Szervezkedő és provokáló gyülekezeti tagok kerestetnek!

Szervezkedő és provokáló gyülekezeti tagok kerestetnek!

Szervezkedő és provokáló gyülekezeti tagok kerestetnek!

A legtöbb gyülekezeti vezető számára a legutolsó dolog, amiről hallani szeretne, azok a gyülekezeti tagok, akik látható módon és folyamatosan a gyülekezeti közösség egysége ellen áskálódnak. Bármilyen testületben ülnek is, bármilyen órán tanítanak, bármilyen barátságot is kötnek, úgy tűnik, hogy másokat elégedetlenségre, panaszkodásra, sőt civakodásra provokálnak.

Talán meglepődsz, ha megtudod, hogy a Zsidókhoz írt levél éppen arra hívja fel a gyülekezeti tagokat, hogy folyamatosan szervezkedjenek és provokáljanak a gyülekezeti közösségben. Arra szólítja fel őket, hogy a jó érdekében szervezkedjenek és provokáljanak!

A mi gyülekezetünkben, amely a Kentucky állambeli Louisville-ben található, a többi vénnel együtt gyakran emlékeztetjük a közösséget a Zsidókhoz írt levél útmutatására. Ilyenkor a következőket mondjuk nekik.

Egy kis kontextus

A Zsidókhoz írt levél nagy része egy magasztos teológiai értekezés Jézus Krisztus személyéről és munkájáról. A könyv szerzője kilenc fejezeten keresztül hosszasan vizsgálja az ószövetségi áldozati és papi rendszert, és amellett érvel, hogy mindez Jézus életében és halálában beteljesedett. A tizedik fejezetben azonban a szerző mindezt célzottan az olvasó életére vonatkoztatja. „Mindezek fényében” – mondja nekik – „egy bizonyos módon kell élnetek”.

Egy kis exegézis

A Zsidókhoz írt levél 10,19-25-ig tartó része áll ennek a buzdításnak a középpontjában. Ezekben a versekben a szerző három dologra szólítja fel olvasóit: Először is, hogy közeledjenek Istenhez. Mivel Jézus a kereszthalálával belépést biztosított számukra Isten trónja elé, nem félelemmel és reszketéssel, hanem teljes és örömteli bizalommal kell imádniuk Istent. Másodszor arra hívja őket, hogy tartsanak ki hitvallásuk mellett, ne hátráljanak meg, és ne tántorodjanak el, hanem higgyenek, legyen bizalmuk, így megmentve a lelküket. Ezzel a két felszólítással a szerző arra kéri ezeket a keresztyéneket, hogy szívük, elméjük és lelkük felett őrködjenek. De van itt egy harmadik buzdítás is, amelyben arra szólítja fel őket, hogy tekintsenek túl önmagukon, és figyelmüket Krisztusban élő testvéreikre – a gyülekezetre – irányítsák.

A szerző a 24. és 25. versben ezt írja: „Legyen gondunk arra, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre, nem hagyva el összejöveteleinket, ahogyan szokásuk némelyeknek, hanem intve egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.

…arra szólítja fel őket, hogy tekintsenek túl önmagukon, és figyelmüket Krisztusban élő testvéreikre – a gyülekezetre – irányítsák.

Mindazok miatt, amit Jézus tett, és mindazok miatt, ami Ő maga, a keresztyéneknek szeretetre és jó cselekedetekre kell buzdítaniuk egymást. De hogyan tegyük ezt? Milyen eszközökkel ösztönözhetjük egymást a jóságra és a szentségre? Maga a szöveg két módot kínál: azáltal, hogy nem hanyagoljuk el az együttléteket, és azáltal, hogy bátorítjuk egymást.

