Kivinni az evangéliumot a gyülekezet falain kívülre: Kávéházi evangelizáció hat egyszerű lépésben

Új emberek elérése sok gyülekezet számára jelent komoly kihívást. Vannak ugyan olyan emberek, akik hajlandóak beülni egy istentiszteletre, mert válaszokat keresnek; de a legtöbben soha nem gondolnának rá, hogy elmenjenek egy gyülekezeti alkalomra. Azok számára, akik gyülekezeti tagok, egy istentisztelet biztonságosnak és ismerősnek tűnik, ezért talán nehéz megérteniük, hogy mennyire idegen az olyan emberektől, akik még soha nem vettek részt rajta.

Az egyik barátom elment egy evangelizációs képzésre Yorkshire-ben. A tréner elvitte az egész csoportot egy fogadóirodába, és megkérte őket, hogy menjenek be és kössenek fogadást a 3:15-ös doncasteri futamra. Utána elbeszélgetett velük az élményeikről. A csoport különböző tagjai a következőket mondták:

„Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, amikor bementem.”

„Nem igazán ismertem a szakzsargont vagy az etikettet.”

„Nem értettem az utasításokat.”

„Mindenki más tudta, hogy mit csinál.”

„Mindenki engem bámult.”

„Hülyének éreztem magam.”

Mindannyian azt mondták: „Annyira kínos volt, hogy egész idő alatt kerestem a módját, hogyan tudok lelépni.”

Talán érthető a lényeg – így érezné magát egy átlagos világi barátunk is, ha elrángatnánk a gyülekezetbe. Nem arról van szó, hogy a Szent Szellem nem tudja legyőzni ezeket az akadályokat, sokkal inkább arról, hogy a Gyülekezet feladata nem az, hogy akadályokat gördítsen az elveszettek és Jézus közé – hanem hogy „elmenjen” az egész világba, hogy elhívja az embereket az Ő követésére. Ezt tették az apostolok számos alkalommal az Apostolok cselekedeteiben: emberekkel találkoztak az utcákon, nyilvános helyeken, előadótermekben, vitafórumokon, tárgyalótermekben, börtönökben, piactereken és templomudvarokban.

Hogyan vihetjük ki tehát az evangéliumot a gyülekezeteink falain kívülre, és hogyan vonhatjuk be az embereket Jézus életadó üzenetébe ma is? Az egyik kipróbált és bevált módszer, amelyet a Solasnál^[1] alkalmazunk, a kávéházi evangelizáció (a helyszín lehet egy hotel, étterem, kávézó, kocsma, közösségi terem is). A gyülekezetek országszerte tartanak rendezvényeket ilyen helyeken, gyakran a Solasszal együttműködve, hogy elérjék az elveszetteket. Tapasztalataik szerint sok olyan ember van, akik soha nem jönnének el a gyülekezetbe, de érdeklődnek Jézus iránt – olyan emberek, akik szívesen eljönnek egy ilyen alkalomra, akik meghallgatják és válaszolnak az üzenetre.

Hogyan tartsunk tehát alkalmat a gyülekezethez nem tartozók számára?

Az első dolog, hogy találjunk egy jó helyszínt.

Egy gyülekezeten kívül tartott evangelizációs rendezvény ideális helyszíne egy olyan hely, amelyet a helyiek jól ismernek, könnyen megközelíthető, és mindenki számára kellemes, nyugodt légkört biztosít. Nyilvánvalóan mérlegelni kell az anyagiakat, egy étterem természetesen többe kerül, mint egy kávézó.

