Megoszthatjuk-e az evangéliumot a szexuálisan vétkezőkkel anélkül, hogy bigottnak tűnnénk?

Nemrégiben arról kérdeztek, hogyan osszuk meg az evangéliumot egy olyan beszélgetés során, amikor szóba kerül valakinek a szexuális bűne. Azt szerették volna megtudni, hogyan lehet eljárni ilyen esetben anélkül, hogy bigottnak vagy túlságosan ítélkezőnek tűnnénk. Ez egy nehéz kérdés. Tudom, mert gyakran írok és beszélek a szexuális bűn kérdéséről. Általában megpróbálom egyszerűen elmondani, hogy mit gondol Isten a témáról. E szerény célom ellenére az emberek mégis rendszeresen felháborodnak, függetlenül attól, hogy milyen megközelítést alkalmazok, vagy hogy milyen nyugodtan és tapintatosan kommunikálok. Íme tehát néhány gondolat, amit megosztottam ezzel a felkavaró kérdéssel kapcsolatban.

Elvárások

Először is, adjunk lejjebb az elvárásainkból! Ne érjen meglepetésként, hogy a legtöbbször, amikor megosztjuk bibliai meggyőződésünket – különösen a szexualitással kapcsolatos kérdésekben, ítélkezőnek és bigottnak neveznek bennünket! Mindegy, hogy igyekeztünk együttérzők és figyelmesek lenni. Már a puszta tényt, hogy arról beszélünk, amit a Biblia a szexről mond, sokan automatikusan bigottnak és ítélkezőnek minősítik. Ne gondoljuk, hogy ha helyesen mondjuk el a dolgokat, az emberek nem fognak felháborodni! Dehogynem! Ezért, ha nem csökkentjük az elvárásainkat, könnyen elcsüggedhetünk.

Részben azért várható, hogy az emberek felháborodnak a szexuális kérdésekkel kapcsolatos meggyőződésünk miatt, mert az emberek szorosan összekapcsolják identitásukat a szexualitásukkal. Azok, akik például melegnek vallják magukat, nem úgy gondolnak magukra, mint akik pusztán homoszexuális gyakorlatot folytatnak; ők úgy tekintenek magukra, mint melegekre. Ez az identitásuk része. Ez határozza meg őket. Ugyanez a helyzet az LMBT-közösség más tagjaival. Azt állítják, hogy leszbikusok, transzneműek, queerek stb. Ezért, ha azt mondjuk, hogy egy személy homoszexuális gyakorlata bűnös, akkor úgy veszik, hogy a létezésüket nyilvánítjuk bűnösnek. Ha azt állítjuk, hogy a transznemű indíttatások kielégítése bűnös, azt úgy élik meg, mint a „transz emberek eltörlését”. Ezért állítják a melegpárti teológia hívei rendszeresen, hogy „a Biblia sehol sem ítéli el a melegeket”. Bizonyos értelemben igazuk van. A Szentírás senkit sem nevez „melegnek”. Isten azonban elítéli a homoszexuális gyakorlatot, amikor a „férfiakkal közösülést folytató férfiakra” (az 1Kor 6,9 az arsenokoitai összetett kifejezést használja, ami szó szerint azt jelenti: férfiakkal ágyba bújó férfiak) vagy olyan nőkre utal, akik „felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel” (Róm 1,26). Figyeljük meg, hogy ez a két szakasz nem egy identitást ítél el, hanem egy olyan viselkedést, amelyet a magukat melegnek vagy leszbikusnak valló emberek rendszeresen gyakorolnak!

Jézus minden alkalommal tökéletes választ adott, az emberek mégis megdöbbentek az állításain.

Ne feledjük azt sem, hogy ilyen szempontból maga Jézus is sértő volt! Annak ellenére, hogy Ő a megtestesült Isten volt, és minden alkalommal tökéletes választ adott, az emberek mégis megdöbbentek az állításain. Ha Jézus nem tudta elmondani az igazságot anélkül, hogy ne tekintsék sértőnek, akkor nekünk sincs esélyünk rá.

