Miért nem jelent valódi bátorítást az önsegítés?

Ha arra kérnélek, hogy bátorítsd üzenetben egy keresztyén testvéredet, mit írnál neki? Mit próbálnál közölni vele? Megdicsérnéd, hogy milyen csinos volt a ruhája vasárnap délelőtt? Megerősítenéd a nevelési módszereit azáltal, hogy megdicséred a jól viselkedő gyerekeit? Esetleg olyan szavakkal biztatnál egy fáradt nőt, mint például: „Egy igazi rocksztár vagy! Ez a te napod!”? Talán arra motiválnád, hogy több időt szánjon magára ezen a hétvégén?

Ezek mind gyakori módszerek, amelyekkel a nők egymást próbálják bátorítani. De vajon erre a fajta bátorításra van a legnagyobb szükségük a keresztyéneknek?

A bátorítás meghatározása

Az értelmező szótár szerint a bátorítás a következőket jelenti:

– bátorsággal, jókedéllyel vagy reménnyel buzdít (bátorít),

– próbál meggyőzni (valami megtételére késztet),

– ösztönöz (serkent), vagy

– segítséget nyújt (támogat).

Jellemzően nem várunk többet a bátorítástól. Kiválasztunk egyet a fenti jellemzők közül, és jónak gondoljuk. Feltételezzük, hogy amíg a szavak felérnek egy „szóbeli aranyéremmel”, addig a bátorítás méltán ragadja meg a szívünket, méltán érezzük magunkat tőle elfogadhatónak és magabiztosnak. Feltételezzük, hogy a bátorítás célja az, hogy megbecsülve és elismerve érezzük magunkat, és talán mások is észrevegyék a jótéteményeinket. Ennek értelmében olyan bátorító szavakat keresünk, amelyekkel

• bókolunk (a dicséret vagy csodálat udvarias kifejezése),
• megerősítünk (azáltal, hogy valamit – amit szeretnénk, ha igaz lenne – magabiztosan állítunk),
• inspirálunk (késztetést vagy képességet ébresztünk, hogy a másik megtegyen valamit vagy érezzen valahogy),
• motiválunk (azáltal, hogy indítékot vagy okot adunk a cselekvésre).

Ezeket a praktikákat egy olyan önsegítő kultúra termékeiből szedtük össze, amely 2019-ben 11,6 milliárd dollár forgalmat bonyolított. Ennek hatása alól mi, keresztyének sem tudjuk kivonni magunkat! Gyakran azt hisszük, hogy a bók, a megerősítés, az inspiráció vagy a motiváció ugyanaz, mint a bátorítás, és másra nincs is szükség.

Az önsegítés nem bátorítás

Figyeljük meg, milyen sürgetően figyelmezteti Pál a második levelében Timóteust, amikor arra kéri, hogy kerülje el azokat, akik az istenfélelem látszatát keltik, de megtagadják annak erejét: „Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól űzött asszonykákat. Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg.” (2Tim 3,6-7)

Amikor gyengék vagyunk, könnyebben becsapnak és félrevezetnek bennünket. A hamis bátorítás nem segít és nem elégíti ki a szívünket. Az önsegítő mozgalom arra hívja a nőket, hogy felüdülést találjanak egy olyan oázisban, amely nem több délibábnál. Az önsegítés nem bátorítás – hanem csak homok.

Nekünk, keresztyéneknek olyan bátorításra van szükségünk, amely jobb célt szolgál, mint a felszínes bókok, a döntéseink megerősítése, a legjobb eredmények elérésére való ösztönzés vagy a jövedelmezőbb eladásokra való motiválás. Isten népének olyan bátorításra van szüksége, amely hosszabb ideig tart, mint a következő 30 napos Instagram-kihívás, olyanra, amelyet nem csak a pozitív gondolkodás ereje tart fenn.

Nekünk, keresztyéneknek olyan bátorításra van szükségünk, amely jobb célt szolgál, mint a felszínes bókok, a döntéseink megerősítése, a legjobb eredmények elérésére való ösztönzés vagy a jövedelmezőbb eladásokra való motiválás.