A perthshire-i Blairgowrie-ben a gyülekezet férfiközössége egy ideje már rendszeresen találkozott az egyik helyi szállodában rendezett curry-esten, így észszerűnek tűnt, hogy ugyanezt a helyszínt használják egy vendégrendezvényre is. Kinrossban a Loch Leven Gyülekezet egy nagy, független kávézót és boltot választott. Úgy jellemzik, mint „jól ismert helyet Kinross-shire-ben, ahol az emberek leülhetnek és nyugodt, családias környezetben kávézhatnak”. Északabbra pedig egy másik gyülekezet, amellyel együtt dolgozunk, egy helyi szállodát használ – mivel népszerű helyszín esküvők és rendezvények számára, és jó hírnévnek örvend a környéken. Az invernessi Highland International Gyülekezet a helyi kórház szabadidőtermében találta meg a tökéletes helyszínt a rendezvényeihez. Sok kórházi dolgozó ott lakik helyben, és a gyülekezet tagja közül sokan a kórházban dolgoznak, így nagyon könnyen meg tudták hívni a barátaikat és kollégáikat. Az összes gyülekezet azt hangsúlyozta, hogy olyan helyszínt kell találni, amelyet az emberek ismernek, könnyen megközelíthető és jó a vendéglátás. Mind a független kávézókat, mind az olyan láncokat, mint a Costa, sikeresen tudják használni a gyülekezetek.

Andy Bannister számtalan ilyen közösségi evangelizációs rendezvényen tartott már előadást. A legjobb helyszíneken, ahol vendégevangélistaként beszélt, jó étel és ital volt (a vendéglátás megtöri a jeget, könnyű meghívni a barátokat egy étkezésre, kávéra és süteményre stb.), barátságos légkör, ideális esetben egy jól ismert helyszínen – így olyan helyre lehet elhívni a barátokat, melyet már ismernek.

A második lépés: felvenni a kapcsolatot a választott helyszínnel.

Ez elég ijesztő tud lenni, főleg először, elvégre sokan gyanakvóak minden gyülekezettel kapcsolatos dologgal szemben, így a keresztyének joggal tartanak attól, hogy esetleg elküldik őket! A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a gyakorlatban a legtöbb helyszín örömmel fogad minden olyan közösségi csoportot, amely hajlandó fizetni a szolgáltatásaiért egy estére vagy délutánra. Ha egy helyi csoport, például egy gyülekezet, embereket hoz a létesítménybe, az garantálja az aznapi bevételt, mivel a csoport gyakorlatilag fellendíti a helyszín forgalmát. Blairgowrie-ben a szálloda tulajdonosai ateistának mondták magukat, mégis örömmel fogadták a keresztyén rendezvényt.

Két skóciai gyülekezet, melyekkel együtt dolgoztunk, és amelyek szállodai rendezvénytermeket használtak evangelizációs alkalmaikhoz, hangsúlyozta annak fontosságát, hogy jó kapcsolatot kell kialakítani a helyszín vezetőségével. Ennek érdekében először néhány zártkörű rendezvényt érdemes tartani a választott helyszínen, hogy a gyülekezet jó helyi ügyfélként váljon ismertté, mielőtt lehetőséget kérnének arra, hogy a helyszínt evangelizációs rendezvényre használhassák. Ezután az újabb üzleti ajánlat és a már megalapozott bizalom megnyitja az ajtókat az evangelizáció előtt is. A Highland International Gyülekezetnél egyszerűen küldtek egy e-mailt a helyszínnek, elmagyarázva az eseményt, és pozitív választ kaptak – ilyen egyszerű volt! Kinrossban úgy gondolták, hogy a Loch Leven’s Larder ideális helyszín lenne, mert nagy befogadóképességgel rendelkező szabadtéri létesítménye van, és ők épp a Covid-korlátozások végén kezdtek el ott rendezvényeket tartani. „Miután beszélgettünk a gyülekezet vezetőségével az ötletről, és közösen imádkoztunk, felhívtam a Loch Leven’s Larder tulajdonosát, hogy megkérdezzem, használhatnánk-e az étterem külső teraszos részlegét egy karácsonyi énekes rendezvényre. Örömmel engedélyezték számunkra, és teával, kávéval és tálca süteménnyel kedveskedtek a résztvevőknek!” – mondta Richard, a gyülekezet vezetője.

