Nightbirde, hogy lehet minden rendben?

Jane Marczewski neve talán nem cseng ismerősen, de művészneve, a Nightbirde („Éji madárka”) egyik napról a másikra híressé vált. Az Ohio állambeli Zanesville-ből származó 30 éves hölgy 2021 júniusában szerepelt az America’s Got Talent tehetségkutató műsor 16. évadában, ahol előadta az „It’s OK” („Minden oké”) című saját dalát. Simon Cowell, akit látszólag lehetetlen lenyűgözni, könnyes szemmel nyomta meg a hőn áhított „arany gombot”, amivel automatikusan továbbjuttatta az élő műsorba. Két nappal később az „It’s OK” az iTunes listavezető dala lett.

Ironikus, hogy Nightbirde életére sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy minden rendben van.

Nightbirde 2017-ben szembesült először azzal a diagnózissal, amitől mindannyian rettegünk: rákos. Ekkor tudta meg, hogy valószínűleg hat hónapja van hátra, mivel hármas stádiumú mellrákkal küzd. 2018-ban gyógyultnak nyilvánították, de az ünneplés rövid ideig tartott. Alig néhány hónappal később újra csatába kezdett a rákkal, egyszámjegyű túlélési esélyekkel nézve szembe. Ha nem tűnt volna úgy, hogy a sors már így is ellene van, a harc még magányosabbá vált, amikor férje, akivel öt évig élt együtt, elhagyta őt. Egyedül folytatta, és 2020 júliusában megnyerte a második csatát is.

Június 8-án Nightbirde részt vett az America’s Got Talent meghallgatásán – és lenyűgözte a közönséget és a zsűrit is. Elárulta, hogy a rákja visszatért, és most a májában, a gerincében és a tüdejében is megtalálható. A házigazda, Terry Crews csak annyit mondott: „Te vagy az a hang, amit idén mindannyiunknak hallania kell”.

Ének a sötétségben

De miért pont ezt a szokatlan hangot kell idén meghallanunk? Nightbirde maga adja meg a választ: „Sokkal több vagyok, mint a rossz dolgok, amelyek velem történnek.” Vajon mi ad neki reménységet a körülményei ellenére? Hogyan tudja kijelenteni, hogy „Minden rendben van”, amikor nyilvánvalóan nincs minden rendben?

Hozzáállásával elvarázsolta Amerikát, mert a remény és az öröm nem természetes reakció, amikor az élet szétesik. Vajon honnan ered Nightbirde reménye? Egy olyan titokzatos helyről, amelyet egy NBC-s tehetségkutató műsor valószínűleg soha nem fedne fel: Istentől. Egy interjúban Nightbirde így nyilatkozott:

Hiszem, hogy Isten egy pillanat alatt meg tud gyógyítani. Abban is hiszek, hogy „semmi jót nem tart vissza”, tehát Isten nevelt valamit a mezőn, vagyis bennem, és ha Isten túl hamar kigyomlálta volna ezt a sok megpróbáltatást, akkor kigyomlálta volna azokat a csodákat is, amiket ezáltal a lelkembe plántált.

Ahogy egy május 3-i blogbejegyzésében írta: „Talán nem vettük észre azt, amit Isten megmutatott nekünk, amikor először mutatkozott be: hogy hajlandó lemászni a porba, hogy a közelünkben legyen, és megtölti levegővel a tüdőnket, amikor már nem tudjuk, hogyan jussunk levegőhöz”.

Még a művészneve is reményt sugall. Azért választotta ezt a nevet, mert három egymást követő éjszakán sötétben éneklő madarakról álmodott.

„Ilyen akarok lenni, még akkor is, amikor egy sötét időszak közepén vagyok, és semmi jele annak, hogy vége lesz” – mondta. „Az a madár akarok lenni, amelyik énekelve várja a jó dolgokat, amelyekben bízom, hogy eljönnek.”

Szenvedés cukormáz nélkül

Nightbirde nem szépíti a szenvedését. Az egyik blogbejegyzésében, „Isten a fürdőszoba padlóján” címmel költői módon részletezi, hogyan birkózott Istennel a megpróbáltatásain keresztül:

Emlékeztetem magam arra, hogy ahhoz az Istenhez imádkozom, aki hagyta, hogy az izraeliták évtizedekig bolyongjanak. Könyörögtek, hogy megérkezhessenek az ígéret földjére, de ehelyett hagyta őket vándorolni, és közben olyan imákra válaszolt, amelyeket nem imádkoztak. Negyven éven át nem kopott el a cipőjük. Minden éjjel tűz világította meg az útjukat. Minden reggel kegyelemkenyeret küldött nekik a mennyből. Erősen keresem a válaszokat azokra az imákra, amelyeket nem imádkoztam.

