Négy ok, hogy merjünk hangosabban énekelni a gyülekezetben
„Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!” – tanácsolja a zsoltáríró (Zsolt 100,2). A Szentírás tele van olyan emberek példáival, akik életük körülményeire, örömteli és szomorú élethelyzeteikre egyaránt, énekléssel válaszoltak Istennek. A Vörös-tengeren való félelmetes és csodálatos átkelés után Mózes és az izraeliták énekeltek (2Móz 15), éppúgy, mint Jósáfát és Júda népe a csatába indulva (2Krón 20), Jézus és tanítványai az utolsó vacsorán (Mt 26,30), valamint Pál és Szilász a börtönben (Csel 16,25). Van valami erőteljes a közös éneklésben.
A hangod igenis számít a gyülekezetben – Istennek és a felebarátodnak egyaránt. Íme, négy ok!
1. Éneklésed gyönyörködteti az Urat
Isten örvendezik annak, ha dicsérjük Őt. Egyesek szerint a Zsoltárok 22,4 („Pedig te szent vagy, Izráel dicsérő énekei között trónolsz.”) egyik japán fordításában az áll, hogy amikor népe imádja Istent, az olyan, mintha egy nagy széket készítenének Neki, ahová Ő leülhet. Istennek ugyan nincs szüksége tőlünk semmire, mégis módot adott arra, hogy örömet tudjunk szerezni neki. Micsoda kiváltság!
2. Az énekléssel való dicsőítés a megváltott emberek egyedülálló élménye
Az éneklés természetes válasz arra az élményre, melynek során megtapasztaljuk, hogy elveszettek voltunk, de megtaláltattunk, rabszolgák voltunk, de szabadok lettünk, halottak voltunk, de életre keltünk, a pokol várt ránk, mégis a mennybe nyertünk bebocsátást. A keresztyének az egyedüli teremtmények a világegyetemben, akiknek ilyen tapasztalata van; még az angyaloknak sincs ehhez fogható élménye.
„Csak a megváltottak énekelnek” – jegyzi meg David Jeremiah a Menekülés az eljövendő éjszaka elől című, a Jelenések könyvéről írt tanulmányában. Mi sokszor úgy képzeljük el a mennyei kórust mint éneklő angyalok sokaságát, de a Biblia elsősorban úgy ábrázolja őket, mint akik dicséretet mondanak, míg Isten megváltott népe énekel (vö. Lk 2,13-14, Jel 4,8, 5,11-12 a Jel 5,9, 14,3, 15,3 versekkel). Bár lehetséges, hogy az angyalok szavai ének formájában hangzanak el, érdekes, hogy az „énekelni” görög szó csak olyan kontextusban fordul elő az Újszövetségben, amikor emberekre vonatkozik.
Az éneklés természetes válasz arra az élményre, melynek során megtapasztaljuk, hogy elveszettek voltunk, de megtaláltattunk, rabszolgák voltunk, de szabadok lettünk, halottak voltunk, de életre keltünk, a pokol várt ránk, mégis a mennybe nyertünk bebocsátást.
John Piper szerint:
„Az a tény, hogy a keresztyénség egy éneklő vallás, nemcsak arról tanúskodik, hogy emberként milyennek lettünk megalkotva, hanem arról is, hogy milyen Istenünk van: tudniillik egy olyan Istenünk, aki egy napon – a Zofóniás 3,17 szerint – énekelni fog miattunk. Kórust fog vezetni, és ünnepelni fogja a tényt, hogy az övéi vagyunk. Mi pedig csatlakozni fogunk ehhez az énekléshez, mivel Ő a miénk, mert Isten olyan értékes, csodálatos és sokszínű az Ő tökéletességében, hogy ha ezt az érzelmi összetevőt elhagynánk – és nem engednénk kiáradni a költészet és az énekek által –, azzal az istentisztelet egyik kulcsfontosságú tényezőjéről feledkeznénk meg.”
3. Éneklésed bátorítja a Krisztusban lévő testvéreidet
Gyülekezeti családodnak szüksége van arra, hogy lássa és hallja, ahogy énekelsz (igen, tényleg énekelsz, nem csak a szöveget mormolod). Hitünket erősíti, amikor a körülöttünk lévő emberek ugyanazokat az igazságokat éneklik, amikor mindannyian összejövünk különböző terheinkkel együtt, és mindezek ellenére örvendezünk Krisztusban.
A gyülekezetem éneklést vezető csoportjában egy házaspár rövid időn belül mindkét fiát elvesztette, miután egy életen át sok nehézségen keresztül gondozták őket fogyatékosságuk miatt. Tudom, hogy Isten jó – ezt állítja az Ő Igéje, és én is megízleltem már és láttam ezt –, de amikor ez a házaspár felemelt tekintettel és ragyogó arccal énekel Isten jóságáról, még inkább hiszek benne, és tudom, hogy én is szembe tudok nézni bármivel, ami előttem áll, mert Ő jó.
Ahogy Ben Haley mondta David Andersonnal folytatott beszélgetésében a BER podcastban: „Amikor éneklünk, hallom, ahogy Isten igazságát ismétled újra és újra, és te is hallasz engem. Ez keresztyénként rendkívül építő mindkettőnk számára”. Ben rámutat, hogy az Isten Szellemével való beteljesedés első következménye az éneklés – nemcsak az Úr felé, hanem egymás felé is (Ef 5,19, Kol 3,16).
Mark Dever washingtoni gyülekezete szinte egyik napról a másikra drámai változásokat élt át, ami az istentiszteletet illeti, ugyanis az orgonistájuk nyugdíjba vonult, és nem volt, aki helyettesítse. Úgy emlékszik vissza, hogy a helyzet, ami válságosnak tűnt, végül áldássá lett: a hangos orgona, amely évtizedekig elnyomta a gyülekezet hangját, elhallgatott, és az emberek zongorakíséret mellett kezdtek énekelni. Mivel hallották egymást, hangosabban énekeltek – sokkal hangosabban. Ahogy nőtt a gyülekezet, úgy vált egyre látványosabbá a változás – mára pedig az erőteljes és szenvedélyes éneklés a közös istentiszteleten a gyülekezet védjegyévé vált.
4. Isten azt parancsolja nekünk, hogy énekeljünk
Kell-e még egyéb indok? Zack DiPrima megjegyzi, hogy a Szentírás több mint 400, éneklésre vonatkozó utalást tartalmaz, köztük 50 közvetlen parancsot, és hogy Izráel énekeskönyve, a Zsoltárok a legnagyobb és legtöbbet idézett könyv az Újszövetségben.
„Az Újszövetségben az egyetlen hangszer, amelyet az istentisztelettel összefüggésbe megemlítenek, az emberi hang” – írja. „És ez a lényeg. Isten terve ugyanis az, hogy a helyi gyülekezet zenei szolgálatát a véren megvásárolt szentek képzetlen kórusa alkossa”.
Biblical Eldership Resources
Soproni János – A/4, 212 oldal
Soproni János énekeit tartalmazó kottás énekeskönyv akkordokkal.
A könyv első részében a Soproni János által szerzett énekek, a második részben pedig fordításai, átdolgozásai találhatók.
