„Miért tombolnak a népek?”
A népek tombolnak. Biztos vagyok benne, hogy hozzám hasonlóan te is megrendülten figyeled az ukrajnai konfliktus jeleneteit a televízió vagy a telefon képernyőjén.
Hová máshová fordulhatnánk ilyen időkben, mint Istenhez és az Ő Igéjéhez?
A Bibliában háromszor olvassuk ezt a kifejezést, hogy „a népek tombolnak”.
Az első – és talán a legismertebb – a 2. zsoltárban található: „Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?” (Zsolt 2,1). Közvetlen hátterét ennek a zsoltárnak az olyan kisebb nemzetek lázadása adja, mint Edóm lázadása a király ellen, aki Dávid leszármazottja (és a 2. versben az Úr Felkentjeként van megnevezve). A távlati kép azonban Jézus Krisztus felé mutat. Ezt a zsoltárt többször is idézi az Újszövetség (Csel 4,25-26; ApCsel 13,33; Zsid 1,5; 5,5; Jel 2,26-27; 12,5; 19,15). Jézus ez a végső király Dávid nemzetségéből – a Felkent (Messiás vagy Krisztus), akit saját népe elutasított és a pogányok megöltek. Ő Isten Fia, aki mindenek felett uralkodik. Ezért így szólhatunk a népekhez: „Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!” (Zsolt 2,12). Ez a mi reménységünk a bajok idején, és ez az az üzenet, amelyet hirdetünk.
Egyszer Isten megszünteti az összes háborút az egész földön.
Második előfordulása ennek a kifejezésnek szintén a Zsoltárok könyvében olvasható. A 46. zsoltár híres nyitómondata Istent mint biztonságunk helyét jelöli meg: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” Sion városát biztos helyként ábrázolja, mert Isten van benne, még akkor is, ha körülötte háborognak a népek („Népek háborognak, országok inognak” 6-7. vers). Előrevetíti azt az időt, amikor Isten megszünteti az összes háborút az egész földön (10. vers). Ezzel az igazsággal szembesülve így szólít fel a zsoltár: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld” (11. vers).
A harmadik és utolsó alkalom, amikor a népek tombolásáról olvasunk, a Jelenések 11,17-18-ban található, amely az Isten trónja körül ülő huszonnégy vén kijelentését rögzíti, válaszul a mennyben felhangzó hatalmas hangokra, amelyek kijelentették: „A világ felett a királyi uralom a mi Urunké és az Ő Krisztusáé lett, és Ő uralkodni fog örökkön-örökké” (15. vers). Így szól hálaadásuk:
„Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten,
aki vagy, és aki voltál,
hogy nagy hatalmadat kezedbe vetted, és uralkodsz.
Haragra lobbantak a népek,
de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje,
hogy megadd a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek,
és azoknak, akik félik a te nevedet,
a kicsiknek és a nagyoknak,
hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet.”
Itt teljesedik be az, amit a zsoltárok előre jeleztek. Eljött Isten ítélete. Nincs többé tomboló nép. Szabadulás és jutalom vár Isten népére. És bekövetkezik azok elpusztítása, akik elpusztították a földet. Sajnos a Fiú megcsókolásának ideje lejárt.
Tehát miközben a nemzetek tombolnak, és sok mindent nem értünk körülöttünk, mégis erősen bízhatunk ebben a három igazságban:
- Isten királya, Jézus az Ő trónján ül, és mi arra vagyunk felhívva, hogy „csókoljuk” Őt – azaz elismerjük Őt Urunknak – bízva abban, hogy Ő üdvözít.
- Az az ember, aki Jézust Urának ismeri, biztonságban van a tombolás közepette, mert Isten velünk és közöttünk van, így nyugodtak lehetünk, és tudhatjuk, hogy Ő az Isten.
- Eljön a nap, amikor bekövetkezik Isten igazságos ítélete, és azok, akik pusztulást hoznak, elpusztulnak, míg Isten népe jutalmat kap.
A népek tombolnak, de a te szívednek nem kell háborognia, mert Isten a mi menedékünk.
Paul Coulter
www.paulcoulter.net/post/when-the-nations-rage
Jeff Kinley – A/5, 184 oldal
Jézus próféciájára sokszor nem figyelünk, amely szerint a föld utolsó napjaiban ugyanaz fog történni, mint Noé napjaiban. Mit értett vajon ezen? Azt, hogy feltűnő párhuzamosságok vannak Noé napjai és az utolsó idők között.
