Mit jelent az „evangéliumi” szó?
BEVEZETÉS – módszertan
Az „evangéliumi” (vagy „evangelikál”) szót egyesek szociológiai (amikor meghatározzák, hogy milyenek a magukat evangéliuminak nevező csoportok) és történelmi (amikor meghatározzák a mozgalom vagy a benne lévő különböző csoportok eredetét) szempontból közelítették meg, de valódi meghatározását bibliai és teológiai alapon kell megadni. Az „evangéliumi” szó valójában az „evangélium” görög szóból származik (szó szerinti fordítása „jó hír”, görögül euangelion). Az evangéliumi közösségeket Jézus Krisztus evangéliumának egy bizonyos értelmezése és az iránta való elkötelezettség határozza meg. Ezért elengedhetetlennek tűnik, hogy az „evangéliumi” szó definícióját az evangélium megértésére alapozzuk.
A SZÓ MEGHATÁROZÁSA FELÉ VEZETŐ ÚTON
Evangéliumi tudósok, köztük John Stott és D. A. Carson hasznosnak találták, hogy az 1Korintus 15. fejezetének 1-11. verseire támaszkodjanak a fogalom bibliai megalapozásához azzal kapcsolatban, hogy mit jelent evangéliuminak lenni, mivel Pál apostol ott bizonyos módon meghatározza az evangélium lényegét.
„1. Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. 2. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. 3. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, 4. eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, 5. és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. 6. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. 7. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. 8. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. 9. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát. 10. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. 11. Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és így lettetek hívőkké.”
A következő pontok, az utolsó kettő kivételével (melyek a sajátjaim), az ő észrevételeikből származnak. E szakasz szerint az evangéliumi hit (az evangélium) a következőt jelenti:
1. Személyes (1-2.v.) – a korintusiak azért üdvözültek, mert befogadták az evangéliumot, hittek benne és állást foglaltak mellette. Az evangéliumi hívők az igazi keresztény hit meghatározó jellemzőjeként elvárják az evangélium iránti személyes elkötelezettséget és a Krisztusba vetett személyes hitet.
2. Krisztusközpontú (3-4. v.) – az evangélium üzenete Krisztusra és a mi bűneinkért elszenvedett halálára, valamint halottak közül való feltámadására összpontosít. Az evangéliumi hívők hiszik, hogy Jézus Krisztus maga az emberré lett Isten (mint ilyen, Ő volt Isten egyedülálló Fia), Isten végső kinyilatkoztatása és az emberiség egyetlen Üdvözítője, akinek halálból való feltámadása igazolta, hogy Ő valóban Úr.
3. Bibliai (3-4. v.) – Pál a Szentírásra hivatkozik, mint olyan alapra, mely által megérthetjük Krisztus halálának és feltámadásának jelentőségét. Az evangéliumi hívők a Szentírást Isten ihletett szavaként ismerik el, mely így egyedüli és végső tekintély a hit és a magatartás minden kérdésében.
4. Történelmi (5-7. v.) – Krisztus élete, halála és feltámadása történelmi tények voltak, amelyeket szemtanúk tanúsítottak. Az evangéliumi hívők történelmi hitet vallanak, amely Isten emberi történelemben való cselekvésének valóságán alapul, és nem üres mítoszokon.
5. Teológiai (3. v.) – Pál azt mondja, hogy Krisztus halála „a mi bűneinkért” történt. Az evangéliumi hívők hiszik, hogy Krisztus halála nem pusztán egy példa volt egy jó ember halálára, vagy Isten szeretetének megnyilvánulása, hanem az egyetlen áldozati, helyettesítő, engesztelő halál a bűnökért.
6. Apostoli (4-9. v.) – a feltámadt Úr megjelent apostolainak, és rájuk bízta a hit továbbadásának parancsát (3. v.). Az evangéliumi hívők hisznek hitük apostoli jellegében, amelyet hűséges tanúk egymást követő nemzedékei adtak tovább.
7. Közösségi (1. v.) – Pál olyan hívők közösségének írt, akik Krisztus világméretű, egyetemes Gyülekezetének tagjai voltak, és elkötelezték magukat amellett, hogy meghatározott vezetés alatt helyi gyülekezetként gyűljenek össze. Az evangéliumi hívők hiszik, hogy minden igaz hívő tagja Krisztus láthatatlan, egyetemes Gyülekezetének, és hogy a hívőknek a helyi gyülekezetekben való közösség és szolgálat mellett kell elkötelezniük magukat.
8. Missziói (11. v.) – Pál az evangélium hirdetésével foglalkozott, hirdette azt minden embernek. Az evangéliumi hívők úgy vélik, hogy a Gyülekezetnek és a keresztyéneknek aktívan részt kell venniük az evangelizációban, a társadalomért való szolgálatban és a világmisszióban.