Ez a mondat – „nem hagyva el összejöveteleinket” – talán a Biblia legegyértelműbb kijelentése a keresztyének azon kötelezettségéről, hogy gyülekezetbe járjanak. Ha Krisztus Testének részei vagyunk, akkor szövetségre kell lépnünk, sőt meg kell osztanunk az életünket Krisztus Testével, a hívők helyi közösségével. A vers aligha fogalmazhatna ennél konkrétabban. De vegyük észre, hogy a parancs, hogy ne hanyagoljuk el az összejöveteleket, nem önmagában áll. Ez tulajdonképpen egy mellékmondat, amely a vers főmondatához kapcsolódik. Az együttlétre vonatkozó parancs egy másik cél eszközeként jelenik meg. Nekünk, keresztyéneknek azért kell összejönnünk, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetekre buzdítsuk.

Részvétel

Tehát a legkevesebb, amit mondhatuk, hogy a hívő ember számára a gyülekezeti összejöveteleken való részvétel nem egy lehetőség. A Zsidókhoz írt levél szerzője – és így maga a Szent Szellem is – azt parancsolja a keresztyéneknek, hogy legyenek jelen, amikor azok a hívek összegyűlnek, akikhez tartoznak.

Ez nagyon gyakorlati szempontból azt jelenti, hogy valószínűleg át kell alakítanunk az időbeosztásunkat, hogy legyen időnk a szentek összejöveteleire. Lehet, hogy a munkabeosztásunkat kell átalakítanunk. Lehet, hogy a házi feladatot kell más időpontban megírni. Lehet, hogy a jelentéseket korábban vagy később kell benyújtanunk. A legtöbb gyülekezet legfeljebb heti két-három órára gyűlik össze, ami még mindig hagy hetente valahol 145 órát arra, hogy egyéb dolgainkat elvégezzük. A Zsidókhoz írt levél szerint a többi hívő bátorításának és buzdításának kell minden keresztyén prioritási listáján az első helyen állnia, és ez azt jelenti, hogy részt kell vennünk a gyülekezet nyilvános összejövetelein.

De nem csupán részvétel

A Zsidókhoz írt levél szerzője azonban többre szólít fel a puszta részvételnél. Sokszor a hívő emberek úgy kezelik a gyülekezetbe járást, mint egy újabb pontot a „keresztyén teendők” listáján. Elmennek egy istentiszteletre, csendben és névtelenül leülnek az épület hátsó részében, félszívvel hallgatják a prédikációt, az utolsó ének alatt kisurrannak anélkül, hogy bárkivel is szóba állnának, végül kipipálják a heti képzeletbeli listájukon: „Gyülekezetlátogatás megvolt. Zsidók 10,25-nek engedelmeskedve!” De a Zsidókhoz írt levél szerzője egyáltalán nem erre gondol. Nem egyszerűen azt mondja, hogy „járjatok gyülekezetbe”. Inkább nagyon is tudatosan a többi hívő megismerésének, szeretetének és bátorításának összefüggésébe helyezi a gyülekezetben való részvételt. Abba az összefüggésbe, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetekre buzdítsuk.

A helyi gyülekezet nyilvános összejövetele többet jelent annál, mint hogy egyének összegyűlnek, hogy meghallgassák Isten Igéjének hirdetését – bár kétségtelenül és döntően erről szól. Azonban arról is szól, hogy más hívőkkel megosztjuk az életünket, olyanokkal, akik elkötelezték magukat, hogy keresztyénként támogatják és bátorítják egymást. A gyülekezet összejövetelein imádkozunk egymásért, együtt sírunk és örülünk, hordozzuk egymás terheit és bánatát, együtt hallgatjuk Isten Igéjét, és azon dolgozunk, hogy azt egymás életében kamatoztassuk. Röviden, a gyülekezet összejövetele a hívők legfontosabb alkalma arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetekre buzdítsák.

A helyi gyülekezet … arról is szól, hogy más hívőkkel megosztjuk az életünket, olyanokkal, akik elkötelezték magukat, hogy keresztyénként támogatják és bátorítják egymást.