Egy másik bejegyzésben azt írta:

Ha a fájdalomról van szó, Isten nem mindig törekszik arra, hogy elvegye azt. Ehelyett inkább ad hozzá valamit. Ő inkább ad, mint elvesz. Nem elveszi a sötétségemet, hanem fényt ad hozzá. Nem kímél meg a szomjúságtól, hanem vizet hoz. Nem szünteti meg a magányomat, hanem közel jön. Miért gondoljuk hát, hogy ha fájdalmat érzünk, az biztosan azt jelenti, hogy Isten messze van?

Nightbirde-nek reménye van a fájdalomban is. De miért? Mert Isten a legközelebb van hozzá:

Még mindig tántorgok, átitatva a bánattól. Még mindig könyörgök, alkudozom, követelek, távolodom. Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy annál több okom van arra, hogy köszönetet mondjak azért, mert Isten közel jött hozzám. Megint, újra és újra. Akárhányszor is küldjem el.

Azonosulni tudok Nightbirde fájdalmával és reményével egyaránt. Én is szembenéztem az életet gyökeresen megváltoztató rákdiagnózissal, mielőtt 30 éves lettem. Négy héttel az első gyermekem születése után az anyaság örömét a félelem és a kétségek hullámai borították el, amikor megkezdődött a harcom a rákkal. A hányinger és a hányás állandó társaimmá váltak. Úgy viaskodtam Istennel, ahogyan Nightbirde teszi. Én is megismertem Istent a fürdőszoba padlóján. Legmélyebb pillanataimban közel jött hozzám, és megajándékozott jelenlétének reményével. Őt nem taszította el a haragom, a betegségem vagy a könnyeim.

Közeledett hozzám, és rájöttem: a remény gyakran akkor a legnyilvánvalóbb, amikor már nincs mibe kapaszkodnunk.

Az emberiség fürdőszobapadlója

Van ennél megalázóbb hely, ahol Isten közeledhet hozzánk? Igen, a keresztfán.

Isten, a Fiú testet öltött, és belépett ebbe a bűntől sújtott, rákos világba, hogy megszabadítson minket. Jézus önként ment a keresztre, és végig élte mindazt a szenvedést, melyet bűneink miatt mi érdemeltünk volna, hogy nekünk adja mindazt, amit tökéletes életével kiérdemelt. A keresztet az emberiség fürdőszobapadlójának is nevezhetnénk. Isten ott találkozott velünk.

Ezt a reményt közvetíti Nightbirde a világ felé, egy olyan reményt, mely elvarázsolja a világot, de melyet önmagától képtelen elérni. Ez az evangélium reménysége, amely lehetővé teszi számunkra, hogy ne csak elviseljük, hanem örülni is tudjunk a szenvedés közepette.

Amerikát nemcsak azért nyűgözi le Nightbirde, mert a története lebilincselő, hanem mert úgy tűnik, birtokában van valaminek, ami megfoghatatlan, amire mindannyian vágyunk. Vagy inkább valakinek: Istennek, aki ismeri a fájdalmunkat, találkozik velünk a fájdalmunkban, és megvált a fájdalmunkból. Ezzel az Istennel nekünk is lehet reményünk, és Nightbirde-vel együtt énekelhetjük a betegség és a halál világában a leghihetetlenebb refrént: „Minden rendben van.”

Angela Davis

www.thegospelcoalition.org

Amikor Isten könnyezik – A szenvedésben hordozó reménységről

Joni Eareckson Tada, Steven Estes – A/5, 232 oldal

Joni Eareckson Tada több mint negyven éve tölti napjait tolókocsiban, és sok fájdalmas tapasztalatot szerzett. Ezért különösen világosan látja, mi Isten szándéka a szenvedésünkkel. Könyvében régi barátjával, Steven Estes-szel közösen olyan válaszokat ad a szenvedés kérdéseire, amelyek nem felszínesek, és a legnagyobb nyomorúság idején is segítenek.