Ne kövesd el Dávid hibáját: Miért fontos az utódlás megtervezése?
Vezetők nevelése – Bob Deffinbaugh sorozatának első része
Dávid király életének utolsó fejezete a mai gyülekezetek számára is komoly figyelmeztetéseket tartalmaz az utódlás megtervezésének fontosságáról. Bob Deffinbaugh a BiblicalEldership.com oldalon megjelent Developing Leaders előadás-sorozatában rámutat, milyen káros következményei voltak annak, hogy Dávid vonakodott kinevezni utódját és felkészíteni a feladatra. A mai gyülekezetek ugyanezt kockáztatják, ha nem képezik ki a vezetőik következő generációját.
Természetesen nehéz átadni a gyeplőt a fiatalabbaknak, de ez az egyetlen módja, hogy helyi gyülekezeteink hosszú távon fennmaradjanak. Ennek érdekében a következő sorozatban olyan vezetési elveket és programokat fogunk megvitatni, amelyeket felhasználhatunk a helyi gyülekezetünk jövőbeli vezetőinek felkészítésére.
Dávid király elmulasztotta kinevezni az utódját
Az 1Királyok 1-ben azt olvassuk, hogy Dávid megöregedett, magatehetetlen volt, és alkalmatlan az uralkodásra. Bár Isten már korábban kijelentette, hogy Salamon lesz a következő király, Dávid nem tett semmit annak érdekében, hogy felkészítse Salamont a vezetésre, amíg még szellemileg és fizikailag képes lett volna rá.
Most pedig, hogy Dávid már túl idős lett, és alkalmatlan a nemzet vezetésére és jogos utódjának felkészítésére, negyedik fia, Adónijjá azon kezdett el mesterkedni a háttérben, hogy ő ülhessen a királyi székbe testvére helyett.
Amikor Nátán próféta elmondta Betsabénak (Dávid feleségének és Salamon édesanyjának), hogy Adónijjá összeesküvést sző, Betsabé elárulta ezt Dávidnak. Ahogy előtte megegyeztek, Nátán próféta is felkereste a királyt, hogy megerősítse, amit Betsabé mondott.
Dávidnak gyorsan kellett cselekednie. Utasította Cádók papot és Nátán prófétát, hogy kenjék fel Salamont Izrael királyává, és hozzák ide, hogy Dávid trónjára üljön, és uralkodjon helyette. Végül Salamont királlyá koronázták, Adónijjá hatalmi törekvéseit pedig meghiúsították, a királyság pedig fennmaradt – de csak komoly viszályok árán.
„Tragédia, hogy ez egyáltalán megesett” – mondja Bob Deffinbaugh. „Nem kellett volna halogatni a cselekvést.”
Dávid hibája – hogyan kerülhetjük el?
Dávid korában az Izraelt körülvevő nemzetek a „társas uralkodást” gyakorolták, tehát egy idős király mellett egy fiatalabb is uralkodott, aki általában a király fia volt. Ez az időszak egyfajta királyi „tanulóiskola” volt, amely után a leendő király teljes egészében átvette az uralkodást.
Sajnos Dávid nem ezt a modellt követte. Akár vonakodott átadni az irányítást, akár egyszerűen csak kételkedett Salamon vezetői képességeiben, Dávid nem tette meg a szükséges lépéseket.
Ez a Dávid tétlenségéről szóló történet sok olyan mai gyülekezet képe is lehetne, melyek nevelnek vezetőket, de utódokat nem. Sok férfitestvér a gyülekezet vezetésében nem lelkesedik az iránt, hogy utódokat keressen a maga helyére. Pedig mi is alkalmazhatjuk a „társas vezetés” elvét a gyülekezeti vezetésben: az idősebb, tapasztaltabb vének kiképezhetik a fiatalabbakat azáltal, hogy egy darabig közösen vezetnek, majd végül teljesen átadják nekik a stafétabotot.
Gyülekezeteinknek azonban nemcsak elméleti szinten kell állást foglalniuk a vezetőképzés mellett, hanem gyakorlati tervekre is szükség van a vezetők felkészítésére. Majd hajlandónak kell lenniük arra, hogy félreálljanak, hogy az újak átvegyék a vezetést helyettük.
Az utódlás megtervezésének újszövetségi mintája
Dávid tétlenségével szöges ellentétben áll Pál apostol, aki soha nem maradt túl sokáig egy helyen, hanem mindenhol, ahol járt, vezetőket állított munkába. A Cselekedetek 20-ban Pál azt mondta az efézusi véneknek, hogy nem látják többé egymást. Átadta nekik a vezetés stafétabotját, és Isten Igéjére és Szellemére bízta őket a továbbiakban.
„A mi gyülekezeteinknek is hasonlóan kell cselekedniük” – mondja Bob. „Amikor Pál és Péter leveleit olvassuk, látjuk, hogy az apostolok azt mondják, hogy nem maradnak örökké a gyülekezettel. Igen fontos tehát az utódlás kérdése. Legyünk olyan emberek, akik elkötelezettek e kérdés mellett nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is!”
Bob Deffinbaugh
BiblicalEldership.com
Alexander Strauch – B5, 472 oldal
Ez a könyv egy merész felhívás saját gyülekezeti struktúránk átgondolására, és a gyülekezetvezetés egyszerű újszövetségi formájához való visszatérésre. Strauch évszázadok tradícióit vizsgálja felül, és rávilágít arra, hogy mit tanít a Biblia. Kezdve azzal, hogy bemutatja a gyülekezetvezetés négy fő szerepét (vezetés, táplálás, gondoskodás és védelem) feltárja a presbitérium működésének a jelentőségét, a szükséges jellemvonásokat, egymással való kapcsolatukat, stb.
