Jaj, ne! A fiatal srác fog prédikálni!
Az elmúlt években sok energiát fektettél abba, hogy nem hívő szomszédodat megnyerd. Bár szívesen tölti veled az idejét, mély ellenállást tanúsít a keresztyénséggel szemben. Meghívtad már a gyülekezetbe a karácsony istentiszteletre, de ő visszautasította. Meghívtad húsvétkor, de arra is nemet mondott. Meghívtad a gyerekeit az otthoni gyerekklubba, de ő azt mondta rá, hogy „agymosó tábor”. Így amikor válságba kerül az élete, és beleegyezik, hogy a héten elmegy veled a gyülekezetbe, te majdnem leesel a székről.
Teljes izgalomban vagy, amikor találkoztok a bejáratnál, elviszitek a gyerekeit a gyermekórára, majd helyet keresel neki. Amikor kinyitod az értesítőt, meglátod, hogy a kedvenc igehirdetőd – akiről folyton mesélsz a szomszédodnak, akinek olyan lenyűgöző betekintése van az emberi szívbe és a kortárs kultúrába, aki melegséggel és világossággal tárja fel a Szentírás mélységeit, gazdagságát és jelentőségét – szabadságon van.
Jaj, ne! A fiatal srác fog prédikálni.
Az összes nap közül éppen ma! Természetesen örülsz, hogy a vezető lelkipásztor pihenőt kapott, és örülsz, hogy az ifjúsági vezetőnek lehetősége nyílik a növekedésre és a fejlődésre, de miért pont ma? Miért akkor, amikor a gyülekezetnek a legjobb formáját kell hoznia? Miért akkor, amikor a szomszédod örökkévaló sorsa a tét? Nem tudna ez az fiatal srác tovább gyakorolni lent a tinédzserekkel?
Időnként mindannyian így érzünk. Látjuk, milyen ellentét feszül a következő generáció vezetőinek képzése és a mai minőségi szolgálat sürgető szüksége között. Miért döntenek tehát úgy a pásztorok, hogy megosztják fiatalabb, kevésbé tapasztalt férfitársaikkal a szószéket?
A feszültség
Mindannyian érezzük a feszültséget a ma és a holnap szükségletei között. Élesen érezzük, mert a mai igények sürgetőek, és tudjuk, hogy egy 25 éves, frissen az iskolából kikerült fiatal nem fog olyan képességgel, tekintéllyel és élettapasztalattal prédikálni, mint egy tapasztalt prédikátor. A fiatal srác nyelve talán összeakad beszéd közben az úrvacsora alatt. Lehet, hogy rosszul ítéli meg a bemerítőmedence hosszát, és majdnem beveri valakinek a fejét az oldalába (oké, ez én voltam). Ha végre sikerül elérnünk, hogy nem hívő szomszédjaink eljöjjenek az istentiszteletre, és ekkor egy gyereket fedezünk fel a szószéken – na, ez nagyon elkeserítő tud lenni.
„Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben. Amíg megérkezem, legyen gondod a Szentírás felolvasására, az igehirdetésre, a tanításra. Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével. Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.”
(1Tim 4,12-16)
Pál hatalmas felelősséget ruház Timóteusra az efézusi gyülekezetben, és azt mondja neki, hogy ne bújjon fiatalsága mögé. Szüksége van Timóteusnak a fejlődésre? Feltétlenül. Mindenki előtt nyilvánvalóvá kell lennie előrehaladásának, miközben szorgalmasan gondozza igehirdetői ajándékát. Ez azt jelenti, hogy Timóteusnak fejlődnie kell, de ez nem adott okot Pálnak arra, hogy addig is visszatartsa a szolgálattól. Pál inkább azt parancsolta Timóteusnak, hogy a legnagyobb fedhetetlenséggel szentelje oda magát az Ige olvasásának, prédikálásának és tanításának.
Timóteus életmódjának és az igei tanítás hangsúlyozásával Pál elsődlegesen oda irányítja a figyelmet, ahová kell – a hűségre, nem pedig a hozzáértésre vagy a tapasztalatra.
Három ok, amiért szükséges, hogy fiatal vezetőket képezzünk ki
Miért engedjük tehát, hogy tapasztalatlanságuk és kiforratlan ajándékaik ellenére a fiatal vezetők szolgáljanak?