Szervezkedés és provokáció

Vegyünk észre még két dolgot ebben a szövegben! Először is a Zsidókhoz írt levél szerzője azt mondja, hogy „Legyen gondunk arra, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre”. Más szóval azt mondja, hogy szánjunk erre időt! Egy hívő embernek ki kell találnia, meg kell terveznie és szerveznie – összefogva másokkal –, hogy testvéreit hogyan ösztönözze jó cselekedetekre, amit egyszerűen nem tehet meg, hacsak az élete nem fonódik szorosan össze a többiekével. Vajon hogyan tud egy keresztyén szervezkedni és tervezgetni a hívő társai javára, ha nem ismeri őket?

Másodszor, figyeljük meg a „buzdít” szót, amelyet a KJV és az NRSV angol fordítások „provokál” szóval fordítanak! Az egyén jelenlétének a Testben látható hatást kell gyakorolnia másokra, pozitív módon felkavaró vagy provokáló hatást. Ennek eredménye, hogy a szeretet és a jó cselekedetek elkezdenek bővelkedni a körülötte lévő emberek életében!

Összefoglalva: Vezetők, arra akarjuk bátorítani gyülekezeti tagjainkat, hogy szervezkedjenek és provokáljanak – a jóra!

Egy illusztráció

Tavaly nyáron egy nagy projektbe kezdtem, melynek során palacsempével borítottam be az elülső verandámat és a járdát. Az egyik oldalon egy fa alatt tartottam egy kék hűtőtáskát tele vízzel, amit arra használtam, hogy lemossam a koszos lapokat, miután megfelelő méretűre vágtam őket. Egy idő után rájöttem, hogy az összes sár, amit lemostam a csempékről, a hűtőtáska aljára süllyedt, így a tetején a víz tiszta maradt, de az alján vastag sárréteg gyűlt össze. Nos, ha fel akarnám kavarni a sarat a hűtőtáska aljáról, hogy elkeveredjen a vízben, hogyan csináljam? Odasétáljak és a térdemmel megbökjem a hűtőtáskát? Ez nem lenne elég. A víz talán fodrozódna, de az iszap szilárdan az alján maradna. Nem, ha tényleg fel akarom kavarni az iszapot, akkor a kezemmel kell belenyúlnom a vízbe. Bele kell merítenem, tudatosan és közvetlen módon felkavarva a sarat.

Ez nem valami tökéletes hasonlat, az biztos, de a gyülekezet egy kicsit ilyen. Jézus Krisztus egyetlen igazi gyülekezete sem lehet olyan hely, ahol a hívők egyszerűen csak összejönnek hetente egyszer, összefutnak, aztán mennek tovább a dolgukra. Milyen kár, amikor keresztyének – nem is beszélve a nem keresztyénekről – azt gondolják, hogy a gyülekezet összejövetele erről szól! Kevés olyan dolgot tudok elképzelni, ami egy gyülekezetet élettelenebbé vagy kevésbé értékessé tenne.

A „Ne hanyagoljátok el az összejövetelt!” nem élettelen és unalmas felszólítás. Nem arra szólítja fel a keresztyéneket, hogy passzívan üljenek a padban. Éppen ellenkezőleg, olyan életre hívja őket, amely pezseg az energiától. Arra hívja őket, hogy együtt éljenek más keresztyénekkel – szeressék és bátorítsák őket, buzdítsák őket jó cselekedetekre, és ami talán a legfontosabb, mutassanak mindig arra a napra, amikor Uruk visszatér. Nem elég, hogy gyülekezetbe járunk. Csak azáltal, hogy gyülekezetté válunk, tudjuk beteljesíteni azt, amit Krisztus az Ő népeként nekünk szán.

Greg Gilbert / 9marks.org

A gyülekezet újrafelfedezése

Collin Hansen, Jonathan Leeman – A/5, 128 oldal

Miért alapvető fontosságú a gyülekezet a hívők számára és Isten missziójában. Bibliai hivatkozásokon és személyes történeteken keresztül mutatja meg az olvasóknak Isten valódi szándékát a közösségi összejövetelekkel kapcsolatban: szellemileg megerősíteni a tagokat, egyénként és Krisztus Testeként egyaránt.

Cikk megosztása