Miért nem jelent valódi bátorítást az önsegítés?
Ha arra kérnélek, hogy bátorítsd üzenetben egy keresztyén testvéredet, mit írnál neki? Mit próbálnál közölni vele? Megdicsérnéd, hogy milyen csinos volt a ruhája vasárnap délelőtt? Megerősítenéd a nevelési módszereit azáltal, hogy megdicséred a jól viselkedő gyerekeit? Esetleg olyan szavakkal biztatnál egy fáradt nőt, mint például: „Egy igazi rocksztár vagy! Ez a te napod!”? Talán arra motiválnád, hogy több időt szánjon magára ezen a hétvégén?
Ezek mind gyakori módszerek, amelyekkel a nők egymást próbálják bátorítani. De vajon erre a fajta bátorításra van a legnagyobb szükségük a keresztyéneknek?
A bátorítás meghatározása
Az értelmező szótár szerint a bátorítás a következőket jelenti:
– bátorsággal, jókedéllyel vagy reménnyel buzdít (bátorít),
– próbál meggyőzni (valami megtételére késztet),
– ösztönöz (serkent), vagy
– segítséget nyújt (támogat).
Jellemzően nem várunk többet a bátorítástól. Kiválasztunk egyet a fenti jellemzők közül, és jónak gondoljuk. Feltételezzük, hogy amíg a szavak felérnek egy „szóbeli aranyéremmel”, addig a bátorítás méltán ragadja meg a szívünket, méltán érezzük magunkat tőle elfogadhatónak és magabiztosnak. Feltételezzük, hogy a bátorítás célja az, hogy megbecsülve és elismerve érezzük magunkat, és talán mások is észrevegyék a jótéteményeinket. Ennek értelmében olyan bátorító szavakat keresünk, amelyekkel
- bókolunk (a dicséret vagy csodálat udvarias kifejezése),
- megerősítünk (azáltal, hogy valamit – amit szeretnénk, ha igaz lenne – magabiztosan állítunk),
- inspirálunk (késztetést vagy képességet ébresztünk, hogy a másik megtegyen valamit vagy érezzen valahogy),
- motiválunk (azáltal, hogy indítékot vagy okot adunk a cselekvésre).
Ezeket a praktikákat egy olyan önsegítő kultúra termékeiből szedtük össze, amely 2019-ben 11,6 milliárd dollár forgalmat bonyolított. Ennek hatása alól mi, keresztyének sem tudjuk kivonni magunkat! Gyakran azt hisszük, hogy a bók, a megerősítés, az inspiráció vagy a motiváció ugyanaz, mint a bátorítás, és másra nincs is szükség.
Az önsegítés nem bátorítás
Figyeljük meg, milyen sürgetően figyelmezteti Pál a második levelében Timóteust, amikor arra kéri, hogy kerülje el azokat, akik az istenfélelem látszatát keltik, de megtagadják annak erejét: „Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól űzött asszonykákat. Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg.” (2Tim 3,6-7)
Amikor gyengék vagyunk, könnyebben becsapnak és félrevezetnek bennünket. A hamis bátorítás nem segít és nem elégíti ki a szívünket. Az önsegítő mozgalom arra hívja a nőket, hogy felüdülést találjanak egy olyan oázisban, amely nem több délibábnál. Az önsegítés nem bátorítás – hanem csak homok.
Nekünk, keresztyéneknek olyan bátorításra van szükségünk, amely jobb célt szolgál, mint a felszínes bókok, a döntéseink megerősítése, a legjobb eredmények elérésére való ösztönzés vagy a jövedelmezőbb eladásokra való motiválás. Isten népének olyan bátorításra van szüksége, amely hosszabb ideig tart, mint a következő 30 napos Instagram-kihívás, olyanra, amelyet nem csak a pozitív gondolkodás ereje tart fenn.