Nincs különbség

Másodszor, az evangélium megosztása a szexuálisan vétkezőkkel nem különbözik attól, mint amikor olyanok között evangelizálunk, akik nem estek szexuális bűnökbe. Végső soron ugyanis mindenkinek hallania kell a rossz hírt arról, hogy bűnös az isteni parancsolatok megszegésében (és megérdemli a büntetést), és a jó hírt Isten megmentő kegyelméről. Ezért bármilyen konkrét bűnt is követ el valaki, a mi feladatunk végső soron az, hogy elmondjuk neki az evangéliumot és Isten felhívását a Vele való megbékélésre. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kerüljük a szexuális bűnről való beszédet. Ha szóba kerül a téma, nyugodtan beszéljünk róla. A lényeg az, hogy egyszerűen az evangélium elmondására összpontosítsunk, és a Szent Szellem lesz az, aki meggyőzi az illetőt a konkrét bűné/eiről.

A nagykövet szerepe

Harmadszor, ne feledkezzünk meg Krisztus nagyköveteként betöltött szerepünkről! Nagykövetként az a feladatunk, hogy a lehető legjobban hirdessük a megbékélés üzenetét, majd az eredményt Istenre bízzuk (2Kor 5,20). Más szóval, ne a végeredmény – az adott személy Krisztushoz való eljuttatása – legyen a célunk! Ez nem a mi dolgunk. A mi felelősségünk az, hogy arra összpontosítsunk, amire a megbízásunkat kaptuk: hűségesen elmondani az evangélium igazságát. Így nem fogjuk kudarcként megélni, amikor megsértődnek az emberek, vagy nem úgy reagálnak, ahogyan reméltük. Mérjük a sikereinket az alapján, hogy mennyire vagyunk hűségesek az evangélium megosztásában, hogy olyan világosan és tapintatosan mondjuk el, amennyire csak tudjuk!

A mi felelősségünk az, hogy arra összpontosítsunk, amire a megbízásunkat kaptuk: hűségesen elmondani az evangélium igazságát.

Társalgási képességek

Negyedszer, gyakoroljuk a hatékony nagykövet egyik kulcskészségét: a társalgás képességét! Még ha nem is kell azon stresszelnünk, hogy beszélgetőpartnerünk megsértődik, ez nem jelenti azt, hogy bunkók lehetünk Jézusért. Elhívásunk továbbra is változatlan: hogy a lehető legkedvesebbek és legirgalmasabbak legyünk.

A Stand to Reasonnél gyakran mondjuk, hogy három készség szükséges ahhoz, hogy valaki Krisztus hatékony nagykövete lehessen: tudás, bölcsesség és jellem. A tudás magában foglalja annak az igazságnak az ismeretét, amelyet Isten közölni akar általunk az emberekkel, és az ezzel az igazsággal szemben felhozott valótlanságok ismeretét is. A bölcsesség magában foglalja azokat a stratégiákat, amelyekkel ezt a tudást közölni lehet, például a társalgási taktikák ismerete vagy a hallgatóság számára érthető nyelvezet használata. A jellem magában foglalja azt a módot, ahogyan kommunikálunk. Kedvesnek, irgalmasnak és befogadónak kell lennünk.

Ezért, bár nem aggódhatunk túlságosan amiatt, hogy az emberek felháborodnak az igazság hallatán, mégis törekednünk kell a megnyerő megközelítésre. Utóvégre semmi okunk arra, hogy szükségtelenül sértőek legyünk.

Végezetül vegyünk fontolóra két további lehetséges szempontot, amelyek segíthetnek! Amikor egy kényes témáról beszélgetünk, és valaki megkérdezi a véleményünket a kérdésben, előfordulhat, hogy az az érzésünk, hogy bármit is mondunk, az sértőnek vagy bigottnak fog hangzani. Ez a két szempont segíthet enyhíteni a lehetséges visszatetszést, amit akkor keltünk, ha megosztjuk a Biblia szexuális etikájával kapcsolatos meggyőződésünket. Az első az, amit én úgy hívok, hogy „Hagyjuk, hogy Jézus vigye el a balhét”. Ez egy olyan megközelítés, amely Jézushoz irányítja az embereket az általunk képviselt nézetekkel kapcsolatban. A második egy Greg Koukl által javasolt megközelítés, amikor azzal mérsékeljük az emberek velünk szembeni felháborodását, hogy a tolerancia iránti vágyukra építünk. (Lásd lejjebb!)

