Hogyan változtassuk meg a gyülekezetünket?

Pásztorok gyakran kérdezik tőlem: „Hogyan érhetjük el, hogy gyülekezeteink megváltozzanak?” Túl sok lelkipásztor idegenítette már el gyülekezetét, miközben megpróbált változást elérni. Néhányukat el is küldték emiatt.

Mégis fontos, hogy pásztorokként változásra indítsuk gyülekezeteinket, még akkor is, ha ez a fejlődés gyakran nehézségekbe ütközik. Íme, néhány javaslat arra vonatkozóan, hogyan tegyük: tanítsunk, maradjunk és szeressünk.

Tanítsunk a változásért

Először is a gyülekezeteinkre vonatkozó elképzeléseinknek a Bibliából kell származniuk. Ez teszi a szószéket a gyülekezet formálódásának leghatalmasabb eszközévé. Isten Szelleme általában a rendszeres, Szentírás alapú magyarázó igehirdetés által munkálkodik az emberi szívekben.

Imádkozzunk, hogy az igehirdetésen keresztül Isten megtanítsa a gyülekezetünknek, miben kell változnia! Meglepő, hogy mi, lelkipásztorok milyen gyakran akarjuk megoldani a problémákat, mielőtt még időt szánnánk arra, hogy elmagyarázzuk azok mibenlétét!

Túl sok lelkipásztor próbálja erőltetni a változást a gyülekezetében – gyakran azzal védekezve, hogy ez a vezető feladata –, holott inkább a gyülekezet tanítására kellene törekednie. Testvérek, nekünk a ránk bízott juhokat táplálnunk kell, nem pedig ostoroznunk! Inkább tanítsuk őket!

Ha az általunk elképzelt változás helyes is, még mindig ott van a kérdés, hogy megfelelő-e az időzítés. Az, hogy helyes, nem jogosít fel az azonnali cselekvésre, és ez elvezet a következő ponthoz.

Maradni a változásért

A munkahelyeken és otthonainkban is eltűnőben van az egy helyhez kötődés gondolata. A fiatalabb generációk számára a követendő modell nem egy előre belátható „ranglétra”, gondosan behatárolt utakkal, hanem inkább a világháló mozaikja, ahol az alternatívák és a lehetőségek végtelennek tűnnek. Arra tanítanak bennünket, hogy értékeljük az eltérő tapasztalatokat, úgy gondolva rájuk, mint amelyek gazdagítják egymást.

Nekünk, pásztoroknak más modellt kell felállítanunk a gyülekezeteinkben. Arra kell tanítanunk, hogy az elkötelezettség jó dolog, legyen szó akár a házasságunkról, a családunkról, a barátainkról, a hitünkről, a gyülekezetünkről és a szomszédságunkról. Az ilyen hosszabb távú elkötelezettségek fényében (nem hónapokban, hanem évtizedekben gondolkodva) segíthetünk gyülekezeteinknek megtalálni a helyes prioritásokat.

Pásztorként a legnagyobb hatást a gyülekezetünkre nem az erőteljes személyiségünk, hanem az évekig tartó hűséges, türelmes tanítás révén tudjuk kifejteni. Azok a változások, melyek idén nem következnek be, talán jövőre, vagy tíz év múlva jönnek el.

Arra kell tanítanunk, hogy az elkötelezettség jó dolog, legyen szó akár a házasságunkról, a családunkról, a barátainkról, a hitünkről, a gyülekezetünkről és a szomszédságunkról.

Ennek érdekében bölcsen válasszuk meg a csatáinkat, gondosan rangsorolva az egyik szükséges változást a másikkal szemben. A változások közül melyikre van most a legnagyobb szükség? Melyik várhat? Általánosságban elmondható, hogy a pásztoroknak meg kell tanulniuk az érett, hosszú távú gondolkodásmódot.

A hosszú távú pásztori szolgálat a vezetőt is segíti. Megakadályozza, hogy egy zsáknyi recepttel érkezzen, két-három évig tegye a dolgát, aztán továbbálljon. Általánosságban is igaz, hogy minél tovább maradunk egy helyen, annál hitelesebbnek kell lennünk – ez jót tesz a saját lelkünknek és azoknak is, akiket szolgálunk.

A változás kulcsa az, hogy elég sokáig maradjunk egy gyülekezetben ahhoz, hogy tanítsuk a gyülekezetet. Ha nem tervezed, hogy maradsz, akkor légy óvatos, mielőtt belekezdesz valamibe, amit a következőnek kell majd befejeznie. Ne hagyd ott a gyülekezetet megkeményedve veled vagy az utódoddal, vagy akár magával a változással szemben!

Fiatal lelkészhallgatóként három cambridge-i anglikán lelkészt vettem példaképemül. Mindegyiküknek hosszú éveken át tartó, kulcsfontosságú helyeken volt igehirdetői szolgálata: Richard Sibbes (Cambridge-ben és Londonban 30 évig), Charles Simeon (Cambridge-ben több mint 50 évig) és John Stott (Londonban több mint 50 évig). Isten kegyelméből mindhárom férfi építette a gyülekezetet, amelyben szolgáltak, és hosszan tartó hűségükkel hatottak a felnövekvő lelkészgenerációkra.

A szeretet erejével a változásért

Ahhoz, hogy a helyes változásokat felismerjük, tanítsunk róluk, illetve elég sokáig maradjunk egy helyen a változás előmozdítása érdekében, szeretni kell. Szeretned kell az Urat, és szeretned kell az embereket, akiket rád bízott.

Római Kelemen azt mondta: „Krisztus az alázatos szívűeké, és nem azoké, akik a juhai fölé akarják magukat emelni”. A szeretetből fakad az a türelmes gondoskodás, mely újra és újra Isten Igéje felé fordítja a gyülekezetet.

Jonathan Edwards nem volt kevésbé hűséges lelkipásztor, mert a gyülekezete elutasította őt[1]. Néhányunknak rövid és hűséges volt a pásztori működése. De most nem ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk. Ezzel a rövid írással csupán megpróbáltam összegyűjteni néhány gondolatot arról, hogy tanítással, hűséges magatartással és szeretettel hogyan vezethetjük a gyülekezeteket a bibliai változás felé.

Mark Dever / 9marks.org

---

[1] Edwards azért került szembe a gyülekezetével, mert arra a meggyőződésre jutott, hogy csak a megtért, hitvalló tagok vehetnek részt az úrvacsorán, nem elég az ismeret és a jó erkölcs. (Szerk)