Mit taníthat nekünk Müller György az imádságról?

Mit taníthat nekünk Müller György az imádságról?

Az imádság embere

Müller György (1805-1898) széles körben az ima és a hit egyik legnagyobb alakjának számít az újszövetségi idők óta. Majdnem az egész 19. századot végigélte, kétharmadát az angliai Bristolban. Négy nagy horderejű, befolyásos szolgálatot vezetett, de ma leginkább árvaházairól ismerjük.

Egy olyan időszakban Angliában, amikor a legtöbb árva nyomorúságos dologházakban vagy az utcán élt, mint Charles Dickens Twist Olivérje, Müller befogadta, etette, ruházta és nevelte őket. Bristoli árvaházában egyszerre kétezer árváról gondoskodott – életében több mint tízezerről. Mégis soha senkivel nem osztotta meg, hogy szolgálatának milyen szükségletei vannak, csak Istennel imádságban. Csak az éves beszámolókból tudták meg az emberek utólag, hogy az előző évben mire volt szüksége a szolgálathoz, és Isten hogyan gondoskodott róla.

Müller több mint ötvenezer konkrét imaválaszt jegyzett fel a naplóiban, amelyek közül harmincezerről azt mondta, hogy ugyanazon a napon vagy ugyanabban az órában kapott rájuk feleletet, amikor imádkozott. Gondoljunk csak bele: ez évente ötszáz konkrét imaválasz – naponta több mint egy – minden egyes nap, hatvan éven át! Isten több mint félmilliárd dollárt (mai dollárban kifejezve) áramoltatott át a kezén az imáira adott válaszként.

Müller több mint ötvenezer konkrét imaválaszt jegyzett fel a naplóiban.

Müller nagy felfedezése

Hogyan imádkozott Müller György? Azt mondta, hogy „hitben való járásának” (ahogy nevezte) első tíz évében gyakran küzdött amiatt, hogy megfelelően át tudjon szellemülni az imádsághoz, más szóval, hogy valóban kedvet érezzen az imádkozáshoz. (Ezzel nem arra az időszakra utalt, amikor még ismeretlen volt, hanem arra a tíz évre, amikor már Istenre bízta magát, és figyelemre méltó válaszokat kapott az imáira.) Egészen addig így volt, amíg apró változtatást nem eszközölt a módszerében. Így írta le a változást:

„A különbség tehát a korábbi és a mostani gyakorlatom között a következő: korábban, amikor felkeltem, a lehető leghamarabb imádkozni kezdtem, és általában a reggeliig minden időmet, vagy majdnem az egészet imádsággal töltöttem. Minden alkalommal szinte mindig imával kezdtem…  De mi volt az eredmény? Gyakran negyedórát, félórát vagy akár egy órát is eltöltöttem a térdemen, mielőtt tudatosult bennem, hogy vigasztalást, bátorítást, lelki alázatot stb. kaptam; és gyakran előfordult, hogy csak azután kezdtem el igazán imádkozni, miután az első tíz percben, negyedórában vagy akár félórában gondolataim elkalandozása miatt szenvedtem.

Most már szinte alig szenvedek ettől. Mivel szívemet az igazság táplálja, megtapasztalható közösségbe kerültem Istennel, beszélek Atyámnak és Barátomnak (bár hitvány vagyok, és méltatlan rá) azokról a dolgokról, amelyeket Ő hoz elém az Ő drága Igéjében. Mostanában gyakran megdöbbenek azon, hogy nem láttam meg ezt hamarabb.”

Müller György élete + Müller György naplójából + Az igazi hit és imádság

Dr. Arthur T. Pierson, A. Rendle Short, Müller György – A/5, 264 oldal

A hit misztérium: titok, rejtelem, talány. Kevesen jutnak el a megfejtéshez, de a bristoli Müller György eljutott; pedig fiatal korában a lejtőre sodródott, csalt, sikkasztott, sőt börtönbe is került. Egy bibliaórán szólt hozzá Isten, és ő átadta életét Neki.
Kegyelem által lett a hit hőse Müller György. Élete mindennél hangosabban hirdeti, hogy Isten imádságot meghallgató, szerető mennyei Édesatyánk. 

Müller tehát néha fél-egy órán át is kínlódott, amikor imádkozni próbált, küzdött, hogy gondolatait összpontosítani tudja, hogy szívében az imádságra hangolódjon. Csak e hosszú, elszánt küzdelem után tudott végül az Istennel való közösség érzésébe kerülni.

…arról kezdett beszélgetni Istennel, amit az Igében olvasott…

Ám miután elkezdte azt a gyakorlatot, hogy arról kezdett beszélgetni Istennel, amit az Igében olvasott, többé már „alig” szenvedett ezektől a problémáktól imádságai során.

„Ezért kezdtem el az Újszövetségről elmélkedni, már kora reggel. Az első dolog, amit tettem, miután néhány szóval áldást kértem az Úrtól az Ő drága Igéjére, az volt, hogy elkezdtem elmélkedni Isten Szaván, mintegy átkutatva minden verset, hogy áldást nyerjek belőle; nem az Ige hirdetése miatt, nem azért, hogy prédikáljak arról, amiről elmélkedtem, hanem azért, hogy táplálékot nyerjek a saját lelkemnek.”

A Szentírás egy-egy szakasza alapján történő imádkozás, miközben a szabadban sétált, volt az az egyszerű módszer, amely átalakította a történelem egyik leghíresebb imádkozó emberének mindennapi tapasztalatát.

És ugyanilyen könnyen átalakíthatja a mi imaéletünket is.

Donald S. Whitney

www.crossway.org/articles/what-george-mueller-can-teach-us-about-prayer

Ez a cikk Donald S. Whitney Praying the Bible című könyvéből származik.

Donald S. Whitney (PhD, University of the Free State, Bloemfontein, Dél-Afrika) a biblikus spiritualitás (szellemiség) professzora és a Déli Baptista Teológiai Szeminárium dékánhelyettese Louisville-ben, Kentucky államban. Számos könyvet írt, köztük a Spiritual Disciplines for the Christian Life (Szellemi fegyelem a keresztyén életben) című művet. Don rendszeresen blogol a BiblicalSpirituality.org oldalon.



Share this post