nyilvánosság előtt, amikor emberek ezrei néznek vagy hallgatnak minket. Ám a tűzpróba során rájöttem, hogy a tények és a józan ész a mi oldalunkon állnak. A legtöbb ember – a legokosabbakat is beleértve – nem sokat gondolkodik a keresztyénséggel való szembehelyezkedésén. Hogy honnan tudom? Meghallgattam az ellenvetéseiket.
Nyilvánvaló, hogy ezek a tanult és intelligens emberek – különféle tudósok és értelmiségiek – gyakran ostoba és alapvető logikai hibákat követnek el a szellemi dolgok terén. Először nagyon meglepődtem ezen, de újra meg újra találkoztam vele.
Megtanultam, hogy nem kell félnünk a tényektől és az ellenfelektől. Szánjuk rá az időt, végezzük el a házi feladatunkat, gondoljuk végig a dolgokat. Ha a keresztyénség az igazság, akkor bármilyen meggyőzőnek tűnjön is első ránézésre a másik oldal, valahol mindig lesz egy bökkenő, egy logikai hiba, egy makacs „tény”, egy indokolatlan következtetés.
Ha figyelmesen tanulunk, nagyon gyorsan elsajátítjuk a kommunikáció irányításának művészetét. Megtanuljuk, hogyan manőverezzünk az aknamezőn oly módon, hogy megvessük a lábunkat vagy előnyre tegyünk szert a beszélgetésekben. Ezáltal jobb diplomatává, Jézus Krisztus követévé válunk.
Gregory Koukl
A cikk adaptáció a következő könyvből:
Taktikák – Keresztyén meggyőződésünk megvitatásának módszertana
Gregory Koukl – A/5. 280 oldal
Szeretek beszélgetésbe elegyedni nem keresztyénekkel, de gyakran az jár a fejemben: „Mi lesz, ha elakadok, és nem tudom, mitévő legyek?” Greg segített elűzni ezt a félelmemet, és gyakorlati eszközöket adott a beszélgetésekben való ügyes manőverezéshez. Szívből ajánlom ezt a könyvet.
Sean McDowell