Randizzanak-e a keresztyének nem hívőkkel?

Azok közül a keresztyének közül, akik nem hívőkkel kezdenek randizni, vajon hányan tervezték ezt előre?

Úgy sejtem, hogy kevés keresztyénnek áll szándékában randizni (még kevésbé házasodni) nem hívővel. A kérdés elméletben nem igazán képezi vita tárgyát. Vajon bárki, aki őszintén szereti Jézust, szívesen összekötné az életét olyasvalakivel, aki viszont nem szereti Őt? Nem hiszem, de amikor a kérdés felmerül, olyankor rendszerint már nem az elméletről van szó. Mire ugyanis foglalkozni kezd egy hívő fiú vagy lány a nem hívővel való randizás kérdésével, a nem hívőnek már van neve, története, gyakran vonzó arca és jó humorérzéke.

Ha házasságot tervezünk, természetesen egy másik hívővel szeretnénk összekötni az életünket. Együtt akarunk Bibliát olvasni, együtt imádkozni, együtt járni gyülekezeti közösségbe, együtt szolgálni. Ám a hívők – különböző okok miatt – gyakran ütköznek nehézségbe azzal kapcsolatban, hogy megtalálják maguknak a megfelelő társat. Egyrészt az emberek egyre később házasodnak, ami azt jelenti, hogy sokaknak kitartóbban kell keresniük vagy tovább kell várniuk. Ehhez járulnak még hozzá a különféle alkalmazások és weboldalak, amelyek több százszorosára növelik a versenyt, illetve az is, hogy az emberek egyre válogatósabbak, és lassabban állapodnak meg. Emellett a keresztyének egy része már meglehetősen rossz tapasztalatokat szerzett a keresztyénekkel való ismerkedés terén.

Mindezt figyelembe véve igazán nem kellene meglepődnünk azon, hogy néhány hívő elgondolkozik a nem keresztyénekkel való randizás lehetőségén. Nagyobb a választék, és lehet bennük akár sok közös is. Sőt, elsőre talán úgy tűnhet, hogy több közös vonásuk van egyes nem keresztyénekkel, akiket az internetről vagy az osztályból ismernek, mint azokkal az egyedülállókkal, akikkel minden vasárnap találkoznak.

Pedig nem ez volt az eredeti terv, ugye? Nem ez volt az A terv vagy a B terv, de még csak nem is a C terv. Azért tartasz itt, mert kifogytál a jó tervekből. Ebben az cikkben arra szeretnélek bátorítani, hogy ne add fel, és ne elégedj meg félmegoldásokkal.

Csak az Úrban

Amikor a nem hívőkkel való randizásról van szó, gyakran rögtön a 2Korintus 6,14 jut eszünkbe: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában”. Ez bizonyára releváns a kérdésünk szempontjából (és mindjárt vissza is térünk rá), de ez az igevers nem szűk értelemben a házasságról szól. A valószínűleg legegyértelműbb igeverset, mely tartalmazza a keresett választ, gyakran figyelmen kívül hagyjuk:

„Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban.” (1Kor 7,39)

Ez az igevers elsőre talán homályosnak tűnik, de nem abban az összefüggésben, melyben Pál megírta. Miután az apostol foglalkozott azokkal a különféle körülményekkel, amelyek között Jézus követői házasodhatnak (vagy nem), a gyülekezet egy kisebb, de értékes csoportja felé fordul: azokhoz a nőkhöz, akik elveszítették a férjüket. Könnyelműség lenne azonban azt feltételezni, hogy amit a 39. versben mond, az csak az özvegyekre vonatkozik (mintha a még nem házasok szabadon házasodhatnának az Úron kívül). Nem, ha egy keresztyén úgy dönt, hogy megházasodik, akkor szabadon elveheti azt, akit akar, de csakis az Úrban.

Ez a kiegészítés, melyet Pál az egyedülálló hívőknek szóló tanácsának végére odahelyezett, nagy nagybetűvel van írva végig a leveleiben. A levél elején azt írja: „az Isten gyülekezetének, amely Korintusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek…” (1Kor 1,2). És ugyanezzel a mindent meghatározó kiegészítéssel fejezi be a levelet: „Az én szeretetem legyen mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban! Ámen” (1Kor 16,24). Ugyanehhez a gyülekezethez írt második levelében azt írja: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Kor 5,17).

Csak a Korintusi első levélben több mint hússzor használja az „Úrban” vagy „Krisztusban” kifejezéseket. Ez a kifejezés az apostol számára nem csupán egy szellemi szlogen volt a bölcs házasságkötésre vonatkozó tanácsaihoz; hanem ez volt az ő egész világa. Pál szemléletében mindent, amit teszünk – különösen a legfontosabb kötelezettségeinket és elhívásainkat –, az Úrban tesszük. Egy keresztyén számára egyszerűen nincs más lehetőség, legkevésbé a házasságban.

