Kiáltvány a rendszeres gyülekezetbe járás mellett

A szerkesztő megjegyzése: Az alábbiakban a Del Ray Baptista Gyülekezet (Alexandria, VA, USA) elöljáróinak nyilatkozata olvasható. Nemrégiben kezdtek el kiadni ún. „Pásztori tanulmányokat”, hogy segítsenek gyülekezetüknek helyesen gondolkodni a közösség életét érintő fontos bibliai témákról. Ezt az első nyilatkozatot azért dolgozták ki, hogy megfogalmazzanak egy iránymutatást arról, hogy mit jelent rendszeresen részt venni a heti istentiszteleti alkalmakon.

A hívők – a gyülekezeti élet újszövetségi mintája alapján – a hét első napján összegyűlnek, hogy imádják és szolgálják az Urat, és rendszeresen az Úr asztalához járuljanak, hogy megemlékezzenek értük vállalt haláláról (1Kor 11, 16,2; Zsid 10,24-26). Ezzel a kialakult szokással összhangban a Del Ray Baptista Gyülekezet (DRBC) tagjai önként vállalják, hogy rendszeresen részt vesznek a gyülekezet istentiszteletein, mely felelősség és kiváltság világosan rögzítve van a baptista gyülekezetek közös nyilatkozatában és a DRBC alapszabályában és működési szabályzatában egyaránt. A hűséges gyülekezetbe járás nem üdvözít, és nem is szolgál a szellemi nagyság mércéjeként másokkal szemben. Azonban tükrözi az evangélium, a gyülekezeti közösség jóléte és a szellemi egészsége iránti egyre mélyülő elkötelezettséget.

Ez az elkötelezettség a mi értelmezésünkben azt jelenti, hogy a tagok mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél több vasárnap jelen legyenek az istentiszteleten és szolgáljanak. Azt is jelenti, hogy a tagok bátorítják egymást ebben a kivételes lehetőségben, és tagsági kötelezettségük részeként elvárják és üdvözlik a szellemi számonkérhetőséget. Természetesen elismerjük, hogy egyes tagok elkerülhetetlen okok miatt – például kötelező katonai szolgálat, tanulás vagy hosszan tartó betegség miatt – nem tudnak eleget tenni ezen kötelezettségüknek. Eltekintve azonban ezektől a körülményektől, úgy véljük, hogy minden olyan tag, aki elhanyagolja az istentiszteleteinken és alkalmainkon való rendszeres részvételt, figyelmen kívül hagyja a Szentírást és a DRBC tagság követelményeit, beleértve a gyülekezetek közös nyilatkozatát valamint alapszabályunk és a működési szabályzatunk 3.3.1. szakaszát^[1].

A hűséges gyülekezetbe járással megtiszteljük Krisztust és építjük az Ő Gyülekezetét. A távolmaradás azonban az ellenkező hatást váltja ki. Leértékeli az Ő nevét, és sokféle módon és sokféle okból árt az Ő Gyülekezetének^[2].

1. A hűséges gyülekezetbe járók megerősítik az evangélium erejét és támogatják az evangelizációt, míg a gyülekezetbe nem járók megnehezítik az evangelizációt.

Jézus azt mondta: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,35). Jézus imádkozott tanítványai egységéért, „hogy mindnyájan egyek legyenek…, hogy elhiggye a világ” (Jn 17,21), hogy az Atya elküldte a Fiát a világba. Ahhoz, hogy a világ meglássa szeretetünket és egységünket, rendszeresen össze kell gyűlnünk. Az a keresztyén, aki Krisztus nevét viseli – melyet egy helyi gyülekezet megerősít azzal, hogy tagjának tekinti –, de ő mégis önként úgy dönt, hogy a hívők gyülekezeti közösségétől elkülönülve éli az életét, meglopja Krisztus identitását. Az ilyen ember felvette ugyan Krisztus nevét, de nem azonosul őszintén az Ő Testével, a helyi gyülekezettel. Felelőtlen életet élve megnehezíti az evangelizációt más keresztyének felé, mert gyakran nem úgy él, mint ahogy a keresztyéneknek kellene.

