A megválaszolatlan ima 4 (lehetséges) oka

Bátorításra van szükséged az imádkozáshoz? Kálvin János egyszer így fogalmazott: „Semmi sem alkalmasabb arra, hogy imára buzdítson bennünket, mint a teljes meggyőződés, hogy meghallgatásra találunk”. Ezért mondta Jézus: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Máté 7,7-8)

Ezek az egyértelmű ígéretek arra hivatottak, hogy imádkozásra bátorítsanak bennünket.

Felmerül azonban egy nyilvánvaló kérdés. Hogyan magyarázzuk, hogyha kértünk, de egyáltalán nem úgy tűnik, mintha kaptunk volna? Kerestünk, de még nem találtunk. Zörgettünk, de az ajtó még mindig zárva van. Hogyan magyarázzuk a megválaszolatlan imákat, ha figyelembe vesszük Jézus állítását, miszerint „aki kér, mind kap”?

A Biblia legalább négy lehetséges választ kínál erre a kérdésre.

1. Talán hiányzik a hit

Nem mindig ez az oka annak, ha Isten nem válaszol az imáinkra. Hangsúlyozom, nem mindig ez az oka. De lehet az egyik a többi lehetséges ok közül, hiszen a Szentírás világosan kijelenti, hogyha valaki kér, akkor „hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól” (Jakab 1,6-7).

Nem feltétlenül a hitetlenség áll a háttérben, de ne is utasítsuk el ennek lehetőségét kapásból! Kételkedünk esetleg Isten hatalmában, jóságában vagy nagylelkűségében? Kételkedünk abban, hogy kérnünk kellene azt, amit keresünk? Ha igen, akkor arra van szükségünk, hogy jobban megismerjük Istent és az Ő akaratát, hogy nagyobb bizalommal imádkozhassunk.

2. Talán kitartást kell tanulnunk

Lukács evangéliuma 18. fejezetében Jézus egy példázatot mondott egy kitartó özvegyasszonyról, aki igazságért könyörgött a bíróhoz. A bírót nem igazán érdekelte az özvegyasszony helyzete, de ő továbbra is kitartóan kért, keresett és zörgetett. Végül így szólt a bíró magában: „Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.” (Lukács 18,4-5)

Ez nem azt jelenti, hogy Istent nem érdekli a problémánk, és ha eleget zaklatjuk, talán beadja végül a derekát, hogy megszabaduljon tőlünk. A példázat lényege az, hogy ha egy igazságtalan bíró így cselekszik, mennyivel inkább így cselekszik az igazságos Bíró! Erről konkrétan beszél a 18. fejezet elején: „Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.” (Lukács 18,1)

Röviden szólva, ne adjuk fel! Kérjünk, keressünk és zörgessünk tovább! Ne olyanok legyünk, mint aki lefut 500 métert, majd zihálva kapkod levegő után, és képtelen tovább menni! Jézus azt akarja, hogy maratoni futókká váljunk az imádságban. Müller György 50 évig imádkozott emberekért, mielőtt azok végül keresztyének lettek, de ő nem adta fel, és nekünk sem szabad feladnunk (vö. Lukács 11,1-10).

Müller György élete + Müller György naplójából + Az igazi hit és imádság

Dr. Arthur T. Pierson, A. Rendle Short, Müller György – A/5, 264 oldal

Kegyelem által lett a hit hőse Müller György. Élete mindennél hangosabban hirdeti, hogy Isten imádságot meghallgató, szerető mennyei Édesatyánk. Minden munkájában egyedül Istentől kért és várt mindent. Bristoli árvaházaiban napról napra kétezer árváról gondoskodott anélkül, hogy egyszer is adakozásra szólította volna fel hallgatóit.

3. Talán rossz indítékkal kérünk

Jakab levelének 4. fejezete szerint néha egyszerűen csalfák az imáink. Ahelyett, hogy hűségesek lennénk Istenhez, a világgal akarunk viszonyt folytatni, miközben „készenlétben tartjuk” Istent, hogy biztosítsa a kedvteléseinkhez szükséges forrásokat. Isten azonban nem akar senki „kitartója” lenni. Ő komolyan gondolja a hűséget: „Féltékenyen kíván minket a Szellem, akit belénk telepített” (Jakab 4,5 – Csia), és nem azért kíván adni forrásaiból, hogy azokat az élvezeteinkre eltékozolhassuk (Jakab 4,3).

A megválaszolatlan imának ez az oka talán a legmegdöbbentőbb. De ez csak azért van, mert a világ házasságtörő csábítása nem tiltottnak, hanem ártatlannak mutatja magát. Az ajándék, amit kérünk, lehet, hogy önmagában jó (pl. autó, ház, feleség), de lehet, hogy túlságosan is akarjuk, vagy rossz indítékból kérjük. Az ártatlan dolgok iránti vágyunk könnyen válhat bálványimádássá. És ha ez megtörténik, a meghallgatott ima már nem az Atya által adott ajándék, hanem a hűtlenségre adott engedély a „felszarvazott férjtől”.

