Egy szekuláris korban is nevelhetjük reménnyel a tinédzsereket

A tizenévesek nevelése sosem volt könnyű. A szülők életében mindennaposak az állandó aggodalmak: vajon bekerül-e gyermekem a csapatba? Van-e barátja az iskolában, akivel együtt ebédelhet? Hogy sikerült neki a dolgozat? Lesz-e táncpartnere a gombavatón?

Egyre világiasabb korunkban további félelmek és kérdések is felmerülnek: vajon szorong-e, esetleg depressziós? Küzd-e a szexualitásával, vagy vannak-e negatív érzései a nemi identitásával kapcsolatban? Vajon nem rabja-e a közösségi médiának, a pornónak, a videójátékoknak, az alkoholnak vagy a drogoknak?

Mindez elvezet a keresztyén szülők legnagyobb aggodalmához: lehetséges-e, hogy tinédzser korú gyermekem erős istenhitre jusson egy olyan kultúrában, amely a bűnt ünnepli, az önzést támogatja, és azt nyilvánítja igazságnak, ami éppen jól esik?

Ezeknek a kérdéseknek már csak az elolvasása is arra késztethet minket, hogy a vérnyomásmérő után nyúljunk. A világunk minden nap új félelmekkel, új statisztikákkal, új tanácsokkal és új módszerekkel ostromol minket, hogy lépést tartsunk a többiekkel gyermekeink nevelésének kimerítő munkájában. Nem csoda, hogy a szülők ugyanolyan elveszettnek és bizonytalannak érzik magukat, mint a tizenévesek.

Amikor félünk vagy elbizonytalanodunk, beleeshetünk abba a csapdába, mint az izraeliták – bálványokhoz fordulunk vigasztalásért és megkönnyebbülésért. A siker világi ígéreteit hajszoljuk, a kimerülésig fárasztva magunkat és gyerekeinket, hogy megpróbáljuk megtalálni az életet abban, ami soha nem tud megelégíteni. Túl gyakran azzal küzdünk a félelmeink ellen, hogy megpróbáljuk átvenni az irányítást a gyermekeink, a körülményeink és a körülöttünk lévő kultúra felett. De a saját magunk által irányított megoldási kísérletek csak egyre nyugtalanabbá és dühösebbé tesznek bennünket.

Mégis e bizonytalan és állandóan változó világ közepette a hívőknek szülőként biztos reménységük lehet (és kell is lenniük).

A reménység forrása

Reménységünk nem ködös pozitivitás vagy vakság a minket körülvevő kultúrával szemben. Józsué és Káleb látta Kánaán hatalmas népét és megerősített városait, akárcsak a többi kém (4Móz 13). Mégis megmaradt bennük a remény. Miért? Mert tudták, hogy Isten velük van.

Szülőként tudomásul kell vennünk, hogy a világi kultúra óriási hatással bír, de közben bátran bízhatunk abban, hogy Isten hatalmasabb ellenségeinknél. Elfordulunk az ember alkotta bálványimádó megoldásoktól azáltal, hogy mély, mindennapos bizalmat fejlesztünk ki magunkban Isten iránt – az Ő ígéretei, Igéje és terve iránt –, és Őrá bízzuk magunkat. Íme öt szempont, amiért van okunk a reményre, amikor tizenéveseket nevelünk mai világias korunkban.

1. Hozzáférésünk van az isteni bölcsességhez

Minden generációban születnek új ötletek a gyerekneveléssel kapcsolatban. Nagy a kísértés, hogy mi is kövessük a nevelés szakértőinek legújabb és legnagyszerűbb trendjeit. Azonban minden könyv és trend egy véges és korlátozott emberi lény tanácsait képviseli. Egyesek jobb tanácsokat adnak, mint mások, de a legmélyebb emberi megértés is csak egy csepp Isten bölcsességének végtelen óceánjához képest.

A Biblia nem egy emberi tanító ajánlata. A Biblia isteni bölcsesség, amelyet a Szent Szellem nyilatkoztatott ki az embereknek. Ez valódi reményt adhat nekünk szülőként.

Ahogy olvassuk és megértjük Isten Igéjének időtlen igazságait, megváltozunk. Elménk átalakul, és bölcsességet kapunk Istentől. Minden emberi szakértő hibázik. Mindig van még mit megérteni. De Isten Igéje örök betekintést nyújt – az által a Teremtő által, aki mindent tud mindenről, amit tudni lehet. Az Ő Igéje helyes ítélőképességet, bölcsességet és megértést kínál, melyek segítenek nekünk az új irányzatok között az időtlen igazság iránytűjével eligazodni.

