Mi Isten akarata az erkölcsi tisztasággal kapcsolatban?

Mi Isten akarata az erkölcsi tisztasággal kapcsolatban?

Egy idős ember szokása szerint minden imaalkalmon felállt, és fölemelt kézzel kiáltotta: „Ó, Urunk, takarítsd ki a pókhálókat!” Nem kellett magyarázni a dolgot. Mindnyájan ismerjük azokat a dolgokat, amelyek a hét során behálózzák az életünket. Ám egy fiatalembernek elege lett abból, hogy mindig ugyanazt a kérést hallja újra és újra, mint régen. Egyik este, miután az idős szent felállt és imádkozott, a fiatalember felkiáltott: „Ne, Uram, ne ezt tedd! Inkább öld meg a pókot!”

Ha hatékony módon akarjuk megállítani az erkölcstelenséget a saját életünkben és a körülöttünk lévők életében, akkor meg kell tanulnunk előrelátóan cselekedni ahelyett, hogy csak reagálnánk. Sokkal könnyebb megelőzni a tüzet, mint eloltani. Egész életemre kihatott, amit az Egyesült Államok haditengerészetének alapkiképzésén és a kötelező tűzoltóiskolában tanultam, ahol fedélzettűz oltását gyakoroltuk. Mindez még személyesebbé vált, amikor benzint öntöttem a nevelt lányom autójának nyitott porlasztójába. Egy lángoló jármű látványa arra készteti az embert, hogy föltegye a kérdést: „Mit tehettem volna a megelőzés érdekében?”

Az erkölcstelen világban való tiszta életet célzó alapkiképzésünk azzal kezdődik, hogy tüzetesen megvizsgáljuk az egyik életformáló, pókölő és tűzmegelőző bibliai szakaszt:

Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek – s amint éltek is –, ebben jussatok még előbbre. Hiszen tudjátok: milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében. Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szent Szellemét is reátok árasztja.

(1Tesz 4,1-8)

Tanfolyamaink résztvevőit gyakran megkérjük, hogy legalább negyvenszer olvassák el ezt a szakaszt két hét leforgása alatt. Téged is erre biztatlak. Amikor legközelebb kísértéssel szembesülsz, ez az igeszakasz a szíved kapujára lesz írva, és azonnal elmondhatod: „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól”. Tapasztalatból tudom, hogy ez eloltja a tüzet, mielőtt az fékezhetetlenné válna.

ŐSI SZÖVEG MAI ÜZENETTEL

Valahányszor alkalmam adódik az olaszországi Nápolyban szolgálni, fontosnak tartom fölkeresni a Vezúv lábánál fekvő ókori Pompeji városának feltárt romjait. Cáfolhatatlanul tanúsítják, milyen volt valójában a római élet a Kr. u. első században.

Járom az utcákat, belépek a házakba, és fölkeresem a környékbeli múzeumokat, melyek tele vannak számtalan tárgyi emlékkel. Ám mindezt óvatosan teszem. Ugyanis az utcákon és az épületekben olyan pornográf festmények és szobrok ma is élénk színeivel szembesülök, amelyek fölvennék a versenyt mindazzal, amit a tévében, filmekben, magazinokban vagy az interneten valaha képernyőre vittek. Az ember ilyesmire számít a Pompejiben ma is látható helyi bordélyházak esetében. De ugyancsak meglepett, hogy ugyanilyen obszcén képeket találtam magánházak bejárataiban és konyháiban olyan stílusban, amelyre csak „korai római kicsapongásként” szoktam utalni.

Ezzel a világgal szembesült Pál apostol, amikor belépett a pogány rómaiak otthonaiba, és városról városra járva terjesztette az evangéliumot. A Nápolyt Rómával összekötő Via Appiát ma is olyan pogány templomok és fogadók romjai szegélyezik, ahol a Pálhoz és misszionáriustársaihoz hasonló fáradt vándorok gyakran találkoztak a felhívással, hogy tartsanak istentiszteletet egy templomi prostituálttal, vagy némi fizetség fejében pihenjenek meg egy szexrabszolga karjaiban. Az első századi római kultúra ugyanolyan züllött volt, mint a miénk. Pál apostol útmutatása, melyet az ókori tesszalonikaiaknak adott, nyilvánvalóan ma is időszerű és releváns.

A legtöbb tesszalonikai, akiknek Pál apostol a levelet címezte, még egy éve sem tért meg a makedóniai pogányságból. Megtértek „a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek” szolgáljanak (1Tesz 1,9). Ezért jól ismer- ték az erkölcstelenség visszataszító szokásait és fájdalmas következményeiket.

