Lányok és asszonyok, Jézus nem az önbizalomerősítőtök!

Manapság egy új tendencia látszik kirajzolódni, mely számos női rendezvényen, népszerű könyvben és blogban megjelenik. Legyen szó áhítatos könyvekről, amelyek közvetlenül Jézustól származó szavakat tartalmaznak, vagy női konferenciákról, amelyek segítenek a keresztyén nőknek egy nagy cél betöltésére összpontosítani a figyelmüket, úgy tűnik, Jézus mondanivalóját előszeretettel szűkítik le a bátorítás, a támogatás és a megerősítés szavaira. Hiszen milyen kellemes azt hallani Tőle (és egymástól): Csodálatos vagy! Képes vagy rá, kislány! Légy önmagad! Meg tudod csinálni!

Hogy világossá tegyük, Jézus valóban bátorít bennünket. Szavaival megerősíti a fáradtakat és megvigasztalja a szenvedőket. Egy olyan világban, ahol oly gyakran érezzük úgy, hogy nem felelünk meg, naponta szükségünk van az Ő bátorítására. Azzal azonban, hogy üzenetének csak egy részére összpontosítunk, tartok tőle, hogy Jézust „szellemi önbizalomerősítővé” degradáljuk. És mi is azzá válunk egymás számára. Megerősítő szavakat mondunk, de nem dorgálunk; megbocsátó szavakat, de nem tartunk bűnbánatot. Joggal ünnepeljük az Ő kegyelmét, de gyakran elfelejtjük megsiratni a bűneinket.

Ezzel azonban megfosztjuk magunkat a Jézussal és egymással való kapcsolat életadó valóságától. Én azokban a barátokban bízom a legjobban, akik hajlandóak megfedni a bűneim miatt és kemény dolgokat mondani. Ők azok, akikhez újra és újra visszamegyek tanácsért és bölcsességért – mert pontosan tudják, aki most vagyok, az még messze nem az, akivé lennem kell.

Jézus sokféleképpen szól hozzánk – tanít, parancsol, dorgál, felszólít és buzdít. Amikor Jézus jelenlétét a lelátón ülő lelkes drukker szerepére alacsonyítjuk, lemaradunk arról a hűséges barátról, akire oly nagy szükségünk van. Ha főként azt a megerősítést kapod az áhítatos könyvekben és a női körben, hogy „Nagyszerű vagy!”, akkor most hadd hívjalak vissza Isten Igéjéhez, melyben oly sokféle módon hallhatjuk Jézus hangját!

Jézus azt tanítja: „Én vagyok”

Az evangéliumokból világosan kitűnik, hogy ki az a személy Jézus szerint, akit a legfontosabb megismernünk: Ő maga. Mindenféle módon, minden helyzetben arról tanít, hogy ki Ő: „Én vagyok az élet kenyere.” „Én vagyok a világ világossága.” „Én vagyok az ajtó.” „Én vagyok a jó pásztor.” „Én vagyok a feltámadás és az élet.” „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” „Én vagyok az igazi szőlőtő.” „Vagyok, aki vagyok.”

Egyesek számára talán ez a felsorolás egy önző fickó benyomását kelti, akinek sikerül minden beszélgetést visszaterelnie saját magára. De Jézus esetében nem ez a helyzet, Ő azért tanít minket önmagáról, mert tudja, hogy az Ő megismerésére van a legnagyobb szükségünk a világon.

Ha az áhítatos könyv, a bibliatanulmányozó csoport vagy a konferencia inkább arra összpontosítja a figyelmünket, hogy kik vagyunk mi, ahelyett, hogy kicsoda Jézus, akkor itt az ideje, hogy új könyvet vegyünk a kezünkbe, vagy keressünk egy másik csoportot. Rendkívül fontos, hogy egyre jobban és jobban megismerjük Őt, mivel benne találunk meg mindent, amire szükségünk van.

Jézus azt parancsolja: „Engedelmeskedjetek az Igémnek”

Jézus azt akarja, hogy engedelmeskedjünk Istennek mindenben, amit teszünk és mondunk. Míg a farizeusok megpróbálták megváltoztatni az engedelmesség mércéjét, hogy így megfeleljenek neki, addig Jézus igazi engedelmességre hív minket – nemcsak szavakban és tettekben, hanem vágyaink és szeretetünk terén is. Ő az egész életünket akarja, ezért arra kér minket, hogy tartsuk meg a parancsait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen” (Ján 15,11).

Jézus azt akarja, hogy engedelmeskedjünk, de ne kötelességből vagy kényszerűségből (bár néha úgy tűnhet). Jézus azt akarja, hogy engedelmeskedjünk, mert tudja, hogy Isten Igéje a legjobbat tárja elénk, ami Őtőle kapható. Az Ő parancsainak követése talán nem mindig tűnik örömteli érzésnek, de örömteli élethez vezet.