Miről kellene egy házasságnak szólnia?

Az „Úrban” kifejezés azonban más szempontból is bír jelentéssel. Először is, ha egy keresztyén mindent, amit tesz, Krisztusban teszi – mennyivel inkább igaz ez a házasságra? Aztán másodszor, a házasság egyedülálló módon úgy lett megtervezve, hogy megmutassa, mit jelent Krisztusban élni. Minden emberi szeretet közül ez a szeretet az, mely kiábrázolja Krisztus és az Ő Gyülekezete közötti szeretetet.

„»Az ember ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.« Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Efézus 5,31-32)

A világon a legtöbb házasság hazug képet mutat Krisztusról és a Gyülekezetről. A férjek nem hoznak áldozatot a feleségükért (Ef 5,25). Ők maguk sem olvassák Isten Igéjét, nemhogy megtisztítanák benne a házasságukat (26. vers). Nem törekednek a szentségre, és feleségüket sem bátorítják rá (27. vers). Nem gyönyörködnek a feleségükben úgy, ahogy Jézus gyönyörködik bennünk (33. vers). És sok feleség nem engedelmeskedik Istentől kapott férjének (22. vers). Nem tiszteli a vőlegényét, és elhívásában sem támogatja (33. vers). Így a házasságuk meghazudtolja azt a célt, amire a házasság eredetileg adatott. Szerelmük elferdíti és megrontja Isten remekművét.

Amikor Pál így szól: „Házasodjatok az Úrban”, azzal azt is mondja: „Mondjátok el az igazságot Krisztusról és a Gyülekezetről”. Mutassátok meg a házasságotokkal, amire a házasság hivatott! Házasodjatok úgy, hogy rávilágítsatok Istenre és az Ő dicsőségére, a bűnre és a kegyelemre, a keresztre és a sírra, a mennyre és a pokolra – ahelyett, hogy elhomályosítanátok ezeket, mint ahogy oly sokan teszik.

Felemás igában?

Most nézzük meg azt a (kissé különösnek tűnő) szakaszt, amely gyakran elsőként jut eszünkbe, amikor a nem hívőkkel való randizásról vagy házasságról van szó:

„Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan Isten mondta: »Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.«” (2Kor 6,14-16)

Azért mondom, hogy különös, mert ezek az igeversek nem mondanak semmit nyíltan a romantikáról vagy a házasságról. Az első mondatban szereplő „iga” egy hám volt, amelyet két állatra helyeztek, amelyek ugyanazt a szekeret húzták. Ha az állatok nem illettek össze (mondjuk egy ökör és egy szamár, 5Móz 22,10), akkor az egyik félrehúzta a másikat. Így van ez a lélekkel is, mondja Pál. Az apostol figyelmezteti a gyülekezetet a veszélyes kapcsolatokra és szövetségekre. Ebben az esetben ezek a veszélyes szövetségek a gyülekezeten belül az ő üzenete és szolgálata ellen alakultak ki. Ez ettől függetlenül még egy jó igevers lehet arra, hogy lebeszéljünk valakit egy hitetlennel kötendő házasságról, de talán nem úgy, ahogy várnánk.

Akkor miért is beszélgetünk itt a házasságról? Mert nincs iga, mely súlyosabb vagy jelentősebb lenne („jóban-rosszban”), mint a házasság.

A házasság nagy árat követel

Az, hogy kivel kötöd össze az életed, valószínűleg jobban formálja majd azt, hogy kivé leszel, mint bármely más emberi kapcsolatod. Ha a férjed menekül Jézus elől, nem fogod tudni elkerülni szeretetlenségének feléd irányuló áradását. Ha a feleséged menekül Jézus elől, az ő meg nem tért bűnének kereszttüzében fogsz élni. Egy hitetlennel való házasságot túl lehet élni, de csak úgy, „mint aki tűzön ment át”. A házasság hosszú és pusztító háborúvá válna.

Isten arra is figyelmeztet, hogy miközben ezt a háborút vívjuk, akár a lelkünket is elveszíthetjük. Egyértelmű a figyelmeztetés a 2Korintus 6-ban: Ha nem a megfelelő szívvel vagyunk egy igában, az könnyen a mi szívünkbe is kerülhet. Óvatosnak kell lennünk, hogy kihez igazodunk a gyülekezetben, mondja Pál. Mennyivel inkább a hálószobában, a családi költségvetésben és időbeosztásban, a gyereknevelésben és a szenvedésben, a mindennapi élet küzdelmes lövészárkában? A rossz házasság tényleg tönkretehet minket. Ezért mondja Pál néhány verssel később: „…tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!” (2Kor 7,1).

Amikor egy ilyen igeverset olvasunk (a szövegkörnyezetével együtt), rájövünk, hogy talán rossz kérdéseket tettünk fel a randizással kapcsolatban. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk, hogy randizhatunk-e nem hívővel, azt kellene megkérdeznünk: Hogyan tudnánk teljessé tenni a megszentelődésünket a házasságunk működése során? Mi segít abban, hogy jól fussuk meg a pályánkat? Kinek a szeretetére indít minket Isten félelme? Vajon virágzik-e a szentség egy ilyen kapcsolatban?

