Nem kell választanod a fej és a szív között

Nem kell választanod a fej és a szív között

Nem kell választanod a fej és a szív között

A fej vagy a szív[1]? Az elme vagy az érzelmek? Az akarat vagy a vonzalmak? Gyakran hajlamosak vagyunk e kettőt a skála ellentétes végpontjainak tekinteni – vagy információval vagyunk tele, vagy „Szellemmel vagyunk megtöltekezve” (itt érzelmi értelemben értve) –, az apologetikus típusok pedig a rossz oldalon ragadnak.

Ha olyan vagy, mint én – alapvetően bal agyféltekés, akit az információ, a tények, a tanítás és a teológia foglalkoztat –, akkor néha nehéz lehet a szívedet rávenni, hogy válaszoljon Istennek, amikor a fejed az Istenről való elmélkedéssel van elfoglalva.

Sokunk közös tapasztalata, hogy nehezünkre esik az Istennel való meghitt érzelmi kapcsolat kialakítása.

Sokunk közös tapasztalata, hogy nehezünkre esik az Istennel való meghitt érzelmi kapcsolat kialakítása. Egyszerűen természetesebb számunkra, hogy gondolatokon töprengjünk, mint hogy érzelmileg közel kerüljünk ahhoz, akiről gondolkodunk. Ha ez jellemez téged is, van néhány gondolatom, ami segíthet, hiszen én is ilyen vagyok.

1. Először is, úgy gondolom, hogy a tények és az érzések, a „fej által tudottak” és a „szív által tudottak” szembeállítása téves elképzelés, ugyanis nem kell választanunk közöttük. Általában az érzések a tényekre adott válaszok. Minél többet tudunk valamiről – vagy valakiről –, annál inkább beindulnak az érzéseink.

Az alkatunk azonban már más lapra tartozik. Isten mindannyiunkat egyedinek teremtett. Ez azt jelenti, hogy gyakran ösztönösen inkább az egyik irányba hajlunk, mint a másikba. Fentebb úgy fogalmaztam, hogy ez „természetesebb számunkra”, mert Isten így tervezett minket az Ő különleges céljaira.

2. Másodszor, bár a fej és a szív egyaránt fontos, én személy szerint meg vagyok győződve arról, hogy a kettő közül a „fej” a meghatározóbb. Ez az egyik oka annak, hogy nem vagyok mormon vagy New Age-es. C. S. Lewis nem bízott a szenvedélyben – túl könnyű manipulálni és félrevezetni magunkat általa. Azok, akiket gyorsan megmozgatnak az érzelmek, sokkal sebezhetőbbek, mint a mélyen gondolkodó emberek. Az érzelmek kétségtelenül ízletessé teszik az életet, de az igazság biztonságossá teszi az életet – és a biztonság a legfontosabb, ha szellemi dolgokról van szó.

Gondoljunk úgy a keresztyén életre, mint egy vonatra! Az igazság a mozdony. Ez adja az energiát és a húzóerőt. Ez indítja el az életünket a helyes irányba, és ez tart minket a helyes vágányon. A tapasztalat a fülke. A vonat csak a mozdony segítségével jut el oda, ahová mennie kell. A fülke soha nem lenne képes húzni a rakományt.

C. S. Lewis nem bízott a szenvedélyben – túl könnyű manipulálni és félrevezetni magunkat általa.

Persze, ha valaki bővelkedik a tudásban, de érzelmileg nincs közel Istenhez, az szellemileg halálos. Az igazi újjászületés egyik jellemzője, hogy a szívünk így kiált: „Abba, Atyám” (Róm 8,15). Vágyakozunk utána, de a vele való bensőséges kapcsolat gyakran elkerül bennünket. Jó a teológiánk, de a tapasztalataink nem olyan nagyszerűek. Most mi legyen?

