Ki választja a vezetőt? – Isten szuverenitása és az ember felelőssége

Vezetők nevelése – Bob Deffinbaugh sorozatának ötödik része

Vezetők nevelése című sorozatának utolsó részében Bob Deffinbaugh a vezetők kiválasztására és tanítására vonatkozó felelősségünk, valamint Isten szuverén döntése közötti feszültséggel foglalkozik, melynek következtében férfiakat támaszt magának a szolgálatra – néha olyanokat, akikre nem is számítanánk.

„Fel kell ismernünk, hogy Isten döntései és a mi döntéseink nem mindig azonosak” – mondja Bob. Amikor ez megtörténik, „akkor Isten választása mellett kell döntenünk”.

A Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy az emberi felelősség nagy szerepet játszik a vezetők nevelésében:

• Az Ószövetségben Salamon király a Példabeszédek könyvét azoknak a gyermekeknek írta, akiket királyi rangra készítettek fel. A bölcs mondások az ő tanácsai a „kis hercegeknek és hercegnőknek”, akikből egykor vezetők lesznek. Salamon felelősséget vállalt azért, hogy felkészítse őket jövőbeli szerepükre.
• Az Újszövetség arra utasítja a vezetőket, hogy keressék meg a meghatározott adottságokkal és vezetői potenciállal rendelkező embereket, és segítsék őket ezen adottságok kibontakoztatásában. Pál azt mondja Timóteusnak: „…amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek” (2Tim 2,2). Timóteus felelőssége volt, hogy olyan embereket keressen, akik a jó vezető tulajdonságaival rendelkeznek.

Az ilyen férfiak keresése közben azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk Isten szuverenitását. Ő néha olyan embereket támaszt, akikről soha nem gondoltuk volna, hogy jó vezetők lesznek.

Dávid király és Pál apostol példája

Dávid idejében Saul egy fejjel magasabb volt, mint az emberek Izráelben, ő volt a legkézenfekvőbb választás a királyi címre. Izráel királyaként neki kellett volna megölnie Góliátot. Mégis Dávid volt az, aki előlépett – az a Dávid, aki nem is volt ott, amikor a testvéreit előhívták, mert még csak nem is gondolták, hogy ő lehet a következő királyjelölt. Amikor Góliát Isten nevét káromolta, Dávid annyira meg volt győződve Isten szuverenitásáról, hogy gyengébb ellenfélként is kiállt az óriás ellen, mert tudta, hogy hatalmas Istent szolgál.

Dávid nem az a király volt, akit bárki várt volna. „Isten volt az, aki szuverén módon kiválasztotta Dávidot, amikor senki más nem tette volna, és Dávid volt az, aki előlépett, amikor senki más nem tette volna, mert hitt a szuverén Istenben, aki képes volt játszi könnyedséggel végezni még egy olyan emberrel is, mint Góliát” – magyarázza Bob.

Hasonlóképpen, Pál apostol megtérése előtti napjaiban senki sem gondolta volna legmerészebb álmaiban sem, hogy az általuk ismert félelmetes Saul valaha is Krisztus-hívővé válik, nemhogy a keresztyénség történetének egyik legnagyobb vezetőjévé. De Istennek terve volt, és a korai gyülekezetnek tudomásul kellett vennie Isten szuverén választását.

Isten hív téged?

Szolgálata elején J. Oswald Sanders új-zélandi keresztyén vezetőt és írót felkérték, hogy vállaljon jelentős vezetői felelősséget, de ő az ajánlatot legalább kétszer visszautasította. Idővel azonban felismerte, hogy Isten szuverén módon vezetővé emeli őt ezen a területen, és végül elfogadta ezt a feladatot.

Ismerjük fel mi is Isten szuverenitását azokban a szerepekben, amelyekre elhív bennünket, és azokban az emberekben, akiknek a felkészítésére hív bennünket!

Bob Deffinbaugh

BiblicalEldership.com

Biblikus gyülekezetvezetés

Alexander Strauch – B5, 472 oldal

Ez a könyv egy merész felhívás saját gyülekezeti struktúránk átgondolására, és a gyülekezetvezetés egyszerű újszövetségi formájához való visszatérésre. Strauch évszázadok tradícióit vizsgálja felül, és rávilágít arra, hogy mit tanít a Biblia. Kezdve azzal, hogy bemutatja a gyülekezetvezetés négy fő szerepét (vezetés, táplálás, gondoskodás és védelem) feltárja a presbitérium működésének a jelentőségét, a szükséges jellemvonásokat, egymással való kapcsolatukat, stb.