Öt indok, amiért kisgyermekkel is érdemes gyülekezetbe járni

Öt indok, amiért kisgyermekkel is érdemes gyülekezetbe járni

Ha kisgyerekeid vannak, egy dolgot biztosan tudok rólad: fáradt vagy. Valószínűleg már hetek vagy akár évek óta nem aludtad ki magad, a gyülekezetbe járásnak már a gondolata is fárasztónak, csüggesztőnek és kivitelezhetetlennek tűnik. Végül, amikor mindezek ellenére vasárnap mégis elvonszolod kimerült családodat, a gyerekek nem maradnak egy helyben, te nem hallod az istentiszteletet. Az egész annyira nehéz! Így tehát minden vasárnap reggel görccsel a gyomrodban ébredsz. Maradjunk vagy menjünk? És a veszély az, hogy nem mentek.
Elszomorít, ha azokra a szenvedő szülőkre gondolok, akik azért nem járnak tovább gyülekezetbe, mert túlságosan nehéz nekik. Nemcsak nektek, hanem a gyerekeitek számára is létfontosságú azonban, hogy túltedd magadat a kimerültségen, és a rangsorban előre helyezd a gyülekezetet. Megértem, hidd el, én is voltam ebben a helyzetben. Több, mint tíz évig jártam gyülekezetbe kialvatlan állapotban. A legkisebb gyermekünk, aki most 4 éves, életében jóformán egy éjszakát sem aludt végig. A gyerekeim között vannak olyanok, akik szoronganak az édesanyától való leválás miatt, emiatt nem tudjuk a gyermek istentiszteleten egyedül hagyni őket. Nem emlékszem olyan időszakra, amikor az elejétől a végéig végighallgattam egy istentiszteletet. A szenvedés nagyon is valóságos a számomra minden héten. Az otthon maradás gondolata minden vasárnap megfordul a fejemben, mert fáradt vagyok, nagyon fáradt, és így könnyebb lenne. Bár lelkész feleség vagyok és misszionárius, mégis sokszor inkább maradnék otthon pizsamában, miközben palacsintát reggelizek. És mégis tudom, mennyire fontos mindannyiunk számára, hogy elmenjünk.
Íme, öt indok:

1. Nemcsak magatok miatt mentek.

Amikor szülővé válunk, többé nem csupán magunknak élünk. Szülőként többé nem csupán magatokért mentek a gyülekezetbe, hanem a gyerekeitek miatt is. Ha hiányzik belőlem az erő, hogy elinduljak, akkor megteszem az ő érdekükben. Milyen üzenetet közvetítek feléjük azzal, ha otthon maradok? Azt, hogy a gyülekezet nem fontos, nem elsődleges, hogy fáradtnak lenni azt jelenti, Isten népe nem éri meg az erőfeszítést.
Hadd tisztázzak valamit: a gyülekezetbe járás önmagában nem tesz sem engem, sem a gyerekeimet keresztyénné. De a gyülekezetbe járás erősít minket, bátorítja a többieket, mivel bevisz Isten népének jelenlétébe. Ez pedig megfizethetetlen. A rendszeres heti részvétel fejleszti a családi szokásrendet, melyet remélhetőleg továbbfolytatnak majd gyerekeink is, amikor felnőnek. Minden, amit teszünk, üzenettel bír a gyerekeink számára. Gyülekezetbe járni hétről hétre ezzel az egyszerű üzenettel bír: Isten az első ebben a családban.

2. A gyülekezet több, mint a vasárnapi istentisztelet.

„Úgysem hallom az igehirdetést. Akkor mi értelme?” Talán hallottad vagy te magad is hangoztattad már ezt a kifogást. Bár a gyülekezetbe járás nagyobbik részét teszi ki az igehirdetés, de nem az egyedüli részét. Életed ezen időszakában nem biztos, hogy túl sok igehirdetést tudsz végighallgatni. Ez tényleg nem könnyű, de Isten Igéje hatalmas! Még a leharcolt elmébe is képes behatolni.
És más jó indok is van a gyülekezetbe járásra. Együtt énekelni az egész gyülekezettel rendkívül bátorító tud lenni. Felemeli a lelket, ha test fáradt is. A gyülekezet bátorítást ad a barátokon és a testvéreken keresztül, amikor közösségben vagy velük az istentisztelet előtt vagy után.