Bár ez a levél közel 2000 éve íródott, Pál szenvedélyesen azt kívánja, hogy mindnyájan fogadjuk meg az engedelmes és Istennek tetsző életre vonatkozó utasításait. Azt akarja, hogy mindannyian még jobban kitündököljünk mint erkölcstelen világban élő keresztyének. A tiszta élet nem csupán választás kérdése – ez a hivatásunk. Nem pusztán kívánság – Isten akarata ez.

Több mint 35 éve végzek lelkészi szolgálatot. Bárcsak annyi dollárom volna, ahányszor Isten akaratáról kérdeztek. Vehettem volna magamnak egy lakóhajót! Régebben gyakran tréfálkoztam ezzel: „Nem ismerem Isten életedre vonatkozó akaratát. Túl kicsinyke vagyok ahhoz, hogy Szent Szellemet játsszak!” Azóta rájöttem, hogy igenis ismerhetem Istennek az emberek életére vonatkozó konkrét akaratát. Egyszerűen fogalmazva: Isten azt akarja, hogy pontosan azt tegyük, amit parancsol nekünk!

Joggal keressük Isten akaratát olyan területeken, mint a kapcsolatok, tanulás, munka és szolgálat. A Biblia nem ad konkrét útmutatást az életünk konkrét részleteit illetően. Nem volt olyan konkrét igevers, amely közölte volna velem, hogy vegyem el a feleségemet, vagy tanuljak teológiát. Az ilyen döntésekhez várnunk kell az Úr útmutatására, aki Igéjének tanítása, a bennünk lakozó Szent Szellemének vezetése, mások tanácsa, valamint sajátos lehetőségek és körülmények által vezet minket. De nem így ebben az igeszakaszban. Ebben az esetben teljesen világos, mi Isten konkrét akarata mindnyájunk életére nézve. Ő azt akarja, hogy tiszta életet éljünk. Sajnos, ennek az isteni akaratnak a világosságát beárnyékolja önző késztetésünk, hogy azt tegyük, ami nekünk tetszik.

Ebben az esetben teljesen világos, mi Isten konkrét akarata mindnyájunk életére nézve.

MERT AZ AZ ISTEN AKARATA

1998 decemberében Bill Clinton amerikai elnök ellen a képviselőház alkotmányos felmentési eljárást (impeachment) indított hamis tanúzás és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt, mivel hamis nyilatkozatot tett a Fehér Házban dolgozó Monica Lewinskyhoz fűződő erkölcstelen viszonyával kapcsolatban. A vádesküdtszék előtti kihallgatás során Clinton nyelvtani bravúrokkal igyekezett kibújni a felelősség alól. Azt állította, hogy igazat mondott, amikor kijelentette: „nincs köztünk semmi”, mert a kihallgatás idején már nem volt viszonya a nővel. Egy másik kihallgatás során szintén tagadta, hogy „szexuális kapcsolata” lett volna vele, a nemi közösülésre korlátozva e fogalom meghatározását. Azonban elismerte, hogy a tettei (melyek minden jogi meghatározás szerint szexuális jellegűek voltak) „helytelenek” és „illetlenek” voltak.

Még ma is ámulatba ejt e férfi szégyenletes tettének hatása, mivel nemcsak hamis tanúzásba sodródott, hanem a szexuális bűnt is újradefiniálta. Ma már a fiatalok nemzedéke úgy hiszi – keresztyén testvéreim egy részét is beleértve –, hogy „minden megengedett, amíg nem történik köztünk nemi közösülés”.

Nem sokkal az említett bírósági eljárás után tanfolyamot tartottam a tisztaságról férfiak egy csoportjának. Amikor az imént idézett igevers egyik kifejezését magyaráztam – „Az az Isten akarata” (1Tesz 4,3) –, az egyik résztvevő félbeszakított: „Mit jelent valójában az »is« szó?”[1] Nevettem, mert azt hittem, tréfál. Aztán észrevettem, hogy a férfi teljesen komoly. Úgy gondolkodott, hogy ha egy olyan éles eszű ember, mint William Jefferson Clinton megkérdőjelez egy szót, akkor ő is megteheti ugyanezt – akkor is, ha az Isten akaratával függ össze!