Házasság Isten nélkül

Bizonyos szempontból az emberek azért randiznak és házasodnak össze nem hívőkkel, mert korlátozott a képzelőerejük. Azt nem olyan nehéz elképzelni, hogy egy nem hívővel randizunk (kávézók, biciklitúrák, finom vacsorák, közös mozizás), hogy egy nem hívővel eljegyezzük egymást (menü kiválasztása, nagy vacsora tervezése, eladó házak nézegetése, sok ajándék), hogy egy nem hívővel esküvőt szervezünk (kiöltözünk, találkozunk a barátokkal és a családdal, jót eszünk, esetleg táncolunk), sőt, hogy egy nem hívővel élvezzük a nászutat (kávézók, biciklitúrák, finom vacsorák, és lesz szex is).

Képzeljük el egy pillanatra, hogy milyen lesz a közös életünk mindezek után! A valódi házaséletet, a hullámvölgyeket, a fellendüléseket és megtorpanásokat, az örömöket és gyötrelmeket rendkívül nehéz elképzelni egy egyedülálló embernek, de szeretném, ha megpróbálnánk.

Képzeld el, hogy hét évvel később hirtelen nagyon rosszul leszel, és kórházba kerülsz! A legrosszabb forgatókönyv most valósággá válik. A házastársad bemegy hozzád a kórházi szobába, fog egy széket, leül melléd, megfogja a kezed – és nem tudtok együtt imádkozni. Csak ültök, bámultok egymásra és aggódtok. Végül azt mondja: „Biztos minden rendben lesz”.

Képzeld el, hogy egyik reggel különösen megérint Isten Igéje, eláraszt az Ő fensége és irgalma – könnyekig hatódsz –, aztán próbálod megosztani élményeidet a házastársaddal, de az arca üres marad. Kedves, és örömmel meghallgat, de nem érti és nem érzi át azt, amit te. Soha nem tud osztozni veled az ilyen fajta pillanatokban.

Képzeld el, hogy komolyan összeveszel a feleségeddel! Ez most nem egy „Nem tetszett, ahogy ezt mondtad” típusú veszekedés, hanem egy „Nem akarok többé veled élni” veszekedés – és nincs ott közöttetek az evangélium. Ő nem hiszi, hogy Isten kötött össze titeket. Nem hiszi, hogy Isten előtt tett ígéretet. Nem hiszi, hogy vannak ezen az életen túlmutató következmények.

Képzeld el, hogy gyermekeidet Jézusról próbálod tanítani – olvasod velük a Bibliát, imádkozol és énekelsz velük –, és ő közben mindig a másik szobában ül. Csak karácsonykor, esetleg húsvétkor megy el a templomba vagy gyülekezetbe. Képzeld el, hogy a gyerekeid nap mint nap azt látják, hogy apa nem hiszi azt, amiről anya folyton beszél. Képzeld el, milyen zavarba ejtő lehet ez!

Képzeld el, hogy egy újabb nehéz döntést kell meghoznod egy házzal, egy hitellel, a gyermeked taníttatásával vagy egy krízissel kapcsolatban a tágabb családban – és nincs egyetlen közös igevers sem, amire támaszkodhatnátok. Nem tudjátok együtt hallgatni Isten szavát, mert ő nem hiszi, hogy Isten szól. A Biblia csak egy jó könyv a polcon, sok más jó könyvvel együtt.

Ez csak néhány abból a sok száz forgatókönyvből, amikor az Istenbe vetett hit mindent megváltoztat egy házasságban – ahol „az Úrban” hirtelen tényleg számít. Úgy vélem, hogy komoly keresztyének azért játszanak el a gondolattal, hogy nem hívővel kössenek házasságot, mert nem tudják elképzelni, milyen lesz ez a házasság valójában. A hívő számára egy házasság Isten nélkül olyan lenne, mint az élet napfény nélkül, vitorla szél nélkül, szerelem igaz szeretet nélkül.

Marshall Segal

Marshall Segal író és a desiringGod.org vezető szerkesztője. Szerzője a Még nem házas: Az öröm keresése az egyedüllétben és a randizásban (Not yet married:The Pursuit of Joy in Singleness & Dating) című könyvnek. A Bethlehem College & Seminaryn végzett. Feleségével, Faye-vel három gyermekük van, és Minneapolisban élnek.

www.desiringgod.org/articles/can-christians-date-nonbelievers?

Szerettem egy lányt

Trobisch, W. – zsebkönyv, 88 oldal

Afrikai fiatal tanító és keresztyén volt tanára között kialakuló bizalmas levelezés a szerelem, házasodás kérdésében, melybe később bekapcsolódik egy lány és a szerző felesége is.