Jézus megdorgál: „Meneküljetek a bűntől”

Jézus nem úgy tekint a bűneinkre, hogy azt mondja: „Nem nagy ügy, csak tedd azt, ami boldoggá tesz”. Ehelyett azt mondja: „Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és vesd el magadtól, mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, mint ha egész tested vettetik a gyehennára” (Mt 5,29).

Jézus egyértelművé teszi, hogy mit gondol a bűneinkről: gyűlöli azokat. Tudja, hogy a bűn szétrombolja a lelkünket. Tudja, hogy soha nem hoz beteljesedést, és mindig pusztítással jár. Mivel Ő szeret minket, azt akarja, hogy meneküljünk a bűntől, és másokat is erre szólítsunk fel (Mt 18,15-17). Amikor tanítók vagy könyvek a bűnös viselkedést az önmegvalósítás eszközeként népszerűsítik, Jézus szigorúan megdorgálja és figyelmezteti őket (Lk 17,1-3).

Jézus felszólít: „Vedd fel a keresztedet”

A szolga nem nagyobb az ő uránál. Jézus végigjárta a kereszt útját, és tőlünk is ezt várja: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem” (Mt 16,24). Ha nincs kereszt a keresztyénségünkben, nincs megtagadás a személyes életünkben, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon az igazi Jézust követjük-e. Ahogy Elisabeth Elliot írta: „A Megfeszített követőjének lenni azt jelenti, hogy előbb-utóbb személyesen találkozunk a kereszttel. A kereszt pedig mindig veszteséggel jár”.

Amikor az áhítatos könyveink vagy tanítóink többet beszélnek arról, hogy hogyan találjuk meg az életünket, mint arról, hogy hogyan veszítsük el, akkor lemaradunk a keresztyén élet csodájáról. Ha félünk másokat a keskeny ösvényre – az élő áldozatos életre – hívni, az azért lehet, mert még mindig ehhez a jelen világhoz kötjük reményeinket. Ha azonban reményünket a mennybe vetjük, képessé válunk arra, hogy kiárasszuk életünket a földön. És meglepetésünkre éppen azáltal találjuk meg az életünket, hogy odaadjuk azt.

Jézus buzdít: „Menjetek el az egész világba”

Jézusnak valóban csodálatos célja és küldetése van az életünkkel. Ez téged is érint, de nem rólad szól, hanem Őróla – az Ő országáról, az Ő akaratáról, az Ő dicsőségéről!

Kedves lányok és asszonyok, nincs ennél jobb cél a világon. Jézus azt akarja, hogy vigyétek az evangélium üzenetét oda, ahová Ő helyezett benneteket. Azt akarja, hogy szórjátok szét a magokat, és élvezzétek az aratásból való részesedést (Mt 28,19-20). Ehhez azonban szükségünk van minden szavára – beleértve a legnehezebb tanításait is –, hogy megerősítsük a tanúságtételünket. Jézus igazságának tompítása, hogy fogyaszthatóbbá tegyük Őt, valójában éppen az ellenkezőjét eredményezi – elveszíti ízének minden gazdagságát, mint a megízetlenedett só a példázatban (Mt 5,13).

Jézus megment: „Halljátok meg az örömhírt”

Épp azért van olyan kétségbeesetten szükségünk a Megváltóra, mert nem vagyunk rendben, és magunktól nem is leszünk! Jézus nem csak a mennyországot ígéri nekünk; Ő már most átalakulást ígér. Elveszi azt, ami halott, és életre kelti. Új szívet ad nekünk. Hív minket. Megvált minket. Gyermekévé fogad. Munkálja bennünk a feltámadás erejét. Többé nem vagyunk önmagunk rabjai; felszabadulunk, hogy érte éljünk. Ez sokkal jobb hír annál, mint a „Te rendben vagy, én is rendben vagyok” üzenete.

Kedves lányok és asszonyok, bátorítalak benneteket: Bízzatok Jézusban, ne az érzéseitekben! Maradjatok az Ő Igéjében, ne valaki máséban! Ne elégedjetek meg kevesebbel! Ő több annál, minthogy személyi önbizalomerősítőnk legyen. Ő a mi kezdetünk és végünk.

Melissa Kruger

thegospelcoalition.org

Jézus Krisztus képére

Andrew Murray – zsebkönyv, 300 oldal

Ebben a kötetben Murray így ír céljáról: „Két feladatot kellett elvégeznem. Az első, hogy az Isten Fiáról olyan arcképet rajzoljak, hogy megmutassam, hogy emberként élt élete valóságában hogyan lett példává, pontosan azzá, amit tőlünk az Atya elvár, mivel »mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez«. Ezt követően rajzolnom kellett még egy arcképet: a hívő emberét a maga valóságában, aki bizonyos mértékig tükrözi Mesterének képét.