1. Ezzel biztosítjuk a munka folytatását.
Timóteus életmódjának és az igei tanítás hangsúlyozásával Pál elsődlegesen oda irányítja a figyelmet, ahová kell – a hűségre, nem pedig a hozzáértésre vagy a tapasztalatra.
Bolond ember az, aki a rövid távú előrehaladást választja a hosszú távú győzelem helyett, aki a háborút elveszíti egy csata megnyeréséért. Miért ragaszkodnak a légiutas-kísérők ahhoz, hogy előbb a saját oxigénmaszkunkat vegyük fel, mielőtt segítenénk a körülöttünk lévőknek? Mert ezzel tudjuk biztosítani azt, hogy képesek leszünk odaadni egy másikat a rászorulónak! Ha megtagadjuk a lehetőségeket a fiatal vezetőktől, azzal talán pillanatnyilag több embernek segítünk, de ezzel gyorsan megcsapoljuk a gyülekezet hosszútávú munkájának oxigénkészletét.
A középkori katedrálisok építésekor az európai városok először erdőt telepítettek. Tudták, hogy a következő generációnak szüksége lesz fára az építkezés folytatásához. Ha hagyjuk, hogy a fiatalok prédikáljanak, erdőt ültetünk a holnap számára.
2. Ezzel megmutatjuk, hogy bízunk Isten szuverenitásában.
Isten előre ismeri a jövendőt (Ézs 46,10). Ő pontosan tudja, hogy a szomszédunk mikor fog részt venni az istentiszteleten, és tudja, hogy ki fog prédikálni aznap. Semmi sem hiúsíthatja meg a terveit. Igen, cselekedjünk bölcsen – például azáltal, hogy a fiatal igehirdető előbb prédikáljon a munkatársaknak, hogy azok javaslatokat tehessenek neki –, de mindezt abban a bizalomban tegyük, hogy Isten irányít.
3. Ezzel jelezzük, hogy tisztában vagyunk vele, miben van a hatalom.
Isten Igéje olvasásának és prédikálásának szenteljük magunkat, mert nem ügyes szófordulatok által születünk újjá, hanem Isten élő és maradandó Igéje által (1Pt 1,23). Az evangélium Isten ereje minden hívő üdvösségére (Róm 1,16).
Bár szívesen hallgatunk olyan prédikátorokat, akik John Piper szenvedélyével vagy Tim Keller műveltségével rendelkeznek, ezek a tulajdonságok nem szükségesek az üdvösséghez. Legyünk biztosak benne: végtelenül nagyobb erő van abban, ha egy fiatalember – még ha tétován is – Isten Igéjét olvassa Isten népének, mint a legzseniálisabb TED-előadásban.
Azért képezzük a vezetők következő generációját, mert azt akarjuk, hogy a munka az elkövetkező generációk számára is folytatódjon, és bízunk Istenben, hogy Ő előbbre fogja vinni országát az Ő hatalmas Igéjének hűséges prédikálása által, függetlenül attól, hogy ki áll a szószéken.
Brandon Cooper
Brandon Cooper (MDiv, Trinity Evangelical Divinity School) az Illinois állambeli Elmhurstben található Cityview Community Church vezető pásztoraként szolgál. A Word to the Wise: Lessons from Proverbs for Young Adults (Deep River Books, 2010) (Egy szó a bölcseknek – Tanulságok a Példabeszédekből fiatal felnőtteknek) című könyv szerzője. Brandon alapította a Follow After Ministries-t, hogy egyének és gyülekezetek olyan tanítványokat neveljenek, akik szenvedélyesen elkötelezik magukat Krisztus követése mellett. Feleségével, Amyvel öt gyermekük van.
www.thegospelcoalition.org/article/youth-guy-preaching/
Collin Hansen, Jonathan Leeman – A/5, 128 oldal
A gyülekezet újrafelfedezése című könyvben Collin Hansen és Jonathan Leeman arról írnak, hogy miért alapvető fontosságú a gyülekezet a hívők számára és Isten missziójában. Bibliai hivatkozásokon és személyes történeteken keresztül mutatják meg az olvasóknak Isten valódi szándékát a közösségi összejövetelekkel kapcsolatban: szellemileg megerősíteni a tagokat, egyénként és Krisztus Testeként egyaránt. A gyakori gyülekezetváltás és az élőben közvetített istentiszteletek korában újra fel kell fedeznünk, hogy a gyülekezet jövője miért azon múlik, hogy a hívők rendszeresen összegyűlnek-e Isten családjaként.
