Hogyan segített a kizárólagosság tana, hogy keresztyén legyek?

Néhány évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a középiskolát, ateista voltam. Úgy gondoltam, hogy a vallás babona, és hogy a vallásos emberek inkább nem akarnak tudomást venni a világ összetettségéről, csak hogy be tudják illeszteni azt egy megfogható elméleti dobozba. Úgy gondoltam, hogy a vallás egyesek számára pozitív funkciót is betölthet, de soha nem adhat átfogó vagy következetes világképet; végül is a vallás természete és célja a redukció és a túlzott leegyszerűsítés.

Fiatal tinédzserkoromban ezt a következetes vallásfelfogást alakítottam ki magamban, és egy darabig e nézetem nem is került mérlegre. Ám amikor másodikos gimnazista lettem, apámhoz költöztem, aki elkezdett magával vinni a gyülekezetbe. Ott hallottam először az evangéliumot: a jó hírt arról, hogy kicsoda Jézus és mit tett. Már korábban is hallottam olyan mondatokat, mint „Jézus meghalt a bűneidért”, de soha nem vettem a fáradságot, hogy utánajárjak, hogy mit jelent ez. 

Miután elmentem a gyülekezetbe, rájöttem, hogy pontosan azt tettem a keresztyénséggel, amivel a vallást vádoltam a világgal szemben. Túlságosan leegyszerűsítettem és félreértelmeztem, mert kihagytam egy kulcsfontosságú tényt: hogy „nincsen üdvösség senki másban”, csak Jézusban (Csel 4,12). 

A keresztyén hit legvitatottabb, mégis alapvető állítása, hogy egyedül Jézus teljesített be mindent, ami szükséges az üdvösséghez minden ember számára, aki hisz benne. Ezért kell Őbenne bízni. Ez a tanítás választja el a keresztyénséget minden más világnézettől, és egyesíti a különféle tanításokat a hitünkön belül.

Mi az erkölcs alapja?

Mielőtt keresztyén lettem, világnézetem szigorúan a fizikai világ jelenségeire korlátozódott, amely nem hagyott teret az objektív erkölcsi értékeknek. A legfőbb ellenvetésem ezen értékekkel szemben az volt, hogy olyan abszolút mércét követelnek, amely túlmutat a fizikai világegyetemen.

Amikor olyan emberekkel beszélgettem, akik hittek a természetfölöttiben, az volt a benyomásom, hogy egyikőjüknek sincs megfelelő alapja az objektív erkölcsi normákban való hitre. Kevéske vallásos barátom közül senki sem tudott mondani egy jó okot sem arra, hogy egyes emberek miért kerülnek a pokolba, mások pedig a mennybe. Arra a következtetésre jutottam, hogy azért húzták meg a „jó” és a „rossz” közötti határt ott, ahol meghúzták, hogy meggyőzzék magukat arról, hogy ők a „jó” oldalon állnak.

Meg voltam győződve róla, hogy a barátaim tévednek, de arról közel sem voltam meggyőződve, hogy nekem viszont igazam van.

Tudtam, hogy a valóságról alkotott felfogásom tagadja az objektív erkölcsöt, de nem tudtam rávenni magam, hogy a saját világnézetemmel összhangban gondolkodjak vagy cselekedjek. Nem tudtam elképzelni az erkölcs semmilyen objektív alapját, de nem tudtam eljutni arra a hitre sem, hogy az erkölcs csupán egy konstrukció. Nem tudtam megszabadulni a jóságról és igazságosságról alkotott elképzeléseimtől, de nem tudtam ezeket a fogalmakat intellektuálisan sehová sem elhelyezni.