Az önbizalomra épülő bátorítás „alulbátorított” keresztyének világát hozta létre. Bizalmunk túl gyakran a saját vágyainkban és érzéseinkben gyökerezik, amelyek azonban változékonyak. Amikor önbizalmunk megrendül, szívünk hamar elbátortalanodik, és sokkal kevésbé valószínű, hogy megállunk az elénk állított próbákban.
Elveszítjük azt a képességünket, hogy szilárdan megálljunk, megvívjuk a jó harcot, és megfussuk az előttünk álló versenypályát. Ahhoz azonban, hogy a bátorítás buzdítson, ösztönözzön, serkentsen és bátorságot ébresszen a keresztyének szívében, az üzenetnek olyannak kell lennie, ami személyesen ránk nézve is érvényes, és megbízható, amikor a saját érzéseink nem azok.
Az igazság által felszabadítva
Olyan szavakkal kell bátorítanunk, amelyek nem változnak és nem vallanak kudarcot; szükségünk van Isten Igéjének bátorítására, mert „az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek.” (Zsolt 18,31) Mivel kultúránkban a világi filozófiák megpróbálnak meggyőzni minket arról, hogy magunktól is elég jók vagyunk, és hogy a boldogság és az öröm a mi felelősségünk, szükségünk van Isten igazságára, hogy megszabaduljunk ennek a nyomasztó kulturális hazugságnak a súlyától. Felszabadít minket annak felismerése, hogy korlátozott teremtmények vagyunk, akik elsősorban határtalan Teremtőjük gondoskodására vannak utalva.
Ez az a jó hír, amelyet Jézus a megfáradt szíveknek hirdetett: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (Jn 8,31-32).
Krisztus tanítványai nem arra hívattak el, hogy magukból nyerjék a bátorságukat, szabadságukat vagy az örömhírt. Emlékeztessük magunkat a megígért jó hírre: „Az Ő isteni hatalma megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük Őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által drága és hatalmas ígéreteket kaptunk.” (2Pt 1,3-4)
A jobb bátorítás
Keresztyénként, amikor különböző, bátorításunkra szánt üzenetekkel találkozunk, két megkülönböztető jegyet kell világosan felismernünk. A keresztyén bátorításnak (1) Isten ígéreteit kell közvetítenie, és (2) kegyelemből, Krisztus által kell szolgálnia Isten népének bátorítását.
Isten bátorítása megszabadít bennünket saját érzéseink terhes súlyától a csüggedés idején, és olyankor, amikor nincs önbizalmunk. Olyan bátorításra van szükségünk, amely Isten változatlan igazságára mutat. A szentháromság Istentől származó bátorítás buzdít és ösztönöz bennünket az Ő abszolút elégséges mivoltának és jóságának meglátására, a Szent Szellem pedig bátorságot és vigasztalást kelt és táplál azok szívében, akiket Krisztus által Isten a gyermekeivé fogadott.
Isten népeként olyan bátorításra van szükségünk, amely kifejezetten Isten családjának szól. Krisztus követői arra lettek rendelve, hogy Isten bátorító ereje buzdítsa őket, mely képes a bibliai alapokon nyugvó gondolkodás világosságával ellátni népét.
A szíved szomjazik a felüdítő jó hírre, amely csak Krisztus ígéretei által található meg, mert az evangélium üzenete „hatalmasabban beszél” (Zsid 12,24), mint bármi, melyet nyújtani tudsz, és jobb, mint bármely üzenet, melyet a világ kínál neked. A kitartás és a bátorítás Istene jobb bátorítást kínál népének azáltal, hogy önmagát ajánlja fel. Fordítsd tekintetedet Isten ígéreteire, és meríts belőle bátorságot!
Lindsey Carlson
www.thegospelcoalition.org/article/self-help-encouragement/
Image by ArthurHidden on Freepik
John Speirs – A/5, 40 oldal
A szerző hat bibliai üzenettel, áhítattal ad bátorítást, vigasztalást, békességet és reményt a körülöttünk levő szenvedés, különösen a világjárvány által inspirálva.
Ebben a kis könyvben bibliai személyek által különféle okokból hullatott könnyekről lesz szó.