(Ó, és ne feledjük, hogy így a helyszín személyzete is hallhatja az evangéliumot! Az egyik eseményen, amelyet Andy Bannister egy gyülekezetnek tartott egy curry-házban, az étterem tulajdonosa és az egész személyzet végig ott állt hátul és hallgatta az üzenetet – utána Andy egy jó hosszú beszélgetést folytatott a tulajdonossal Jézusról).

A harmadik dolog: döntsük el, mi a cél!

A cél nyilvánvalónak tűnhet: nem más, mint az „evangélium hirdetése”. Ez kitűnő, de hasznos lehet ennél pontosabban meghatározni a céljainkat. Jézus is nagyon eltérő módon beszélt a különböző hallgatósághoz. A kútnál lévő asszonyhoz például egészen más hangnemben szólt, mint a farizeusokhoz. Kezdjük tehát azzal, hogy meghatározzuk a célközönséget! Itt nagyjából két lehetőség van: az evangelizáció vagy elő-evangelizációs alkalom. Az evangelizáció során az a cél, hogy felhívjuk az embereket arra, hogy ott helyben azonnal vessék bizalmukat Krisztusba az üdvösségük érdekében. Ez gyakran feltételezi, hogy a hallgatóságnak van némi ismerete arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus, és készen áll a hívásra, hogy elkötelezze magát Őmellette. Az elő-evangelizációs alkalom során az a cél, hogy elmagyarázzuk az embereknek (akik korábban talán még nem is hallottak pontos információkat Jézusról), hogy miért kellene egyáltalán megfontolniuk az Ő kijelentéseit. Az elő-evangelizációs rendezvények különösen hasznosak lehetnek olyan evangelizációs kurzusok indításakor, mint A keresztyénség felfedezése (Kereszt-kérdések), az Alfa-kurzus, vagy a Lukács felfedezése. Az egyik rendezvényen, amelyet a Solas segített megtartani az egyik gyülekezetnek egy helyi szállodában, arra használták fel az estét, hogy elindítsák az új Alfa-kurzust. Nagyon örültünk, hogy ott helyben majdnem egy tucat ember jelentkezett rá!

Negyedszer, keressünk előadót, és döntsük el a témát!

Sok lelkipásztor vagy gyülekezeti elöljáró szeret beszélni az ilyen rendezvényeken; mások inkább vendégelőadót hívnak, aki tapasztaltabb az evangelizációban. Nagyon fontos, hogy olyan előadót találjunk, aki nyugodtan és szívesen beszélget a nem keresztyén hallgatósággal. Mi a Solasnál szívesen biztosítunk előadókat az ilyen jellegű rendezvényekhez, melynek érdekében az egész országot bejárjuk, hogy segítséget nyújtsunk a gyülekezetek számára. Dolgozzunk együtt az előadóval a témát illetően, és válasszunk olyan témát, amely releváns a hallgatóság számára – és amiben az előadó is kellően jártas! Andy Bannister a közelmúltban olyan témákról beszélt, mint „A boldogság keresése” és a „Fertőző betegségek, járványok és Putyin: Hol van Isten egy fájdalmas világban?”, és jelentős érdeklődést tapasztalt a nem keresztyén közönség részéről.

A Loch Leven’s Larderben egy friss hírt használtam fel indításként arra, hogy „A megbocsátás” témáját kibontsam, azt, hogy miért van szüksége megbocsátásra mindannyiunknak egymástól és Istentől is. Az egyik baptista gyülekezet, mellyel az egyik ilyen rendezvényen együtt dolgoztunk, hangsúlyozta, hogy szállodai rendezvényükön az előadó szerepeltetése csak kis része volt az általános tanúságtételnek. Nemcsak a jó vendéglátást tartották fontosnak, hanem megemlítették, milyen fontos szerepet kaptak az étkezőasztalok körüli beszélgetések is, ahol a gyülekezet tagjai kötetlen módon osztották meg bizonyságtételüket a vendégekkel, akikkel együtt ültek.