Amikor tehát az új szülői tanácsok ellentétes dolgokat állítanak Isten Igéjével, ne féljünk! Ne forduljunk el Isten igazságától! Sziklára építettük a házunkat. Jönnek ugyan a viharok, de az igazság alapjai szilárdan állnak.

2. Hozzáférésünk van az isteni segítséghez

Tinédzserek szüleiként sok mindent nem tudunk irányítani. Nincs hatalmunk arra, hogy megváltoztassuk a szíveket. Nincs meg a képességünk arra, hogy megváltoztassuk a körülményeket. Sőt kellő bölcsességünk sincs ahhoz, hogy sok esetben tudjuk, mi a legjobb (talán az a sportcsapat, amelybe kétségbeesetten próbáltuk a gyerekünket bejuttatni, nem tett volna jót az Istennel való kapcsolatának). Nem ismerjük az átfogó képet.

De Isten igen (Ézs 46,10). Ő tudja, mi a legjobb. És arra hív minket, hogy hozzuk oda minden terhünket, félelmünket, aggodalmunkat és bizonytalanságunkat, és vessük Őrá, mert Ő gondoskodik rólunk (1Pt 5,7). Amikor nem tudjuk, mit tegyünk, kérhetünk Istentől bölcsességet azzal a bizonyossággal, hogy Ő bőkezűen meg is fogja adni (Jak 1,5). Az imádság igen fontos. Valódi reményünk lehet, mert Ő nem hagy egyedül minket, a szülői döntések útvesztőjében bolyongva. Isten nevel minket, ahogyan mi neveljük a tizenéveseket, és kiálthatunk Őhozzá mint Atyához, tudva, hogy meghallgatja és megválaszolja imáinkat.

3. Isten a családokat használja

Gyermekeink egy gyorsan változó kultúrában élnek. Joggal gondolkodunk el azon, hogy bármi, amit mondunk vagy teszünk, képes-e felvenni a harcot a világi tanácsokkal és a félrevezető üzenetekkel, amelyeket nap mint nap hallanak. Jóllehet bölcs dolog tisztában lenni azokkal az üzenetekkel, amelyeket a gyermekeink kapnak, nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten a családokon keresztül működik (2Tim 1,5).

Ami az otthonunkban történik, az nagy hatással bír. Az Isten Szellemével teli otthon szeretete, öröme, békéje, türelme, kedvessége, jósága, hűsége, szelídsége és önuralma áldás a tinédzserek számára. A világ vonzereje ellen úgy vehetjük fel a legjobban a harcot, ha valami jobbat adunk a gyerekeinknek. A közösségi média nem veheti fel a versenyt a valódi közösséggel – és ez a közösség az otthonainkban kezdődik.

Ahogy Christian Smith és Amy Adamczyk a Handing Down the Faith (A hit átadása) című könyvükben kifejtik:

„Néhány olvasót talán meglep, hogy az amerikai tinédzserek és fiatal felnőttek vallásos életére gyakorolt egyetlen, legerősebb ok-okozati hatás a szülők vallásos élete. Nem a kortársaik, nem a média, nem az ifjúsági csoportok vezetői vagy a lelkészek, nem a hittanáraik. Számtalan tanulmány bizonyítja, hogy minden kétséget kizáróan a szülők játsszák a legjelentősebb szerepet a gyerekek vallásos és szellemi életének, annak jellegének kialakításában, még jóval azután is, hogy elhagyták a szülői házat.”

Nem minden keresztyén otthonban nevelkedett gyermek fog hitre jutni, de otthonunk fontos szerepet játszik abban, hogy olyan légkört teremtsünk, amelyben a hit kivirágozhat. A szekuláris világ közepette reménnyel nevelhetjük gyermekeinket, mert Isten a családokon keresztül működik.

4. A gyülekezeti közösség számít

A mai tinédzserek a magányosság járványával küzdenek. Egy tanulmány szerint: „Egymillió serdülőt vizsgálva megállapították, hogy 2012 és 2018 között a világ 37 országából 36-ban nőtt azok száma, akik magányosnak érzik magukat az iskolában. Közel kétszer annyi serdülő számolt be nagyfokú magányosságról 2018-ban, mint 2012-ben, hasonló növekedést tapasztaltak korábban a klinikai depresszió terén is az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban.”