2. A hűséges gyülekezetbe járók erősítik az új hívőket, hogy Krisztus-központú életet éljenek, míg a gyülekezetbe nem járók összezavarják őket.

Az új hívőknek jó példaképekre van szükségük (Csel 18,24-26; 1Kor 11,1; Tit 2,2-6). Ha a nekik tanított tanítás nincs szinkronban a távolmaradók által mutatott modellel, könnyen összezavarodhatnak. A rossz példa elhitetheti velük, hogy valaki úgy is lehet „keresztyén”, hogy kevéssé vagy egyáltalán nem kötődik Krisztus Testéhez. A távolmaradók nemcsak fordított tanúk (lásd az előző pontot), hanem fordított modellek is, mivel figyelmen kívül hagyják a Szentírást, és nem engedelmeskednek számos bibliai igehelynek. A legalapvetőbb módon sem képesek Isten jellemét leképezni, noha azt állítják, hogy az Ő fogadott gyermekei.

3. A hűséges gyülekezetbe járók bátorítják a többi, rendszeres gyülekezetbe járót, míg a gyülekezetbe nem járók eltántorítják őket.

A rendszeres összejövetelek egyik oka a személyes bátorítás. „Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap” (Zsid 10,24-25). Ha egy gyülekezet megengedi, hogy a gyülekezetbe nem járók tagok maradjanak, azzal gyakorlatilag leértékeli a tagság lényegét, ami kellemetlenül érinti és elkedvetleníti a hűséges tagokat.

4. A hűséges gyülekezetbe járók az igazsághoz való ragaszkodásukkal erősítik vezetőiket, míg a gyülekezetbe nem járók aggodalommal töltik el vezetőiket.

A Zsidókhoz írt levél azt mondja: „Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra” (13,17). Ennek az igeversnek a fényében egy hűséges lelkipásztornak vagy elöljárónak felelősséget kell éreznie nyája minden tagjának szellemi állapotáért. Mint egy apa, aki aggódik a fia miatt, aki késő este még nem ért haza, a jó pásztornak sincs nyugta addig, amíg minden juhával el nem számolt. A távolmaradók azonban szinte lehetetlenné teszik ezt a feladatot.

5. A hűséges gyülekezetbe járók abban a helyzetben vannak, hogy képesek buzdítani, bátorítani és helyreigazítani testvéreiket Isten Igéjének megfelelően, míg a gyülekezetbe nem járók nincsenek ebben a helyzetben.

Távollétük miatt a gyülekezetbe nem járók nem tudhatják, hogy gyülekezeti közösség többi tagját mikor és miként terheli bűn vagy szenvedés. Ha viszont a gyülekezeti tagok jelen vannak és elkötelezettek egymás iránt, akkor szeretettel tudják szembesíteni egymást az igazsággal, ahogyan arra Uruk Pál apostol által buzdította őket: „hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől Őhozzá, aki a fej, a Krisztus, akiből az egész Test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a Test növekedését, hogy épüljön szeretetben” (Ef 4,15-16).

6. A hűséges gyülekezetbe járók folyamatosan növekedni fognak üdvösségük szempontjából, míg a gyülekezetbe nem járók nem fognak.

„…mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre” (1Pét 2,2). Isten bizonyos eszközöket jelölt ki, amelyek segítségével a keresztyének növekedhetnek hitükben, ezért ezen eszközök figyelmen kívül hagyása elfojtja a szellemi egészséget és növekedést. Prédikációt hallgatni Isten Igéjéről, közösen énekelni Isten Igéjéről az istentiszteleten és szolgálni Krisztus Testének Isten Igéje szerint csak néhány példa azokra a kegyelmi ajándékokra, melyek megszentelődésünkre adattak. Ezek elsősorban azok számára állnak rendelkezésre, akik hűségesen összegyűlnek a gyülekezetben.

7. A hűséges gyülekezetbe járók segítséget kapnak, hogy kitartsanak a hitben, míg a gyülekezetbe nem járók – ennek hiányában – lelküket veszélyeztetik.