Mit jelent valójában ez a szó? Ne hagyjuk figyelmen kívül ezt a nagy hatású kis igét! A szexuális erkölcstelenségtől való tartózkodás valóban Isten akarata minden emberre nézve, aki követni kívánja az Úr Jézus Krisztust. Nem azt olvassuk, hogy ezt így lehet, így kellene lennie, vagy akár így lehetne. Isten személyes tisztaságunkra és szentségünkre vonatkozó akarata nem igényel további magyarázatot, külön tanácsot és további igei megvilágítást. Nem vitatéma, sem egyéni értelmezés kérdése. Pál apostol nem beszélt zavarosan. Ahogy a professzorom, aki elsőéves teológushallgatóként tanított, gyakran mondta: „Ha az egyszerű és világos értelmezés értelmes, ne értelmezzük másként a dolgot.” Ez egy jó tanács nemcsak a szakasz vizsgálatához, hanem a mindennapi életünkre való alkalmazásához is.

Tehát mi az, ami oly nyilvánvalóan Isten akarata? A megszentelődésünk (1Tesz 4,3). Az általános iskolai nyelvtantanárom az ilyen szavakat nevez- te „fontoskodó szónak”. De ez egy valóban fontos szó. A görög hagiaszmosz szó arról a különleges állapotról beszél, hogy az ember el van különítve mint Isten színarany remekműveinek egyike, melyet Ő meg akar mutatni a világnak. E szó ellentéte (a görög koinosz szó) jelentése: hétköznapi, tisztátalan, sőt közönséges vagy profán. Pál apostol később, a Timóteushoz írt második levelében, egyben utolsó írott szavaiban kifejti, milyen fontos, hogy az ember tiszta és így hasznos edény legyen:

Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas. Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.

(2Tim 2,20-22)

Az egyik kedvenc szerzőm, A. W. Tozer azt írta, hogy nem az a szent ember, aki nem tud vétkezni, hanem az, aki nem akar/fog vétkezni.[2] Lehet, hogy életem sok területén még nem ismerem Isten akaratát, de ebben a kritikus kérdésben már ismerem. Az az akarata, hogy elkülönült – megszentelt – legyek. Még tömörebben fogalmazva, „Isten akarata az, hogy tiszta legyek.” Érdemes megvizsgálni minden egyes szót ebből a mondatból:

•  Isten akarata az, hogy tiszta legyek. Ha én nem is kívánom, Ő ezt akarja.

•  Isten akarata az, hogy tiszta legyek. Ez nem csupán a vágya.

•  Isten akarata az, hogy tiszta legyek. Pontosan tudjuk, mit akar.

•  Isten akarata az, hogy tiszta legyek. Ő azt kívánja, hogy „megbecsült, megszentelt edény [legyek], az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas” (2Tim 2,21).

•  Isten akarata az, hogy tiszta legyek. Ez egy állandó folyamat; és nemcsak másokra vonatkozik, hanem rám is.

EZ NEMCSAK ISTEN AKARATA, DRÁGÁM!

Miután egy tanfolyamon, melyet az arizonai Phoenixben tartottunk, kijelentettem, hogy a mi szent Istenünk isteni akarata az, hogy tiszták legyünk, megkértem az egyik férfit, hogy hozza előre a mobiltelefonját. Engedélyt kértem tőle, hogy a 400 férfiból álló csoport előtt felhívjam a feleségét. „A férje az imént jelentette ki férfiak százai előtt, hogy Isten akarata az, hogy ő tiszta férfi legyen” – szóltam a telefonba. „Ez nemcsak Isten akarata – vágta rá az asszony. – Mondja meg neki, hogy én is ezt akarom!”

Nemcsak a mennyei Atyánk akarja, hogy tiszták legyünk; azok a földi személyek is szívből erre vágynak, akik a legtöbbet törődnek velünk. Álljunk meg, és gondoljuk végig, milyen pusztítást végezne szexuális bűnünk azok életében, akik szeretnek minket! Képzeljük el, hogyan hatna a családunkra, a barátainkra, a keresztyén testvéreikre és sok más emberre! Szerintem az erkölcsi történetünkre visszatekintő dédunokáink is megerősíthetik: „Mi is azt kívántuk, hogy tiszta életet élj!” Még a távoli leszármazottainknak is szükségük van arra, hogy szent életet éljünk. James Cecy


[1] Az igevers angol változatában az egyébként „van” jelentésű angol „is” szó az igeidőt kifejező segédigeként szerepel – a ford.

[2] Bruce Wilkinson, Personal Holiness in Times of Temptation (Személyes szentség a kísértés idején). Eugene, Oregon: Harvest House, 1998, 137.



A cikk részlet a könyvből:

A tisztaságért folytatott harc

James M. Cecy – A/5, 248 oldal

Ez a könyv gyakorlatias útmutató a mai világban való tiszta élethez. Különösen időszerű munka, mert társadalmunk a vesztébe rohan, nagyrészt amiatt, hogy semmibe veszi Teremtőnk útjait, a szexualitás terén is.
Készüljünk fel a tisztaságért folytatott háború megnyerésére! 


Share this post