Ha tehát imáink nem találnak meghallgatásra, vizsgáljuk meg a szívünket, és kérjük Istent, mutassa meg nekünk, hogy vannak-e hűtlen indítékaink!

4. Talán bizalmat kell tanulnunk

A Sátán a kezdetektől fogva azt a nézetet terjesztette, hogy Isten szűkmarkú, aki folyton nemet mond, mert nem akarja, hogy bölcsek, boldogok és beteljesedettek legyünk. Imáinkra nem figyel, mert Ő nem jó, és nem szeret minket.

Jézus a Máté evangéliuma 7. fejezetének 9-11. verseiben egyértelműen cáfolja ezt a hazugságot. Jézus alapvetően ezt kérdezi: Vannak gyerekeid? Rendben. Szereted látni a mosolyt az arcukon, amikor megleped őket egy ajándékkal? Melengeti a szívedet, amikor valami jót kérnek tőled, mert bíznak benned, és hiszik, hogy meg fogod adni nekik?

Ha ezekre a kérdésekre mind igennel válaszoltál, akkor jó apa vagy anya vagy. És épp ez a lényeg: van egy Atyánk a mennyben, aki végtelenül jobb nálunk! Hozzá képest mi gonoszak vagyunk (Máté 7,11). Ahogy Matthew Henry fogalmazott: „Ha a világon az összes gyöngéd apa minden könyörületessége egy szívbe zsúfolódna, akkor is csak olyan lenne Istenünk gyöngéd irgalmához képest, mint egy gyertya a naphoz, vagy egy csepp az óceánhoz képest.”

Ő szeret jó ajándékokat adni gyermekeinek, mert Ő valóban jó Atya.

A jó apák nem mindig mondanak igent

És fordítva is igaz. Mint azt a szülők tapasztalatból tudják, néha a gyerekeik valóban (nem szándékosan) kígyót vagy skorpiót kérnek! Ilyenkor nemet mondunk – nem azért, mert nem szeretjük őket, hanem éppen azért, mert szeretjük őket! Igaz, hogy Isten nem tart vissza semmi jót tőlünk (Zsoltárok 84,11), de az is igaz, hogy nem minden kérésünk jó valójában.

Hálásnak kell lennünk, hogy Isten nem egy gondolkodás nélküli automata, amely csak úgy kilöki az italt annak megfelelően, hogy éppen milyen gombot nyomtunk meg. Ugyanis néha sajnos rossz gombot nyomunk meg véletlenül. Jártunk már így? Kólát akartunk kérni, de véletlenül a Dr. Peppert nyomtuk meg, és az automata kidobta a Dr. Peppert – a gép nem tudja, és nem is érdekli, hogy mit akartunk valójában, csak azt tudja, hogy mit nyomtunk meg. Az ima azonban nem ilyen. John Broadus egyszer megjegyezte: „Az ima természetéhez tartozik, hogy Isten visszatarthatja annak teljesítését, ha úgy látja jónak. Ha ez nem így lenne, abban az esetben a legjobb és legbölcsebb emberek kérnének talán a legóvatosabban, mivel tudnák, hogy milyen gyakran bizonyult már tévesnek az ítéletük arról, hogy mi a legjobb számukra.”

Ha Isten automatikusan megadná, amit csak kérünk, végül már félnénk kérni. De nem így van, ezért nem kell félnünk!

Kiváltság olyasvalakihez imádkozni, aki végtelenül bölcsebb nálunk, aki jobban ismer minket, mint mi magunkat, és aki jobban szeret minket, mint bármelyik emberi atya valaha is tudna.

Nincs veszítenivalónk

Tehát nyugodtan kérhetünk bármit, ami jónak tűnik az Ő akarata szerint. Nemcsak azért, mert tudhatjuk, hogy Ő szeret jó ajándékokat adni a gyermekeinek, hanem azért is, mert bízhatunk abban, hogy ha nemet mond is, az azért van, mert szeret minket, és valami jobbat tartogat számunkra. Ha nem is most, ebben a mulandó életben, de az eljövendő örökkévalóságban.

Ne csüggedjünk tehát a megválaszolatlan imák miatt! Ha Isten az Atyánk, akkor az imádkozással nem veszíthetünk. Vagy meghallgatásra talál az imánk, vagy esélyt kapunk, hogy növekedjünk hitben, gyarapodjunk kitartásban, megtisztítsuk a szívünket, vagy jobban megismerjük Atyánkat. Az Istent szeretők számára valóban minden javukra szolgál – beleértve a megválaszolatlan imákat is.

Justin Dillehay

www.thegospelcoalition.org

Az imádságról

Ole Hallesby – 124x183mm, 152 oldal

Dr. Ole Hallesby (1879–1961) professzor könyvében az imádság lényegéről, az imádkozás nehézségeiről, harcairól, módjáról és titkáról, az imádkozással való visszaélésről ír, ezáltal olvasóit az Istennel való kapcsolat új, teljesebb megértéséhez vezeti el. Őszintén és nagyon szelíden ír a keresztyén hit egyik legbensőbb titkáról.