Senki sem kapja meg az általa vágyott gyülekezetet

Az elmúlt napokban többé-kevésbé ágyhoz voltam kötve. Ez ritkán fordul elő velem, hiszen huszonhét éves vagyok és egészséges. Viszont degeneratív porckorongsérvem van deréktájon, ami időnként fellángol.

Más testi bajokhoz képest ez a betegség kegyes hozzám. Össze sem lehet hasonlítani például a rákkal, mellyel a gyülekezetem egyik tagjának kell szembenéznie, vagy azzal a rokkant állapottal, mellyel más gyülekezeti tagok küzdenek. De ettől még felborította a heti terveimet. Ki kellett hagynom az óráimat, el kellett halasztanom a feleségemmel tervezett évfordulós ünneplést, és minden este az ágyban feküdtem ahelyett, hogy a gyerekeimmel játszottam volna.

Mindezek által Isten olyan leckét tanított nekem, melyre nem vágytam túlzottan: megtanulni, hogy a frusztrációm miatt ne forduljak durva szavakkal a feleségem felé, ne aggodalmaskodjak azon, hogy az állapotom hogyan alakul majd a következő évtizedekben, és hogy megértsem, mennyire Istentől függök valójában.

Nem úgy terveztem, hogy ezen a héten ilyen leckéket fogok megtanulni, de Isten tudta, hogy erre van szükségem. Biztos vagyok benne, hogy ez (legalább) az egyik oka annak, hogy nem azt a hetet kaptam, amire vágytam (vagy amit elterveztem).

Azt hiszem, van ebben némi tanulság a gyülekezeti életre vetítve is. Röviden szólva, senki sem kapja meg a hőn áhított gyülekezetet.

Lehet, hogy nem viszünk szó szerint magunkkal listát és jegyzetfüzetet, amikor megjelenünk egy új gyülekezetben, de mindannyiunknak van egy „kívánságlistája”. Talán egy bizonyos fajta zenét szeretsz, egy bizonyos istentiszteleti élményt. Talán olyan igehirdetőre vágysz, aki képes mélységesen mélyre merülni a Római levélnek két igeversében. Talán az olyan karizmatikus, extrovertált (kifelé forduló) vezetőket kedveled, akik bárkivel kapcsolatba tudnak lépni, és mindig tudják, mit kell mondani.

Bármi is szerepeljen ezen a képzeletbeli listán, garantálhatom: a listádon nem minden szerepel Isten listáján is.

Itt főként azokra a különféle véleményekre gondolok, melyek Isten kinyilatkoztatott akaratán kívüli területeket érintenek. Egy prédikátor, akit nagyon tisztelek, azt szokta mondani: „Nekem nincs véleményem, csak a Bibliában hiszek”. Szeretem a náluk lévő szellemiséget, de ezt lehetetlennek tartom. Inkább hamburgert kérsz vagy burgundi marhát? Inkább az „Ó, mily hű barátunk Jézus”-t énekled szívesen vagy a „Lelkem, áldd az Urat” c. éneket? Akármelyiket is részesíted előnyben, biztos, hogy van véleményed. De nehezen fogsz igeverset találni a véleményed alátámasztásához.

Ám van egy másik szempont is, ami miatt a listád nem mindig egyezik Isten listájával: Isten kinyilatkoztatta a Gyülekezetre vonatkozó akaratát a Szentírásban, de egyetlen helyi gyülekezet sem képes tökéletesen teljesíteni azt. Egyik gyülekezet sem olyan érett és szent, mint amire Isten Igéje felszólítja. Minden gyülekezet egy folyamatban lévő „munka”. És néha épp az érett, virágzó gyülekezet iránti vágyunk késztethet bennünket arra, hogy türelmetlenek legyünk a saját gyülekezetünk éretlenségével és küzdelmeivel szemben.