3. A jelenléted bátorít másokat.

Hívőként néha pusztán a jelenléted bátorító lehet a többi hívő testvér számára. Ha mást nem is, az igehirdetőt biztosan bátorítja, aki egész héten hűségesen készül a prédikációra, hogy elvigye Isten Szavát a számodra. Nemcsak befogadó vagy, aki feltöltekezik a gyülekezeten kívüli életre, hanem te magad is jelenléteddel hozzájárulsz az alkalomhoz. A fiatal, kimerült családok látványa, akik mégis hétről hétre ott vannak a gyülekezetben, erős bátorítást ad a gyülekezet többi részének.

4. Azok, akik abbahagyják a gyülekezetbe járást, nem mindig térnek vissza.

Gyakran hallom az embereket így beszélni: „Most túlságosan nehéz. Várunk pár évet, és visszajövünk, amikor a gyerekek kicsit már idősebbek. Egyébként is túl fiatalok még ahhoz, hogy számítson nekik.” Bármennyire komolyan gondolják elhatározásukat, amikor abbahagyják a gyülekezetbe járást, a valóság sokszor az, hogy legtöbben nagyon hosszú ideig nem térnek vissza, ha egyáltalán visszatérnek. A szokásaik változnak, a prioritásuk is változik, és végül természetessé válik, hogy nem járnak gyülekezetbe. Milyen könnyű elsodródni lassacskán az Atyától, aki azonban a velünk való szoros közösségre vágyik! Talán azt gondolod, ez veled soha sem történhet meg, de a világ és a Sátán bármilyen alkalmat megragad, hogy az igazságosság ösvényéről letérítsen.
Másrészről a szokások hatásos tanítóeszközök a gyerekeink számára. Még ha fiatalok is, és nem értik, hogy mi történik, olyankor is tanulnak. Azt is megtanulják, hogy a gyülekezet nem számít, és azt is, hogy a gyülekezet az első. Mi a vágyunk, melyikben higgyenek, amikor felnőnek?

5. A „kevés” gyülekezet is jobb annál, mintha nincs gyülekezet.

Első kézből ismerem annak nehézségét, ha olyan gyerekeid vannak, akik nehezen válnak le a szüleikről. Legidősebb gyerekünk minden alkalommal sírni kezdett, mikor bekanyarodtunk a gyülekezet felé vezető útra, és ez már másfél éves korában így volt. Jelenleg a legfiatalabb nem akarja, hogy egyedül hagyjam, nem szereti a többi gyereket, és a felnőtteket sem tűri meg a közelében. Otthagyni valahol ebben a korszakban nem lehetséges, így elég sok igehirdetésről lemaradok. Jelenleg a gyülekezetben maradok vele az éneklés és az imádkozás alatt, amíg csak tudok, majd beülök vele a gyermek istentiszteletre. Az alkalom végén visszamegyünk, hogy közösségbe legyünk barátainkkal és a hívő testvéreinkkel. Nem valami ideális helyzet, de így mégis tudok némi időt tölteni Istennel, erősítést kapni másoktól, és adódik lehetőségem, hogy én is bátorítsak másokat. És a kisfiam legalább a gyerek alkalmon hallja az üzenetet minden héten, ami szintén nagyon fontos.
Jelenleg ez a helyzet. De nem fog mindig így ragaszkodni hozzám, és egy nap újra végigülhetek majd egy teljes istentiszteletet, és nem leszek túl fáradt ahhoz, hogy végighallgassam az egészet. De most még ezt tudom tenni, ami még mindig jobb annál, mintha otthon maradnék. A gyerekeim látják, hogy a gyülekezetet és Istent első helyre teszem az életünkben, és ezt eredményként fogom fel.
Nőtestvéreim! Isten erősen tart titeket. Vágyik a veletek való közösségre, és a Fiát küldte el, hogy ezt bizonyítsa. Kapaszkodjatok hát belé a fáradtság közepette! Tartsátok őt és az Ő népét az elsőnek! Merítsetek erőt a gyülekezetből, amit Ő adott nektek! Hadd lássák a többiek, hogy fáradtak vagytok! Isten megerősít, felemel és formál benneteket az Ő népe által. Nem számít, mennyire nehéz, ne hagyjátok abba a gyülekezetbe járást! Ragaszkodjatok hozzá, és Ő is ragaszkodni fog hozzátok!

Felhasználva a The Gospel Coalition engedélyével https://www.thegospelcoalition.org/article/5-reasons-keep-going-church-baby-brain/

Cikk megosztása