Ez a lista nem a teljesség igényével készült, de úgy gondolom, hogy megragadja az evangéliumi hit lényegét.
KÖVETKEZTETÉS – egység a központ körül, sokféleség a széleken
A fenti nyolc címszó alatt megfogalmazott nyilatkozat nagymértékben megragadja annak lényegét, hogy mi az, amit evangéliuminak nevezünk – ezek olyan elvek, amelyek minden evangéliumi hívőt egyesítenek. Sokkal nehezebb azonban az elkerülhetetlenül sokszínű mozgalom perifériáinak körülhatárolása. Az evangéliumi hívők számos kérdésben jelentős mértékben különböznek egymástól, többek között a gyülekezetvezetés rendszere és a keresztséggel, a Szent Szellem bizonyos ajándékaival, az eleve elrendeléssel és az eszkatológiával kapcsolatos teológiai látásmódok szempontjából (hogy csak néhányat említsünk). Ezenkívül jelentősen eltérnek egymástól az evangelizáció és az istentisztelet stílusában is. Ennek a tanulmánynak az a szándéka, hogy egy olyan alapvető meghatározást javasoljon, melynek mentén az evangéliumi hívők egységre juthatnak, hogy ezáltal együttműködhessenek a misszióban, miközben egészséges és kihívást jelentő vitákat folytatnak különböző kérdésekben eltérő álláspontjainkról.
Az „evangéliumi” címke csak annyiban hasznos, amennyiben jelentése elárul valamit azokról az emberekről, akik ezt viselik. Lehet, hogy a jövőben ez a kifejezés nem lesz hasznos, de egyelőre úgy gondolom, hogy továbbra is hasznos kifejezés marad a különböző hátterű keresztyének leírására, akik osztoznak a fent vázolt közös értékekben. Természetesen sokan lehetnek, akik szintén vallják ezeket az értékeket, de soha nem nevezték magukat „evangéliuminak”, és kétségtelenül vannak olyanok is, akik viselik az „evangéliumi” jelzőt, de valójában nem tartják magukat mindahhoz, amit itt felvázoltunk. Végső soron (és bizonyára amikor az Úr jelenlétében leszünk a dicsőségben) minden címke hiányosnak bizonyul, és bíznunk kell a Szentírás ígéretében, hogy:
„Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: »Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!«” (2Timóteus 2,19)
TOVÁBBI OLVASMÁNYOK – EVANGÉLIUMI HITVALLÁSOK
Egyéb nyilatkozatok, amelyek hasznosak az evangéliumi hit teológiai alapjainak megértéséhez
és amelyekhez személy szerint én is csatlakoznék, a következők:
– A Lausanne-i Szövetség – online elérhető a következő címen: https://lausanne.org/hu/lausanne-i-nyilatkozat/lausanne-i-nyilatkozat
– Az Evangéliumi Világszövetség hitvallása – magyar nyelven elérhető a következő címen:
– International Fellowship of Evangelical Students (IFES) hitvallás – magyarul a MEKDSZ hitvallás elérhető a következő címen: http://www.mekdsz.hu/hitvallas
Dr. Paul B. Coulter
Paul Coulter az Észak-Írországban él kínai-maláj feleségével, Gar-Linggel és két tizenéves gyermekükkel. A Living Leadership egyik vezetője, amely az Egyesült Királyságban és Írországban a vezetőket és családjaikat képzéssel, mentorálással és pásztori támogatással segíti. Emellett igazgatója a Keresztyénség a Társadalomban Központnak (www.christianityinsociety.org), amely evangelizációk, valamint etikai és apologetikai képzés révén igyekszik összekapcsolni Krisztust a mai kultúrával. Paul két könyv és számos cikk szerzője. Rendszeresen beszél és ír a vezetésről, a pásztorolásról, a keresztyén gondolkodásról és a kortárs kultúráról. Az Európai Evangéliumi Vezetői Fórumon (ELF) az apologetika műhely egyik vezetője.
A nagy evangéliumi katasztrófa
Francis A. Schaeffer – A/5, 176 oldal
Az ismert 20. századi teológus, Francis A. Schaeffer halála előtt 1984-ben utolsóként írt könyve pontosan előrejelzi, mi történik, amikor az evangéliumi keresztyénséget eltéríti a világi kultúra. Történelmi, filozófiai és teológiai ismereteit felhasználva éles szemmel mutat rá arra, milyen következményekkel járhat, ha a keresztyének nem foglalnak nyíltan állást a vízválasztó kérdésekben.