Szinte mindig hagyunk időt ezeken a rendezvényeken a „kérdezz-felelekre”. Van valami nagyon erőteljes abban, ha nyitottak vagyunk, és megengedjük a vendégeknek, hogy bármilyen kérdést feltegyenek a témával (vagy általában a keresztyénséggel) kapcsolatban. Ezért szeretjük a hallgatóságot arra bátorítani, hogy tegyenek fel kérdéseket – akár szkeptikusok, akár kételkedők vagy keresők. És ne feledjük: még ha a kérdező látszólag ellenséges is, a tény, hogy eljött a rendezvényre, és feltesz egy kérdést, pozitív lépés.

De az is igaz, hogy a nem keresztyén emberek „kérdezz-felelekjének” kegyelemmel, igazsággal, megnyerően és bölcsen való kezelése nem mindenkinek ajándéka vagy elhívása. Ezért fontos, hogy a megfelelő előadót találjuk meg a feladatra.

Ötödször, reklámozzuk az eseményt!

Az összes gyülekezet, amellyel beszéltem, reklámozta a rendezvényét, de megemlítették, hogy szinte minden vendég, aki a gyülekezeten kívülről érkezett, személyes meghívás eredményeként jött el. Két általunk ismert gyülekezetnek az a ragyogó ötlete támadt, hogy a jegyeket párban kínálják, és csak akkor adnak el egy jegyet egy keresztyén résztvevőnek, ha egy nem keresztyén is eljön vele. Csodálatos módon ezt a modellt alkalmazva mindkét rendezvényre elkelt minden jegy! Egy skót felföldi lelkipásztor azt mondta, hogy fontos, hogy a meghíváskor tudassuk az emberekkel, hogy a vacsora után egy előadó fog beszélni, hogy senki ne érezze úgy, hogy hamis ürüggyel csábították el az eseményre. Bárhogy is csináljuk, juttassuk el a meghívókat messzire és széles körben, mert néha a legmeglepőbb emberek hajlandóak eljönni, egy jót enni, meghallgatni egy érdekes előadást és feltenni néhány kérdést. És természetesen ne tegyünk semmit komoly imaháttér nélkül!

Hatodszor, legyen utánkövetési tervünk!

Egy lelkipásztor, aki rendszeresen használja ezeket a „semleges helyszíneket”, azt írta:

„Mindig legyen valami, amire az alkalom után meghívhatjuk az embereket, például egy Alfa-kurzusra. Ily módon az előadónak nem kell mindent elmondania, hanem csak elég egy lépéssel közelebb vinnie az embereket Jézushoz, és csak annyit kell mondania, hogy azzal további felfedezésre bátorítsa őket a hit útján.”

Más szóval, győződjünk meg róla, hogy nem szalasztjuk el a lehetőséget, hanem van mód a folytatásra! Soha ne érjen véget az este azzal, hogy „Köszönöm, hogy eljöttél, és remélem, érdekesnek találtad a hallottakat. Jó éjszakát!” Inkább azzal fejezzük be az estét, hogy „Köszönöm, hogy eljöttél ma este! Remélem, hogy továbbra is szeretnél többet megtudni Jézusról. Távozáskor kapsz egy meghívót egy rövid tanfolyamra, amelyet hétfő esténként tartunk a lenti kávézóban. Kávé és sütemény mellett megnézünk egy rövid videót, és közösen megvitatjuk az élet nagy kérdéseit. Szeretnénk, ha csatlakoznál hozzánk, ezen a héten épp új tanfolyamot indítunk” – vagy valami hasonlót. Gondoljuk végig kritikusan, hogy mit kínálunk a vendégeknek távozáskor! Győződjünk meg arról is, hogy az előadó teljes körű tájékoztatást kap arról, hogy mi lesz a folytatás, hogy megszólalásában tudjon utalni rá!