Összefoglalva, nagyon kevés garancia van arra, hogy létezik olyan megközelítés, amely megakadályozza, hogy bigottnak vagy túlságosan ítélkezőnek tartsanak valakit, ha megosztja a Biblia szexuális etikájával kapcsolatos meggyőződését, különösen, ha beszélgetőpartnere maga is bűnös e szexuális etika megszegésében. Ezért összpontosítsuk erőfeszítéseinket arra, hogy Krisztus nagyköveteként a lehető legkedvesebb és legirgalmasabb módon megosszuk az evangéliumot! Azután imádkozzunk ezekért az emberekért, és hagyjuk, hogy Isten foglalkozzon az eredménnyel!

Alan Shlemon

www.str.org/w/can-you-share-the-gospel-with-sexual-sinners-without-sounding-like-a-bigot

Kérjünk toleranciát

Ha olyan helyzetbe kerülünk, melyben gyaníthatóan intoleránsnak, bigottnak, szűklátókörűnek és ítélkezőnek bélyegzik a meggyőződésünket, fordítsuk meg a kockát. Amikor valaki egy erkölcsi kérdéssel – például a homoszexualitással – kapcsolatos személyes nézeteinkre kíváncsi, észrevételeink megosztása előtt tegyük fel a kérdést:

„Tudod, ez egy nagyon személyes kérdés, amit felteszel, de szívesen válaszolok rá. Mielőtt azonban megtenném, szeretném tudni, hogy toleráns vagy intoleráns embernek tartod-e magad. Nyugodtan elmondhatom a véleményemet, vagy a véleményem miatt meg fogsz ítélni? Tiszteletben tartod a különböző nézeteket, vagy elítélsz másokat a tiédtől eltérő meggyőződés miatt?”

Hagyjuk, hogy válaszoljanak! Ha azt mondják, hogy toleránsak (ami valószínűleg így lesz), akkor miután elmondtuk a véleményünket, már nagyon nehéz lesz intoleránsnak vagy elítélőnek titulálniuk bennünket anélkül, hogy ne tűnnének ők is vétkesnek ugyanebben.

Ez a válasz abból a tényből származik, hogy nincs erkölcsileg semleges talaj. Mindenkinek van álláspontja, amit helyesnek tart, és mindenki megítéli a dolgokat bizonyos szempontból. A keresztyén embert ítélkezőnek bélyegzik, de mindenki más is ítélkezik. Ez elkerülhetetlen következménye annak, ha hiszünk bármiféle erkölcsben.

Greg Koukl

www.str.org/w/ask-for-tolerance

Alan Shlemon 2004 óta dolgozik a Stand to Reason szerzőjeként és előadójaként. Keresztyéneket képez ki arra, hogy meggyőzően, de mégis kedvesen osszák meg meggyőződésüket. Alan korunk néhány legvitatottabb kérdéséről tanít: abortusz, evolúció, homoszexualitás, bioetika és iszlám. Vendégként szerepelt már rádióban és televízióban is, és országszerte több ezer felnőttnek és diáknak beszélt már gyülekezeti rendezvényeken, konferenciákon és egyetemi kampuszokon.

Gregory Koukl apologetikából és filozófiából is rendelkezik MA diplomával. Több mint 80 egyetemen tartott előadást, és 30 éven át vezette saját rádióműsorát, amelyben védelmezte a „keresztyénséget, amiről érdemes elgondolkozni”. A Stand to Reason (str.org) alapítója és elnöke, a Biola Egyetemen a keresztyén apologetika adjunktusa.

---

---

---