Olyan a hit, mint a himlővírus?

Olyan a hit, mint a himlővírus?

 

És ha a következő alkalommal valaki azt mondja valamiről, hogy ez és ez igaz, kérdezd meg tőle: „Milyen bizonyíték támasztja ezt alá?” És ha nem tud jó választ adni, remélem, kétszer is meggondolod, mielőtt egyetlen szavát is elhiszed. (Richard Dawkins)[1]

Ebben szívből egyetértek Richard Dawkinsszal. Sőt, amint David Hume régen rámutatott, a tudománynak éppen az a lényege, hogy a hitet a bizonyítékhoz igazítja. Ez eddig rendjén is van. Dawkins azonban különbséget tesz a jogos, bizonyítékon alapuló gondolkodás – a tudós munkaeszköze – és az általa vallásos hitnek nevezett dolog között, amely egész más kategóriához tartozik.

Szerintem igazolni lehet, hogy a világ nagy bajainak egyike a hit, amely a himlővírushoz hasonlítható, de nehezebb kiirtani. Minden vallás legfőbb fogyatékossága a nem bizonyítékon alapuló hit.[2]

Hiba volna azt gondolni, hogy ez a szélsőséges nézet tipikus. Sok ateista egyáltalán nem örül harciasságának, nem is beszélve elnyomó, sőt totalitárius felhangjairól. Ám ezek a szertelen kijelentések jelennek meg a médiában, s így ezek a nézetek sokakhoz jutnak el, és sokakat befolyásolnak. Komolyan kell vennünk őket.

Szavai alapján egyértelmű, hogy többek között az váltotta ki (sajnálatos módon) Dawkins Isten-hittel szembeni ellenségességét, hogy véleménye szerint míg „a tudományos meggyőződés nyilvánosan ellenőrizhető bizonyítékokon alapul, a vallásos hit nemcsak híjával van a bizonyítékoknak; azoktól való függetlenségének örül, a háztetőkről hirdetve azt”.[3] Más szóval Dawkins szerint minden vallásos hit vakhit. Ám Dawkins fenti tanácsát megfogadva meg kell kérdeznünk: mi a bizonyíték arra, hogy a vallásos hit nem bizonyítékokon alapul? Sajnos, vannak olyan emberek, akik magukat Istenhívőnek vallva kétségtelenül tudományellenes és maradi álláspontra helyezkednek. Hozzáállásuk szégyent hoz az Istenbe vetett hitre, és helytelenítendő. Richard Dawkins, talán balszerencséjére, aránytalanul sok ilyen emberrel találkozott.

A hit valójában a bizonyítékokra adott válasz, nem pedig a bizonyíték hiánya feletti öröm.

Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a fősodorbeli keresztyénség a hit és a bizonyítékok elválaszthatatlanságát hangsúlyozza. A hit valójában a bizonyítékokra adott válasz, nem pedig a bizonyíték hiánya feletti öröm. A keresztyén János apostol a következő magyarázatot adja a Jézusról szóló beszámolójára: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek…” (János 20,31). Vagyis megértette, hogy az írását is olyan bizonyítéknak kell tekinteni, amin a hit alapul. Pál apostol kimondja a modern tudomány sok úttörőjének meggyőződését, mely szerint maga a természet is része az Isten léte melletti bizonyítékoknak:

Ami ugyanis nem látható belőle: az Ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük. (Róma 1,20)

A bibliai nézethez nem tartozik hozzá, hogy akkor is hinni kell dolgokban, ha nincs bizonyíték. A hit, az értelem és a bizonyítékok összetartoznak, akárcsak a tudományban. A Dawkins által definiált hit – a „vakhit” – tehát a bibliai hit szöges ellentétének bizonyul. Furcsa, hogy Dawkins mintha nem volna tisztában az ellentmondással.

Dawkins sajátos hitfogalma feltűnő példa éppen arra a gondolkodásmódra, ami állítólag taszítja őt – a nem bizonyítékon alapuló gondolkodásra. Észbontó következetlenséget tanúsítva éppen ő mulasztja el, hogy bizonyítékot szolgáltasson állítására, mely szerint a hit a bizonyítéktól való függetlenségnek örül. S nem nehéz kideríteni, miért nem szolgáltat ilyen bizonyítékot – mert nincs ilyen. Nem szükséges fárasztó kutatás annak megállapításához, hogy a Bibliával foglalkozó egyetlen komoly tudós vagy gondolkodó sem támogatná a hit Dawkins-féle meghatározását. Nagyon is megbocsátható, ha engedünk a kísértésnek, és Dawkins velős mondását őrá is alkalmazzuk – s egyetlen szót sem hiszünk el abból, amit a keresztyén hitről mond.

John Lennox


Árral szemben – Dániel inspiráló példája a relativizmus korában

John C. Lennox – A/5, 412 oldal

Dániel története az Istenbe vetett rendkívüli hitről szól, amelyet a Babiloni Birodalomban igen magas beosztásban tapasztalt meg. Négy fiatal barátot, akik a Kr. e. 7. században születtek a kicsiny Júda államban, Nabukodonozor, Babilon királya fogságba ejtett és elhurcolt a zsidó néppel együtt. Dániel leírja, hogyan emelkedtek végül a közigazgatás legfelsőbb szintjére. A barátaival nem csupán megőrizték az Isten iránti személyes odaadásukat, hanem kiemelkedő módon tettek tanúságot egy hitükkel szemben ellenséges, pluralista társadalomban. Ezért olyan erőteljes a történetük üzenete ma is. Mi volt az, ami annak idején Dánielnek és három barátjának olyan erőt és elszántságot adott, hogy készek voltak – gyakran nagy kockázatot vállalva – az árral szemben úszni?


[1] Richard Dawkins, A Devil’s Chaplain, London, Weidenfeld and Nicholson, 2003. Magyar kiadás: Az Ördög Káplánja, Vince, 2005, ford. Angster László. A könyv záró szavai.

[2] Richard Dawkins, „Is Science a Religion?” (Vallás-e a tudomány?), in The Humanist, 1997. jan./febr., 26–39. o.

[3] Daily Telegraph Science Extra, 1989. szeptember 11.

Share this post