Kedves szülők, járjatok gyülekezetbe!

Kedves szülők, járjatok gyülekezetbe!

Egy sikeres vállalkozás életében számos érdek és igény ütközik, amelyek emésztik a vállalat idejét és forrásait. Vajon mi alapján dönti el az igazgató, hogy mely lehetőségek élvezzenek elsőbbséget? Ugyanez a kérdés merül fel a hívő szülők esetében is. Rengeteg forrás áll rendelkezésünkre a gyermekeink tanításához: különféle gyermekáhítatok, hittankönyvek vagy családi áhítathoz készült vezérfonalak. A szülők tanácstalanul állnak a sok jó lehetőség láttán. Vajon melyikkel is kezdjük?

Én azt mondom: kezdjük azzal, hogy gyülekezetbe járunk. Az igaz, hogy fontos a gyerekekkel együtt Bibliát olvasni és imádkozni. Tartsunk családi áhítatot! Használjunk vezérfonalat! Ezek mind kiváló lehetőségek. De ha csak egyetlen módszert választhatnátok, akkor én azt tanácsolom, hogy járjatok gyülekezetbe. Legyen ez a legfontosabb a családod számára! Semmi más nem hat olyan pozitívan a gyermekeidre, mint az, hogy heti rendszerességgel elmentek a gyülekezetbe.

A közös istentisztelet megadja az élet alaphangját

Az egyik szülő a gyülekezetünkből egyszer az alábbi meglepő kijelentést tette: „A közös istentiszteleten való részvétel elengedhetetlen a családom számára. Ez a családi életünk középpontja.” Jól ismerem ezt a családot. Rendszeresen tartanak áhítatot családi körben. Ez az édesapa mégis azt állította, hogy a gyülekezeti istentiszteleten való részvétel az első és legfontosabb dolog a családja életében. Miért?

Életünk középpontjában Isten áll. A közös istentiszteleten ez mutatkozik meg.

Ennek az édesapának a gondolkodásmódja összhangban van a Szentírással, amely szintén előtérbe helyezi a közösségi istentiszteletet. Életünk középpontjában Isten áll. A közös istentiszteleten ez mutatkozik meg. Isten kegyelme árad ránk az Igén, az úrvacsorán és az imádságon keresztül. Isten kegyelmét dicséretben, hálaadásban és szeretetben köszönjük meg. Közösségben lehetünk Ővele az Igén keresztül és az Ő kegyelme által. Neki szolgálunk, Őt imádjuk, és a közösségen keresztül növekszik az életünk. Ily módon tehát a közös istentisztelet tulajdonképpen nem más, mint a teljes keresztyén élet kivonatolt, sűrített formában.

Isten megparancsolja népének, hogy heti rendszerességgel jöjjenek össze (5Móz 5,12; Zsid 10,25). Ez nem választás és nem is kedv kérdése, ebben Isten felénk való irgalma mutatkozik meg. Ő tudja, milyen hasznos életünkre nézve a közösség. Istennek ugyan nincs szüksége arra, hogy mi istentiszteletet tartsunk, nekünk viszont nagy szükségünk van arra, hogy a közösség által az életünk az Úrra összpontosuljon és köré rendeződjön.

Nehéz eljutni gyülekezetbe, de épp ez a lényeg

Képtelenség felkészülni arra a kínlódásra, amit a kis gyerekek vasárnap reggeli elkészítése jelent. Nem tudom pontosan, hogy ez vajon szellemi harc-e vagy egyfajta hétvégi csapás inkább, de a gyerekek felöltöztetése és autóba tuszkolása hatalmas kihívást jelent. A tizenéves fiatalok esetében is vannak olyan napok, amikor teljes ellenállást tanúsítanak szinte minden felvetésünkre. Gyülekezetbe eljutni igen nehéz feladat. De részben ettől lesz értékes a rendszeres vasárnapi gyülekezeti megjelenésünk. Hasonlít ez a hívő ember mindennapi küzdelmére, ahogyan Krisztussal való személyes kapcsolatát igyekszik megélni.  