Jakab azt ígéri, hogy ha igyekszünk közeledni Istenhez, akkor Ő is közeledni fog hozzánk (Jak 4,8). De hogyan tehetjük ezt meg? Hadd javasoljak egy olyan megközelítést, amely gyakorlati módon segít a vonattal együtt mozgásba hozni a saját „fülkénket”!

Az íróasztalomon, a számítógépem állványán van kis felirat, melyre az van írva, hogy „Coram Deo”. Ez a latin kifejezés – szó szerint „Isten jelenlétében” – arra emlékeztet, hogy bárhová megyek és bármit teszek, Isten jelenlétében vagyok. Ő ott van velem. Ezt a gondolatot ápolom magamban egész nap, hogy az Istennel töltött időt érzelmileg gazdagabbá tegyem.

Például, mivel Jakab szerint nálunk van a kezdeményezés lehetősége, igyekszem minden napot úgy kezdeni, hogy tudatosan keresem Istent. Az egyik első felébredés utáni gondolatom: „Jó reggelt, Uram!” Ez indít el aznap. Ez adja meg a tempót. Isten velem van. Miután felkelek, vele ülök le, és nyitom meg előtte a szívemet, kifejezve imában a szükségleteimet. Coram Deo.

Ha igyekszünk közeledni Istenhez, akkor Ő is közeledni fog hozzánk.

Ahogy a nap telik, minden alkalmat megragadok, hogy beszélgessek az Úrral, és kapcsolatba lépjek vele, tudatosítva magamban, hogy Ő a társam mindenben, amit teszek. Megosztom vele a kérdéseimet és aggodalmaimat, szorongásaimat és szívfájdalmaimat, boldog pillanataimat és hálás gondolataimat. Megerősítem a belé vetett bizalmat a nehéz és zavaros időkben. Coram Deo.

Végül szintén az Úrral fejezem be a napomat. Lefekvéskor térdet hajtok, és leltárt készítek a napomról, hálát adva Istennek minden egyes konkrét dologért, ami történt – kellemes vagy kellemetlen, kielégítő vagy nehéz dolgokért egyaránt. Coram Deo.

Tehát a következőt javaslom, ami segít érzelmileg közelebb kerülni Istenhez. Kezdd vele a napodat, fejezd be vele a napodat, és dolgozz azon, hogy a kettő között minden pillanatban tudatosan a szíved közelében tartsd Őt! És még ha az isteni ölelés érzése el is kerül, Isten olyankor is ott van veled. Coram Deo.

Greg Koukl

www.str.org/w/you-don-t-have-to-choose-between-the-head-and-the-heart

Gregory Koukl apologetikából és filozófiából is rendelkezik MA diplomával. Több mint 80 egyetemen tartott előadást, és 30 éven át vezette saját rádióműsorát, amelyben védelmezte a „keresztyénséget, amiről érdemes elgondolkozni”. A Stand to Reason (str.org) alapítója és elnöke, a Biola Egyetemen a keresztyén apologetika adjunktusa.


[1] A szív alatt itt az érzelmeket érjük. A szív azonosítása az érzelmekkel a mai kultúrára jellemző. A Bibliában a szív sokkal tágabb értelmű, az ember belső világát jelenti az értelmet és az akaratot is beleértve.



Taktikák – Keresztyén meggyőződésünk megvitatásának módszertana

Taktikák – Keresztyén meggyőződésünk megvitatásának módszertana

Gregory Koukl – A/5 280 oldal

Egy olyan kultúrában, amely egyre közömbösebb vagy akár ellenséges a keresztyénség igazságával szemben, Krisztus követőinek fel kell készülniük arra, hogy kommunikáljanak azokkal, akik „nem beszélik” a hívők nyelvét, vagy nem ugyanazt fogadják el a tekintély forrásaként. Gregory Koukl bemutatja, hogyan lehet művészi módon visszaszerezni a beszélgetések irányítását, és megfontoltan, diplomatikus eszközökkel konstruktív irányba terelni azokat.


Share this post