A gyerekek jobban össze vannak kötve, mint valaha – és magányosabbak, mint valaha. Sokan ezt a változást a mobiltelefonok használatának és a tizenévesek szociális viselkedésére gyakorolt káros hatásainak tulajdonítják.

Több tanulmány szerint azonban a heti rendszerességű gyülekezetbe járás jelentős változást hoz a tizenévesek életében. A kutatók beszámoltak:

„A Harvard T.H. Chan School of Public Health (Közegészségügyi Intézet) új tanulmánya szerint a gyermek- és serdülőkorban szellemi tevékenységekben való részvétel védő tényező lehet az ember egészségügyi állapota és általános jólléte szempontjából a korai felnőttkorban. A kutatók megállapították, hogy azok az emberek, akik fiatalkorukban hetente részt vettek vallási szertartásokon, vagy naponta imádkoztak, illetve elmélkedtek, 20-as éveikben nagyobb elégedettségről és pozitív életérzésről számoltak be – és kisebb valószínűséggel fordultak elő náluk később depressziós tünetek, dohányzás, tiltott drogok használata vagy szexuális úton terjedő fertőzés –, mint a kevésbé rendszeres vallási szokások között nevelkedett emberek.”

Isten tudja, mire van szüksége a tizenéveseknek – a gyülekezet közösségére. A gyülekezetbe járás előnyei a fiatal felnőttkorban is folytatódnak: „Az eredmények azt mutatták, hogy azok, akik gyermek- és serdülőkorukban legalább hetente részt vettek vallási szertartáson, fiatal felnőttként (23-30 éves korban) körülbelül 18%-kal nagyobb valószínűséggel számoltak be nagyobb fokú boldogságról, mint azok, akik soha nem jártak ilyen alkalomra.” A keresztyén élet mindennapi ritmusa hatással van a tizenévesekre. Ez egy újabb ok, amiért reménnyel nevelhetjük őket.

5. Isten munkálkodik

Gyakran szeretnénk úgy irányítani a körülményeket, hogy a gyerekeink soha ne szembesüljenek nehézségekkel, próbákkal vagy kudarcokkal. Aggodalmaskodunk és szorongunk, hol ezért, hol azért, és megpróbálunk mindent megkönnyíteni számukra. A Biblia azonban emlékeztet minket arra, hogy Isten minden helyzeten keresztül munkálkodik – a nehézségek, a küzdelmek, és még másoknak a gyermekünk ellen elkövetett bűnei által is.

Józsefet a testvérei egy kútba dobták. Igazságtalanul börtönbe került. Elfelejtették azok, akiknek segített. Életének nem kevés évét a szeretteitől távol töltötte. De élete végén visszatekintett, és azt mondta testvéreinek: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt” (1Móz 50,20).

Szülőként reménységünk lehet, mert tudjuk, hogy a körülményeink nem a véletlenre vannak bízva. Nem egyetlen döntés választ el minket attól, hogy tönkretegyük a gyermekünk életét. Isten valahogy minden dolgot jóra fordít, még ha kudarcok, megpróbáltatások érnek is minket. Ahogy Pál apostol bátorította a rómaiakat: „Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet” (Róm 5,3-4).

Nincs nehezebb dolog, mint a nehézségek átvészelése a tizenévesekkel. Mégis, mivel Isten munkálkodik, reménykedhetünk. Lehet, hogy nem értjük, de bízhatunk abban, hogy Neki terve van.

Ha bízunk az Úrban, azzal példát mutatunk a tinédzsereknek. Reményünk pedig apologetika (hitvédelem) a figyelő világ felé (1Pt 3,15). Egy szekuláris korban is bátor bizalommal lehetünk, nem azért, mert a világ biztonságban van, hanem mert reménységünk tárgya megerősíti örömünket: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Szellem ereje által” (Róm 15,13).

Melissa Kruger

www.thegospelcoalition.org/article/parent-hope-secular-age/

Melissa Kruger a The Gospel Coalition tanítványi programjának alelnökeként dolgozik. Számos könyv írója (pl. Szülők reménységben: Tinédzserek nevelése Krisztus számára egy szekuláris korban). Férjével három gyermeket nevelnek.

A gyülekezet – Útmutató Isten családjához

Stephen McQuoid – 124x183mm, 144 oldal

A gyülekezet Isten tervének a szíve az emberiség számára, egy tevékeny család, melyben minden egyes keresztyénnek megvan a maga szerepe. A téma gyakorlati megközelítése nagy segítséget jelenthet kezdő hívő emberek számára is.