Az Úrral való mindennapi közösség és szolgálat céltudatosságot és átgondolt szemléletmódot igényel. Nem könnyű reggel felkelni és Bibliát olvasni, imádkozni. Fájdalmak és szomorúság közepette küzdelmesebb lehet Istent magasztalni. Konfliktusok kezelése, az azt követő megbánás és megbékélés elérése mind erőfeszítést, céltudatosságot és türelmet kíván. De legyenek ezek a törekvések bármily nehezek is, végül életet és békét hoznak magukkal életünkbe. Ha tudatosan erőfeszítéseket teszünk azért, hogy heti rendszerességgel járjunk gyülekezetbe, az olyan példát állít gyermekeink elé, ami megerősíti őket abban, hogy a teljes és gyümölcsöző hívő élethez tudatosság és kitartás szükséges. 

Mutassunk példát abban, hogy rendíthetetlenül ragaszkodunk a vasárnapi istentisztelethez

Gyerekkoromban minden egyes héten mentünk gyülekezetbe, még a vakáció ideje alatt is. Gyakran panaszkodtam emiatt (bár a fánk, amit a vasárnapi iskolában kaptunk, finom volt). Kérdeztem is apámtól: „Mi volna, ha egyszer nem mennénk?” Erre a kérdésre az én régimódi édesapám durva déli hanghordozással mindig így válaszolt: „Fiam, kapunk Istentől 7 napot egy héten. Egy délelőttöt igazán odaáldozhatunk Neki.” Az egyetlen otthoni „vallásos” gyakorlat nálunk az étkezés előtti imádság volt. Mindazonáltal édesapám alapelve és rendszeres gyülekezeti jelenlétünk nagy hatást gyakorolt életemre.

Ha tudatosan erőfeszítéseket teszünk azért, hogy heti rendszerességgel járjunk gyülekezetbe, az példát állít gyermekeink elé.

Mire egyetemista lettem, ez a minta már mélyen bevésődött az életembe. Általában én voltam az egyetlen a kollégiumban, aki vasárnap gyülekezetbe járt, mégis felkeltem és elmentem. Amikor elutaztam, vagy valami más miatt kimaradt a vasárnap délelőtti alkalom, akkor egy esti egyetemi istentiszteleten vettem részt.

Fontos igazságokat láttam meg abban, hogy a családom hűségesen járt gyülekezetbe: az élet középpontjában Isten áll, Aki méltó a dicséretre és imádatra. A hívő élet áldozathozatalt és fegyelmet kíván meg. Édesapámmal ritkán beszélgettünk szellemi kérdésekről, talán nem is rendelkezett az ilyesfajta beszélgetésekhez szükséges szókinccsel. A hívő életet azonban szépen bemutatta számomra különösen azáltal, hogy rendíthetetlen hűséggel járt gyülekezetbe vasárnapról vasárnapra.

Ha alkalmatlannak érzed magad arra, hogy gyermekeid szellemi vezetője légy, akkor csak járj gyülekezetbe! Ha túl bonyolultnak tűnik keresztyén nevelési elveket követni tudatosan, akkor járj gyülekezetbe! Ha túl sok vasárnapot kihagytál, akkor kezdj el mostantól járni! S ha ez végtelenül nehéznek tűnik, kérd Isten kegyelmét, hogy váljon ez állandó gyakorlattá a családod életében! A hűséges gyülekezeti részvétel maradandó hatást gyakorolhat a gyermekeidre.

Cameron Cole

www.thegospelcoalition.org/article/parents-go-church/



A gyülekezet újrafelfedezése

Collin Hansen, Jonathan Leeman – A/5, 128 oldal

A gyülekezet újrafelfedezése című könyvben Collin Hansen és Jonathan Leeman arról írnak, hogy miért alapvető fontosságú a gyülekezet a hívők számára és Isten missziójában. Bibliai hivatkozásokon és személyes történeteken keresztül mutatják meg az olvasóknak Isten valódi szándékát a közösségi összejövetelekkel kapcsolatban.


Share this post