Végül – köszönjük meg a helyszínnek!

Lehet, hogy nagyon nyilvánvalónak hangzik, de a személyzetnek való köszönetnyilvánítás és a rendrakásban való segítségnyújtás valóban elősegítheti a helyszínnel kialakított folyamatos kapcsolatot, ami megágyaz további események megtartásának. Ha egy nyári rendezvényen figyelmes és kedves vendégnek bizonyultunk, sokkal valószínűbb, hogy szívesen látnak minket újra pl. egy zenés szolgálatra. A helyszínnek küldött köszönőkártya mindig kedves gesztus, ahogy az is, ha az est végén nem felejtjük el nyilvánosan megköszönni a segítséget.

Csak tegyük!

Richard Gibb a Loch Leven-i gyülekezetből azt írta:

„A mi tapasztalataink nagyon pozitívak voltak, ezért nagyon biztatnám Önöket, hogy fontolják meg egy közösségi alapú rendezvény megtartását – esetleg olyan gyülekezettel vagy gyülekezetekkel közösen, melyeknek hasonló elképzelésük van Jézus Krisztus jó hírének megosztásáról a környezetükben. Ez egy kiváló eszköz arra, hogy olyan emberek is hallhassák az evangélium üzenetét, akik általában nem mennének be egy templom épületébe (vagy egy gyülekezeti terembe), és komfortosan érezhetik magukat egy olyan környezetben, ahol lehetőségük van bármikor távozni, amikor csak akarnak, vagy maradhatnak, ha többet szeretnének hallani.  A tea/kávé/étel biztosítása mindig jóleső dolog, és segít lebontani a korlátokat, lehetővé téve az emberek számára, hogy kapcsolatba lépjenek egymással és kényelmesen érezzék magukat. Talán Önök is meg fognak lepődni, hogy a helyi tulajdonosok mennyire nyitottak az ilyen jellegű rendezvények megtartására – ez egy jó módja annak, hogy támogassunk egy helyi vállalkozást azzal, hogy a résztvevőknek frissítőket kínálunk, amikor megérkeznek. Az esemény időben történő népszerűsítése a helyi közösségben – plakátokon, a közösségi médiában és más helyi gyülekezetek körében – szintén segít széles körben elvinni a hírét a megrendezésre kerülő közösségi alapú eseménynek.”

A „Gyere el a gyülekezetbe, és hallgasd meg az evangéliumot” missziós módszernek minden bizonnyal megvan a maga helye – de sokkal hatékonyabb egy nagyrészt keresztyén kultúrában, mint a mai posztkeresztyén, szekuláris Nagy-Britanniában például. Mi inkább olyan helyzetben vagyunk, mint a korai Gyülekezet, melynek egy ellenséges kultúrába kellett elvinnie az evangéliumot. A kávéházi stílusú evangelizáció ma nagyon hasznos módja lehet ennek. A Solasnál sok ilyen eseményt tartottunk az elmúlt évek során, és láttunk néhány csodálatos megtérést, valamint egy-két hősies kudarcot is.

www.solas-cpc.org/taking-the-gospel-outside-the-four-walls-of-the-church-cafe-style-evangelism-in-six-easy-steps

[1] A Solas Centre for Public Christianity egy skóciai székhelyű szolgálat. Célja meggyőző módon kommunikálni annak életformáló igazságát, hogy kicsoda Jézus, és képessé tenni más keresztényeket is arra, hogy ugyanezt tegyék.

Fenséges rögeszme – Miért nagy(szerű) Jézus?

David Robertson – 124×183 mm, 216 oldal

David Robertson (a Solas egyik alapítója) ebben a könyvben megszokott lendületes és megnyerően személyes módján részletesen bemutatja, miért hitelt érdemlő intellektuálisan, erkölcsileg és érzelmileg a keresztyén tanítás. Ez a könyv nemcsak arra való, hogy elolvassuk, hanem arra is, hogy továbbadjuk.