Az önbizalomra épülő bátorítás „alulbátorított” keresztyének világát hozta létre. Bizalmunk túl gyakran a saját vágyainkban és érzéseinkben gyökerezik, amelyek azonban változékonyak. Amikor önbizalmunk megrendül, szívünk hamar elbátortalanodik, és sokkal kevésbé valószínű, hogy megállunk az elénk állított próbákban.

Elveszítjük azt a képességünket, hogy szilárdan megálljunk, megvívjuk a jó harcot, és megfussuk az előttünk álló versenypályát. Ahhoz azonban, hogy a bátorítás buzdítson, ösztönözzön, serkentsen és bátorságot ébresszen a keresztyének szívében, az üzenetnek olyannak kell lennie, ami személyesen ránk nézve is érvényes, és megbízható, amikor a saját érzéseink nem azok.

Az igazság által felszabadítva

Olyan szavakkal kell bátorítanunk, amelyek nem változnak és nem vallanak kudarcot; szükségünk van Isten Igéjének bátorítására, mert „az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek.” (Zsolt 18,31) Mivel kultúránkban a világi filozófiák megpróbálnak meggyőzni minket arról, hogy magunktól is elég jók vagyunk, és hogy a boldogság és az öröm a mi felelősségünk, szükségünk van Isten igazságára, hogy megszabaduljunk ennek a nyomasztó kulturális hazugságnak a súlyától. Felszabadít minket annak felismerése, hogy korlátozott teremtmények vagyunk, akik elsősorban határtalan Teremtőjük gondoskodására vannak utalva.

Ez az a jó hír, amelyet Jézus a megfáradt szíveknek hirdetett: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (Jn 8,31-32).

Krisztus tanítványai nem arra hívattak el, hogy magukból nyerjék a bátorságukat, szabadságukat vagy az örömhírt. Emlékeztessük magunkat a megígért jó hírre: „Az Ő isteni hatalma megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük Őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által drága és hatalmas ígéreteket kaptunk.” (2Pt 1,3-4)

A jobb bátorítás

Keresztyénként, amikor különböző, bátorításunkra szánt üzenetekkel találkozunk, két megkülönböztető jegyet kell világosan felismernünk. A keresztyén bátorításnak (1) Isten ígéreteit kell közvetítenie, és (2) kegyelemből, Krisztus által kell szolgálnia Isten népének bátorítását.

Isten népeként olyan bátorításra van szükségünk, amely kifejezetten Isten családjának szól.

Isten bátorítása megszabadít bennünket saját érzéseink terhes súlyától a csüggedés idején, és olyankor, amikor nincs önbizalmunk. Olyan bátorításra van szükségünk, amely Isten változatlan igazságára mutat. A szentháromság Istentől származó bátorítás buzdít és ösztönöz bennünket az Ő abszolút elégséges mivoltának és jóságának meglátására, a Szent Szellem pedig bátorságot és vigasztalást kelt és táplál azok szívében, akiket Krisztus által Isten a gyermekeivé fogadott.

Isten népeként olyan bátorításra van szükségünk, amely kifejezetten Isten családjának szól. Krisztus követői arra lettek rendelve, hogy Isten bátorító ereje buzdítsa őket, mely képes a bibliai alapokon nyugvó gondolkodás világosságával ellátni népét.

A szíved szomjazik a felüdítő jó hírre, amely csak Krisztus ígéretei által található meg, mert az evangélium üzenete „hatalmasabban beszél” (Zsid 12,24), mint bármi, melyet nyújtani tudsz, és jobb, mint bármely üzenet, melyet a világ kínál neked. A kitartás és a bátorítás Istene jobb bátorítást kínál népének azáltal, hogy önmagát ajánlja fel. Fordítsd tekintetedet Isten ígéreteire, és meríts belőle bátorságot!

Lindsey Carlson

www.thegospelcoalition.org/article/self-help-encouragement/

Image by ArthurHidden on Freepik

---

---

---