Bár igaz, hogy egyedül kegyelemből, egyedül a Krisztusba vetett hit által üdvözülünk, egyúttal az is igaz, hogy Isten a helyi gyülekezetet használja arra, hogy segítsen kitartani az üdvözítő hitben. A Zsidókhoz írt levélben azt találjuk, hogy Isten a többi hívő szellemi megerősítésén keresztül óv meg minket a hitehagyástól (Zsid 3,12-14; 10,19-31, 12,25-13,17). Ahogyan az előző pontokban is világossá vált, szükségünk van más hívőkre, hogy segítsenek nekünk a bűn ellen harcolni és Jézust követni. Ez azt jelenti, hogy bár a gyülekezetbe járással senki nem érdemli ki az üdvösséget, de Isten felhasználja a helyi közösséget arra, hogy segítsen kitartani a hitben és végül belépni a végső nyugalomba, amely Krisztusban lett biztosítva számunkra (Zsid 4,6-16).

Ezek az kérdések aggodalommal töltik el a DRBC véneit, ahogyan az egész Gyülekezetet is aggodalommal kellene eltölteniük. Isten arra hívott el bennünket, hogy szeressük egymást. A Szentírás kötelez bennünket arra, hogy gondoskodjunk egymásról, ezáltal biztosítva, hogy teljesítjük az Úr és egymás iránti kötelezettségeinket (Gal 6,1-2; 1Tessz 5,11; Zsid 3,2-13). Azért tesszük ezt, mert Isten kegyelméből komolyan törődünk az Úr dicsőségével és egymás szellemi jólétével.

Mindezen okok miatt nem nézhetjük tétlenül, ha egy tag nem jár rendszeresen a gyülekezetbe (1Pét 5,1-3). Egy ilyen helyzetben a gyülekezet élén álló elöljárók először érdeklődnek az illető személy állapotáról, és ha szükséges, bátorítják, hogy tartsa tiszteletben az istentiszteletek látogatásával kapcsolatos felelősségét. Ha a tag nem válaszol a vének érdeklődésére, vagy nem ad megfelelő magyarázatot a távolmaradásra, akkor követjük az Úr Jézus parancsát, ahogyan az a DRBC irányadó dokumentumaiban is szerepel, és a gyülekezet elé terjesztjük a tagot, hogy egyházfegyelmi eljárás keretében eltávolítsuk tagságából (Mt 18,15-18).

Aláírták:

A DRBC vénjei

Garrett Kell

www.9marks.org

Krisztus és a Gyülekezete

William MacDonald – zsebkönyv, 128 oldal

A könyv az újszövetségi gyülekezet alapelveit mutatja be.

[1] A DRBC alapszabályának és működési szabályzatának megfogalmazása a fent felsorolt szentírási irányelveken alapul, amelyek alapját képezik annak, ahogyan mi gyülekezetként következetesen gyakoroljuk a gyülekezeti tagságot. E célból a 3.3.1. szakasz kimondja, hogy: „a tagsággal járó kötelezettségekkel összhangban minden tagnak vannak kiváltságai, egyúttal elvárható tőle, hogy részt vegyen a gyülekezet szolgálatában és életében, hozzájáruljon ahhoz azáltal, hogy rendszeresen részt vesz az úrvacsorai összejöveteleken; hűségesen él a bemerítés és az úrvacsora szentségével; aláveti magát a gyülekezeti fegyelmezésnek és tanításnak; és részt vesz és szavaz minden olyan ügyben, amelyet a gyülekezet taggyűlésein szavazásra bocsátanak.” Lásd Del Ray Baptista Gyülekezet alapszabálya és működési szabályzata, 3.3.1. szakasz (A tagsággal járó kötelezettségek és kiváltságok) (2013. augusztus 11.).

[2] Számos szerző és lelkipásztor foglalkozott már a távolmaradás veszélyeinek szentírási alapjaival, de a legvilágosabb és legtömörebb anyagokat Mark Dever és Matt Schmucker lelkipásztorok készítettek, akiknek írásos munkái adták az alapját ennek a nyilatkozatnak az elkészítéséhez. Lásd pl. Mark Dever: A gyülekezeti tagság bibliai értelmezése, in: 9 Marks of a Healthy Church. (Wheaton, IL: Crossway, 2004), 147-66; Matt Schmucker: Miért kell fegyelmezni azokat a tagokat, akik következetesen nem járnak a gyülekezetbe? (9Marks, 2010).