Krisztus biztosította a kapcsolódási pontot

Amikor elkezdtem az evangéliummal foglalkozni, felfedeztem, hogy Krisztus keresztje egyszerre erősíti meg és forgatja fel az objektív erkölcs fogalmát. Egyedül ez adta meg azokat az eszközöket, amelyekre szükségem volt a kérdés megoldásához. A keresztyénség megerősíti az abszolút erkölcsi mérce valóságát, de tagadja, hogy ezt a mércét valamilyen önkényes elv határozná meg. Ehelyett azt mondja, hogy az valójában Isten saját objektív erkölcsi tökéletességén alapul, amely Krisztus életében, halálában és feltámadásában mutatkozott meg.

Isten mércéje nem pusztán azt követeli meg, hogy valaki megfeleljen a jóság egy jól körül határolt normájának. Azt mondja: „Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48). A Biblia megmutatja nekünk, hogy az objektív és természetfölötti erkölcsi mérce csak egy olyan Isten objektív valóságán alapulhat, aki maga is természetfölötti.

Ahogy intellektuálisan birkóztam ezekkel az igazságokkal, meggyőződésemmé vált, hogy maga Isten az a mérce, amely alapján én is megítélés alá kerülök. Szükségem volt Jézus Krisztusra, aki „Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása” (Zsid 1,3). Szükségem volt az Ő életére és értem is vállalt halálára. Szükségem volt rá, hogy Ő legyen az én igazságom és helyettesem. Eljutottam arra a hitre, hogy „mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, Isten ingyen igazít meg az Ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az Ő vére által azoknak, akik hisznek” (Róm 3,23-25). Ezek a szavak lettek életemnek és Isten imádatomnak a hívó szavai.

Az Ő népe tette vonzóvá

De volt még más is. Barátaim életét látva szembesültem az evangélium gyakorlati, megélt valóságával is. Életemben először mély, tartalmas kapcsolatokat alakítottam ki valódi keresztyénekkel, és életük tanúbizonysága igazolta számomra a Biblia kijelentéseit. Sok szempontból nem volt bennük semmi rendkívüli. Sőt a hitük gyakran felszínesnek tűnt számomra. De még így is megmutatták nekem az erkölcs értelmezésének egy merőben más módját.

Számukra a Biblia parancsai nem arra szolgáltak, hogy igazolják magukat Isten és mások előtt. Ehelyett ezek a parancsok arra vezették őket, hogy imádják azt, Aki már biztosította a megigazulásukat. A barátaim soha nem próbálták direkt módon megosztani velem az evangéliumot – leginkább azért, mert feltételezték, hogy mindenki, akivel a gyülekezetben találkoznak, keresztyén –, de az életükkel megerősítették számomra az evangéliumot. Még hitük következetlenségei is amellett tettek tanúságot, hogy létezik egy kegyelmes Isten, aki türelmesen munkálkodik a megváltott bűnösök életében és életén keresztül.

Végül ez a tökéletlen tanúságtétel volt az, amellyel Isten meggyőzött engem az evangélium igazságáról. Barátaim megigazult életét látva életre kelt az „egyedül Krisztus” tanítása. Eleinte a hit általi megigazulás csak egy érdekes, de elvont elmélet volt számomra, de a barátaimon keresztül Isten meggyőző és megkerülhetetlen valósággá tette az evangéliumot.

Mason Jones

www.thegospelcoalition.org/article/doctrine-exclusivity-christian/

Mason Jones a Campus Outreach munkatársa, jelenleg épp arra készül, hogy részt vegyen egy új szolgálat megalapításában Nyugat-Michiganban. Az Eastern Illinois Egyetemen végzett 2022-ben, ahol főszakon filozófiát, mellékszakon informatikát tanult. Az Illinois állambeli Peoriában található Grace Presbiteriánus Egyház tagja.

Küzdelem az élet értelméért III. – Világnézetünk alakítása

David Gooding és John C. Lennox – A/5, 447 oldal

A kötet középpontjában az etika kérdéskörének vizsgálata áll. Kiválóan használható az oktatásban, a feldolgozást esettanulmányok és témakörönként kérdések segítik. Az olvasót nem csak gazdag tényanyag segíti az eligazodásban, hanem a megfogalmazás természetes eleganciája, közérthető nyelvezete is.