Isten tehát kinyilatkoztatta, hogy a gyülekezetnek milyennek kellene lennie és mit kellene tennie. A gyülekezetet több olyan istenfélő embernek kellene vezetnie, akik pásztorolják a nyájat és hirdetik az Igét (1Tim 3,1-7; 2Tim 4,1-5). De mit kell olyankor tenni, ha olyan gyülekezetbe járunk, ahol csak egy elöljáró van? A kérdésre adott válaszok száma végtelen, mint a lehetséges változók bármely valós helyzetben. De az egyik lehetőség, hogy igyekszünk közvetíteni Isten türelméből valamit az Ő tökéletlen népe iránt.

Mert ha Isten türelmesen el tudja viselni a népét annak éretlenségével és engedetlenségével együtt, akkor mi is el tudjuk viselni! Ha olyan helyzetben vagyunk, hogy hatást tudunk gyakorolni, akkor tegyük ezt alázatosan és bölcsen! De bármit is teszünk, ne hagyjuk, hogy a vágyunk az iránt, hogy a gyülekezet engedelmeskedjen a Szentírásnak, csalódottságba vagy keserűségbe forduljon át.

Senki – bizony senki! – nem kapja meg az általa hőn áhított gyülekezetet. Mindannyiunknak vannak olyan nézetei, preferenciái, néha még meggyőződései is, amelyek nem illeszkednek tökéletesen Isten népének egyik konkrét gyülekezetébe sem. Ezért mindannyiunknak mások érdekeit kell a sajátjaink elé helyeznünk, és fel kell áldoznunk azt, amit mi akarunk, annak érdekében, amire az egész Testnek szüksége van.

Bizonyos szempontból ez a gyülekezeti élet lényege. Isten a Test tagjaivá tett minket, hogy megtanuljunk gondoskodni az egész Testről (1Kor 12,12-27). Isten munkatársakká tett minket az evangéliumban, hogy bemutassuk az evangéliumot azáltal, hogy másokat magunk elé helyezünk (Fil 2,3-4). Krisztus félretette jogos igényeit azért, hogy minket szolgáljon, ezt tesszük mi is minden alkalommal, amikor lemondunk valamiről, amit mi szeretünk, hogy elősegítsük a Test növekedését.

Amikor magunk elé helyezünk másokat, annak mindig ára van. A mai fogyasztói kultúrában és a gyülekezetek széles palettáját felvonultató városokban az utolsó dolog, amire szívesen vállalkozunk, hogy feláldozzuk a saját vágyainkat. De az evangélium pontosan erre hív minket.

Tegyük fel, hogy a gyülekezetben valaki egy olyan éneket választ, melyet nem igazán szeretsz! A szöveg megfelelő, de nem bírsz uralkodni az arckifejezéseden a dallam és a hangzás miatt. Ahelyett, hogy csendben megmosolyognád, inkább adj bele mindent és énekelj lelkesen! Jó eséllyel ugyanis másvalaki a gyülekezetből szereti ezt az éneket. Bátorítsd hát ezt a testvéredet, bárki is legyen az, ezzel a bizonyos dicsérettel vagy szellemi énekkel (Kol 3,16-17)!

Tegyük szokásunkká, hogy ne ahhoz ragaszkodjunk, ami a tetszésünk szerint van, hanem ami az egész Test javát szolgálja! Eddzük meg szívünket, elménket, nyelvünket és kezeinket, hogy az evangélium útján haladhassunk, hogy a mi lemondásunk árán mások gazdagodhassanak.

Lehet, hogy Isten nem olyan gyülekezetet ad neked, amilyet szeretnél, de tökéletesen képes arra, hogy olyan gyülekezetet adjon, amilyenre szükséged van. Nézz hát körül! Talán már meg is adta.

Bobby Jamieson

www.9marks.org

A gyülekezet – Útmutató Isten családjához

Stephen McQuoid – 124x183mm, 144 oldal

A gyülekezet Isten tervének a szíve az emberiség számára, egy tevékeny család, melyben minden egyes keresztyénnek megvan a maga szerepe. A téma gyakorlati megközelítése nagy segítséget jelenthet kezdő hívő emberek számára is.